A Kari Tanács 2008. június 18-i ülésén hozott határozatok 2. számú melléklete

Általános megjegyzések:

Az anyagban foglalt megállapítások többségével, egyetértünk. Valóban, az ELTE legfontosabb feladata a felsőoktatás változó keretei között is a tehetséggondozás és az ebből következő elitképzés kell legyen.

Az új rendszerben “gyökeresen újra kell gondolni” az elitképzés technikáit, hiszen az eddigi módszerek a kétciklusú képzésbe nem örökíthetők át változatlan formában.

A középiskolás tehetséggondozás kapcsán új fejlemény, hogy jövő évtől az iskolák saját felvételit nem tarthatnak. Gyakorló iskoláink számára ez nagyon hátrányos, a probléma megoldására feltétlenül javaslatot kellene tenni az anyagban!

Megfontolandó a sikeres témavezetés jutalmazása (kitüntetés, jutalom). Javasoljuk továbbá, hogy az aktív TDK témavezetés a szakdolgozathoz és a doktori témavezetéshez hasonlóan a vezető oktatókkal szembeni elvárások közé is bekerüljön. Elvárható lenne továbbá, hogy az akadémiai vagy egyéb pályázati minősítéseknél a vezető oktató iskolateremtő hatásába a TDK témavezetés is beleszámítson.

Mindemellett azonban, ha a megoldást minden szinten csak belső erőforrások átcsoportosításával akarjuk elérni, az aligha lesz elegendő. A külső források minél hathatósabb mobilizálása véleményünk szerint több reménnyel kecsegtetne, ha az alatt nemcsak a hallgatókat közvetlenül támogató Géniusz Programhoz hasonló pályázati támogatásokat értenénk, hanem egyéb akciókat is megcélozhatnánk (pl. iparvállalatok által létesítendő határozott idejű státusok létesítése, szerződéses munkák bevételeinek ilyen célra való hasznosítása).

Úgy érezzük, hogy az egyetem jelenlegi anyagi helyzetében a külső erőforrások keresésén túl a meglévő erőforrások hatékonyabb kiaknázása is fontos és ezért az új adminisztratív egységek létrehozása helyett először a meglévőket kellene jobban kihasználni. Véleményünk szerint például a tehetséggondozással kapcsolatos pályázatok gondozására kiválóan alkalmasnak tűnik a Pályázati Iroda (TPIK), ahol kompetens és hozzáértő munkatársak segítik a pályázókat.

Egy informális fórum is nagyon hasznos lenne, ahol a tehetséggondozásban résztvevők tapasztalatot cserélhetnének.

A kiemelkedő hallgatók demonstrátori alkalmazása, oktatásba való bevonása szintén fontos kérdés és melegen támogatandó. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy ennek a jelenlegi szabályozás mellett komoly akadályát jelenti a szükséges pénzügyi háttér intézet általi biztosítása. Ennek egyetemi szintű átgondolását kérjük.

Követendőnek tartjuk azt – az anyagban nem szereplő –, más intézményben már működő gyakorlatot, hogy a kiemelkedő hallgatóknak ne kelljen fizetni az államilag támogatott kreditmennyiséget 10 százaléknál jobban meghaladó kreditfelvétel esetén. (Pl. 4.5-et meghaladó átlag esetén 10 helyett 20 % legyen a díjmentes kredittöbblet. A részleteket szabályzatban kell rögzíteni.)

Ugyancsak támogatnánk – új elemként – párhuzamos, emelt szintű speciális kurzusok meghirdetését. Pl. az egyes szakterületek fontos előadásai utáni félévben az anyag részleteit kifejtő, mélyebb megértést biztosító gyakorlatot lehetne meghirdetni speciális kurzusként. Ezen órán magas szintet követelnek, de aki nem teljesíti, az nem veszélyezteti a diploma megszerzését (a tárgy következmény nélkül leadható pl. a 6. tanítási hét végéig.), így akadálytalanul lehet szelektálni az órai teljesítmény alapján, ezáltal a gyorsan haladó diákoknak megfelelő leterhelést és szakmai érdekességet biztosítva.

Fontos momentum, hogy ezen órák teljesítését díjazza is a kari szabályzat, pl. tanulmányi ösztöndíjnál stb. Útmutatásként az szolgál a hallgató számára a tantárgy felvételekor, hogy az vegye fel aki a kapcsolódó kötelező előadás során 4-es 5-ös érdemjegyet szerzett.

A tehetséggondozási koncepció helyes irányban fogalmazza meg a feladatokat, de jelezzük, hogy folyamatos továbbfejlesztésre szorul, különös tekintettel a forrásoldal megteremtésére.

Konkrét észrevételek a szöveghez:

IV. Pont, 13. oldal, a „Tehetséggondozás oktatása” című részhez kiegészítésként megjegyeznénk, hogy az oktatók képzettsége sajnos önmagában nem elegendő, mint azt a jelenlegi helyzet is mutatja. Kiemelkedő fontosságú, hogy motiválva legyenek az oktatók és legyen munkaidejük a célok megvalósítására.

IV. Pont, 14. oldal, a „A jövőbeli állapot eléréséhez szükséges feltételek, módszerek” című rész első pontjához: úgy érezzük, az elsődleges feladat nem a tehetséggondozás kutatása, hanem maga a tehetséggondozás. A kutatás csak eszköz, hogy hatékonyabbá tehessük munkánkat.

„A tehetséggondozás működése” c. fejezet 5. pontjában (12. oldal): Az ELTE SZMSZ III. 74. § (7) bekezdésre való hivatkozás téves, a helyes hivatkozás ELTE SZMSZ III. 77. § f.