A Kari Tanács 2007. február 21-i ülésén hozott határozatok 2. sz. melléklete




Vélemény az ELTE Minőségfejlesztés Szabályzatának tervezetéről.

A szabályzat rendkívül részletes kritérium és felmérésrendszerrel kívánja rögzíteni az ELTE minőségfejlesztési rendszerét. Furcsa azonban, hogy valójában csak egyetemünk legsikeresebb tevékenységének, az oktatásnak minőségi ellenőrzését, felmérésekkel és interjúkkal való körülbástyázását tűzi ki feladatul. Természetesen az oktatás minősége valóban az egyetem legfontosabb minőségi jellemzője, s az oktatás minőségét döntően az oktatók és a hallgatók együttműködése és a tananyag korszerűsége szabja meg. Igen, van ezen a területen is javítani való, azonban az oktatás minőségét alapvetően megszabja a képzés gazdasági háttere az egyetem működését biztosító épületek, laborok, könyvtárak, számítógépes hálózat stb. színvonalának biztosítása. Ennek vizsgálatáról, illetve fejlesztéséről a szabályzat nem szól. Érdemes lenne végre a szakok képzési költségét is felmérni és eszerint biztosítani a megfelelő költségvetést.

Az utóbbi évek legkellemetlenebb kérdését a költségvetési arányok jelentették, s megjósolható, hogy a BSc ill. BA képzések bevezetésével az MSc és MA képzések tervezésével a szakok költségbecslése és az egyetemi képzés tárgyi feltételeinek felmérése méginkább alapvető, s az oktatás minőségét megszabó kérdéssé válik.

A sok tekintetben túlrészletezett szabályzat azonban minderre utalást sem tesz.

Ugyanakkor felesleges a rengeteg kérdőíves felmérés, a tantervek túlcentralizált, formális ellenőrzése, felesleges a Minőségbiztosítási Iroda felállítása. A felmérés – Minőségbiztosítási Iroda- Minőségirányítási Bizottság- Szenátus hierarchiában a Szenátus szinte semmiről sem kaphat a vizsgált kérdésben kompetens személytől (bizottságtól) származó információt. Jellemző, hogy a 72 § 23 évente nyilvánosságra hozandó jelentést és tanulmányt sorol fel. A szabályzat nyolc kérdőíves felmérést kíván elvégeztetni és feldolgoztatni, majd jelentés formájában a hálózatra feltenni. A felmérések, jól tudjuk, komoly költségekkel járnak, és ha az ELTE nyolc karán egységes kérdőíveket használunk, akkor nem tükrözhetik a karok közötti különbségeket, és könnyen semmitmondóvá válnak. Helyesebb lenne, ha a karok adnának információt, és ha szükségesnek érzik, készítetnének kérdőíves felmérést.

Összefoglalva; az egyoldalú, túlbürokratizált szabályrendszer jelenlegi formájában alkalmatlan arra, hogy a Szenátus megtárgyalja.

Részletes megjegyzések:

1. § (2) doktori képzés is tartozzon a szabályzat hatálya alá

2§ A definíciók nagyon körülményesek, sokszor üresek, esetenként nem alkalmasak a szabályzat fogalmainak és a későbbi paragrafusok eljárásainak értelmezésére. Az Ftv. 20§ idézett (4) pont szerint a felsőoktatási intéményekben minőségbiztosítási rendszert kell működtetni. A 2 e) pontban a minőségbiztosítás fogalma rendkívül szűk, nem fedi le pl. a szabályzatban a 61§-tól minőségbiztosítás címmel szereplő „elektronikus tanulás rendszere”, „a hallgatói panaszkezelés rendszere” és „az egyes hallgatói szolgáltatások minőségének biztosítása” címszó alatt kimondottakat. Ugyanakkor a minőségbiztosítás definíció szerinti „külső tanusításon alapuló minőséghitelesítés” tartalmát egyedül a MAB akkkreditációs eljárása érvényesíti a szabályzatban felsorolt folyamatok közül.

2§ a) Érdemes lenne kihagyni, mert ebből, ha eddig nem tudtuk mi a minőségfejlesztés, nem fogjuk jobban tudni.

d) A mérés és értékelés definíciója leszűkített, miért csak az Egyetem képzési és oktatásszervezési folyamataira vonatkozik.

