VILÁGVERSENYEN LETT EZÜSTÉRMES AZ ELTE KŐOLAJKUTATÓ CSAPATA

A világ legnagyobb szénhidrogén-földtani szervezete, az AAPG (American Association of Petroleum Geologists) 2017. április 1-én Houstonban rendezte meg az egyetemi hallgatók kőolajkutató versenyének világdöntőjét. Az IBA (Imperial Barrel Awards) történetében most először jutott el idáig az ELTE mesterszakos geológus és geofizikus hallgatókból álló csapata, és hatalmas sikert aratva a második helyen végzett.

Márciusban hírt adtunk róla, hogy az ELTE csapata – Albirt József, Bottyán Réka, Csurgai Ferenc és Nyíri Dániel geológus és geofizikus hallgató – megnyerte a rangos IBA egyetemi kőolajkutató vetélkedő Prágában megrendezett európai döntőjét, és ezzel jogot szereztek a világdöntőn való részvételre Houstonban, az amerikai olajipar fellegvárában.

Az évente megrendezett szénhidrogén-kutató vetélkedőn a hallgatók azt mutatják be, hogyan tudnak egy átfogó szénhidrogén-kutatási projektet véghezvinni valós geológiai és geofizikai adatokból kiindulva, mindössze nyolc hét felkészülés után. Az ELTE csapata kutatási feladatául a Barents-tenger egy Norvégiától északra eső területét kapta. Huszonöt perces előadásukat nagy tapasztalattal rendelkező olajipari szakemberekből álló zsűri értékelte.

Az ELTE csapata a világverseny döntőjén ismét várakozáson felül szerepelt: a világ minden tájáról érkezett 11 regionális bajnok alkotta mezőnyben, a hazai pályán előadó University of Houston mögött a második helyet szerezte meg. Hallgatóink többek közt olyan nagynevű, az olajipari tudományos szakemberek képzésében élen járó egyetemek csapatát is maguk mögé utasították, mint a bronzérmes ausztrál Curtin University, a kanadai University of Alberta, vagy az USA-beli Colorado School of Mines.

A csapat tagjai a verseny után részt vehettek az AAPG jubileumi, 100. kongresszusán is. Hazatérésük után élményeikről kérdeztük őket, kérdéseinkre Bottyán Réka válaszolt.

Az európai győzelem után milyen reményekkel vágtak neki az amerikai útnak?
A prágai győzelem után nem sokat gondolkodtunk azon, hogy Houstonban milyen esélyeink vannak, csak kimentünk és élveztük a versenyt. Mindannyian felszabadultak és magabiztosak voltunk, hiszen az európai az egyik legnehezebb mezőny. Bár szerettünk volna tanulni a többi csapat előadásából is, és látni, hogy például amerikai diáktársaink hogyan készítenek el és adnak elő egy ilyen prezentációt, de sajnos a verseny szabályai erre nem adnak lehetőséget. Az eredmény csak félig ért meglepetésként, mert tudtuk, hogy szakmailag erős, kiérlelt anyagot viszünk ki, de sok jó egyetemmel kellett versenyeztünk.

Melyik volt a verseny legizgalmasabb vagy legemlékezetesebb pontja?
Nehéz egy legemlékezetesebb pillanatot kiválasztani, a versenyre való intenzív, sok hetes felkészülés maga is olyan időszak volt, amit soha nem fogunk elfelejteni. De a csapat szerintem a prágai eredményhirdetést, az európai döntőben aratott siker átélését tartja a legszebb pillanatnak.

A verseny során komplex kutatási tervet kellett készíteniük: milyen volt a munkamegosztás, hogyan tudták segíteni egymás munkáját?
Már a versenyre készülés legelején tudtuk, hogy kinek mi lesz a fő feladata, így célirányosan tudtunk dolgozni. Feri feladata volt a területen mélyült kutatófúrások és geofizikai mérések elemzése, Dani a szeizmikus adatok értelmezését és a terület földtani fejlődéstörténetét rakta össze, Józsi végezte azt, amit a geológusok play és proszpekt értékelésnek hívnak, azaz a szénhidrogén-kutatás számára leginkább ígéretes helyek azonosítását a területen, én pedig a szénhidrogén tartalmú rétegek süllyedéstörténetét és éréstörténetét modelleztem. Ezek szorosan összekapcsolódó munkafázisok, nem tudtuk volna egymás nélkül csinálni. Mindenki segített mindenkinek, igazi csapatmunka volt!

Az ELTE hírnevét az Egyesült Államokba is elvivő csapat ezúton is köszöni a nem mindennapi siker elérését lehetővé tevő szponzorok anyagi segítségét és a felkészülésben egyetemi mentoraiktól, oktatóiktól és ipari konzulenseiktől kapott támogatást.

Forrás: elte.hu