4§ (2) Az a) pontban definiálatlanok a minőségfejlesztés körébe sorolható tevékenységek. Ki dönti el, hogy mi sorolható ebbe a témába?

(3) b) Nem világos, hogy a korábbi időszak gyakorlatától való eltérés mit jelent.

Az éves jelentés az egyetem tevékenységei közül csak a minőségfejlesztési, valamint az oktatási és oktatásszervezési tevékenység minőségéről kér összegező megállapításokat. Miért nem szerepel itt a gazdálkodás kérdése?

5§ Miért az Oktatási Igazgatóság állítja össze a jelentést? Célszerűbb lenne, ha a Karok állítanák össze a saját tevékenységükre vonatkozó jelentést.

6§-7§ A sajtófigyelés fontos, azonban felesleges a szabályzat szintű részletes eljárásrend, mert a költségek nagyok lehetnek.

8§ A vezetői vélemény felmérések feleslegesek az ELTE vezetői közvetlenül is elmondhatják véleményüket a Rektornak és a Szenátusnak.

9§ (1) A szociológiai módszerekkel való értékelés mint eljárás nem mindenki számára ismert, szabályzati szinten, célszerűbb lenne részletezni, hogy mit jelent.

11§ A karok szakalapítási és szakindítási kérelmeit az OKT véleményezi. Az eljárás folyamatosan követhető. Miért kell bevonni az Irodát ebbe a folyamatba. Illetve, miért kérhet folyamatosan adatszolgáltatást a Karoktól.

13§, 14§ Nem világos az Oktatási Igazgatóság Irodáinak hierarchiája. Elegendő lenne, ha a Karoktól csak az Oktatási Igazgatóság egyik Irodája kérhetne információt, s azt megosztanák egymással az Irodák. Az akkreditációs vizsgálatok nyomon követését célszerű lenne egy helyre koncentrálni, az eljárást az egyetem a karok segítségével folytatja le, nem szükséges, hogy a minőségbiztosítási iroda független hozzon létre.

19 § A szaklétesítési és -indítási kérelmek minőségének vizsgálata nagyon fontos. Itt azonban rendkívül marginális szempontok jelennek meg. Nem azt kellene vizsgálni, hogy a képzési tartalomban indokolt-e megjeleníteni a minőséget, hanem a képzés tartalmát, végrehajthatóságát. Természetesen a MAB ezt megteszi, így ez a további vizsgálat felesleges.

20 § A Minőségirányítási Bizottság felesleges az akkreditációs folyamatban.

21 § A tanterv módosítások vizsgálata a Karok feladata kell, hogy legyen, hiszen itt elsősorban szakmai szempontoknak kell érvényesülni. Az valóban szabályozható, hogy a Karok a hallgatói eredmények és hallgatói vélemények tükrében hogyan változtassák a képzést, de ez nem lehet egységes az egész Egyetemen. A megadott szempontrendszer nagyon szűk, tartalmi kérdésekről nem szól. Az, hogy egy módosítás bevezetéséről hozott döntés tartalmazott-e a módosítás kitűzött céljainak elérésére méréseket fontos lehet, de adott szak tantervi változtatásának megitélésében másodlagos szempont.

21§ a) Hogyan állapítjuk meg, hogy a módosítási javaslatban megjelent-e a minőség fejlesztésének célja?

22§ Ebben a §-ban végrehajthatatlan feladatot hárítunk az Oktatási Igazgatóság Informatikai Központjára és megnehezítjük a karok munkáját is, hiszen az Informatikai Központ listája a nyilván csak formális lehet, s az Iroda és a Karok között hosszú párbeszéd kezdődik majd a kapott lista értelmezéséről. Ha mindenképpen szükséges, a Karok készítsenek rövid jelentést a Szenátus számára az érdembeni tantervmódosításokról. Ugyanakkor ez az eljárás az akkreditációs jelentések anyagának ismétlését jelenti.

A tantervmódosítások tervezett bürokratikus vizsgálata végrehajthatatlan, feleslegesen centralizált.

Megjegyezzük továbbá, hogy a kétciklusú képzésre való áttérés biztosan sok tanterv módosításhoz vezet, hiszen az alapképzésre vonatkozóan még nincs tapasztalatunk és kialakult gyakorlatunk. A módosítások vizsgálata és a Szenátus tájékoztatása valóban fontos feladat. Megoldása azonban a Szabályzatban leírt formában nem valósítható meg.

23§ a) Hogyan állapítjuk meg, hogy a módosítási javaslatban megjelent-e a minőség fejlesztésének célja?

24§ a 22§-hoz hasonlóan elviselhetetlen feladatokat ró a Bizottságra.

A 21-24 §-ban a szabályzat a minőségközpontú megközelítés értékelése céljából kívánja a képzési a tanterveken és képzési terveken végrehajtott módosításokat vizsgáltatni a minőségirányítási bizottsággal. Ez a feladat a minőségirányítási bizottság által végrehajthatatlan, hiszen a minőség központúság fogalom nem pontosan körülhatárolt és elválaszthatatlan a vizsgált tervek szakmai tartalmától. Egyetemünk szakos szerkezete olyan bonyolult, hogy a szakmai tartalmak ismerete a teljes skálán nem várható a Bizottságtól. A Bizottság jelentése emiatt félrevezető lehet.

27-28§ Az ETR adatainak elemezése rendkívül fontos feladat, azonban helyesebb lenne az értékelést a Karok által javasolt szempontból elvégeztetni és a karok által elemeztetni. Az adatokról való tájékoztatást nem a minőségirányítási bizottságnak, hanem a karoknak kellene a Szenátus felé megadni.

29§ Az első éves hallgatók véleményét elegendő lenne egyszer, a tanév végén felmérni amikor már képet kaphatnánk arról is, hogy tanulmányaikkal kapcsolatos várakozásaik hogyan váltak be. A gólyafelmérés felesleges, eredménye csekély a költségekhez képest.

2(6) Mit jelent a felvételt nyert hallgatók főbb jellemzőinek megismerése? (kor, súly, magasság, nem ??)

30§ (1) A kérdőívet miért a minőségirányítási bizottság fogadja el?

35 § A kérdőív elfogadása miért a minőségirányítási bizottság feladata?

39§ (4) A hallgatói véleményezés eredménye az oktatói minősítés, előléptetés, vezetői ill. magasabb vezetői megbízás, valamint a kitüntetésre való felterjesztés esetén eddig figyelembe vehető volt. Most a szabályzat az eredmény figyelembevételére kötelez. Ez a személyiség jogi kérdések miatt aggályos.

Megjegyzés: A Szabályzatban leírt rendszert már használjuk, eddig kudarcot vallott, s egyben megszüntette az egyes karokon jól működő minőségbiztosítási rendszert.

Szabályzat szintjén is ösztönözni kellene a hallgatókat a kérdőív kitöltésére.

45§ A tehetséggondozó munkát nem kérdőívvel kell mérni. A tehetséggondozás műhelyei a felzárkóztató tárgyak, a TDK-k és a Doktori Iskolák.

49-54§ A minőségről és minőségfejlesztésről szóló véleménykérés felesleges. Ha mégis elvégezzük, akkor legfeljebb öt év múlva érdemes ismételni. Itt sem világos, hogy mit jelentenek a klasszikus szociológiai módszerek. A jelentésben és a felmérés tervezésekor nagyon erősen figyelembe kellene venni az eljárás költségeit.

58§-59§-60§ A végzett hallgatók véleményének felmérése, ill az alumni rendszer megszervezése rendkívül fontos feladat. Ugyanakkor kétséges, hogy évente végezhető-e értelmes eredménnyel a végzett hallgatók között kérdőíves felmérés.

61§ A 2§(e) definíció szerint az elektronikus tanulástámogatás nem tartozik a minőségbiztosítás fogalmába.

63§-65§ Az elektronikus tanulás támogatás eredményeinek évenkénti felmérése felesleges.

66§-67§ A hallgatói panaszok kezelését nem a Minőségbiztosítási Irodának kellene végezni. Alapvetően a karok feladatköre lehet.

72§ Jól mutatja, hogy a rendszer mennyire túldimenzionált: a)-z)-ig sorolja fel, az

évente nyilvánosságra hozandó jelentéseket, tanulmányokat.

(2) Nem világos, hogy az OMHV-ből mi nyilvános A leírtak valószínűleg sértik az oktatók személyiségjogait.

74§A felvételi eljárási díjakat az eddigi gyakorlatnak megfelelően a Karokon kellene hagyni.

Végül javasoljuk, hogy a minőségbiztosítás részeként foglalkozzon a szabályzat munkabiztonsági kérdésekkel is.

Budapest, 2007. február 21.

Michaletzky György s.k.
dékán