Elhunyt Láng Ferenc emeritus, a TTK egykori dékánja
2016. január 12-én, 74. életévében elhunyt Láng Ferenc professor emeritus, a TTK egykori dékánja, a Növényélettani Tanszék korábbi vezetője. Temetése 2016. január 22-én (pénteken) 14 órakor az Óbudai temető Főnix ravatalozójában lesz.
Láng Ferenc 29 éves tanszékvezetői működése alatt a Növényélettani Tanszéknek új profilt, új arculatot adott a kutatás és a tananyag korszerűsítésével, valamint a szakterületi, illetve a kari vezetésben is tartósan töltött be vezető posztokat.
Láng Ferenc 1965-ben került egyetemi állományba az akkori Származás- és Örökléstani Tanszékre, ahol előbb gyakornoki, majd tanársegédi beosztásban dolgozott. 1967-1970 között a SzUTA Biokémiai Intézetében volt aspiráns. A zöldülés folyamatának vizsgálata normális és mutáns kukoricában címmel készült kandidátusi értekezését 1970-ben védte meg. 1971-től ismét a Származás- és Örökléstani Tanszéken dolgozott először adjunktusi, majd 1973-tól docensi beosztásban. Ebben az évben helyezték át a Növényélettani Tanszékre, ahol tanszékvezetői megbízást kapott, s ezt a funkciót 29 éven át, 2002-ig töltötte be. Irányítása alatt honosodott meg és erősödött meg a tanszéken a fotoszintézis kutatása. Tudományos munkája a fotoszintetikus apparátus molekuláris organizációjának egyes kérdéseire irányult. Ezen belül elsősorban a pigmentrendszerek kialakulását és a különböző tényezők – főként a fény – ebben betöltött szerepét vizsgálta. Részletesen foglalkozott az etiolált növények zöldülési folyamata során a fototranszformációt követő pigment változásokkal, az egyes spektrális formák kialakulásával, a klorofill-protein komplexek organizációjával, és a fotoszintetikus funkciók megjelenésével. Vizsgálta a kloroplasztisz fehérjeszintézis szerepét is a zöldülési folyamatban. Az általa vezetett kutatócsoport a hetvenes évek közepétől a hazai fotoszintézis kutatások jelentős, meghatározó bázisává vált. Kutató munkája az utóbbi években környezetvédelmi irányban kiszélesedett, melynek keretében főleg a környezetszennyezés szempontjából fontos nehézfémek (Pb, Cd, stb.) fotoszintetikus apparátusra gyakorolt hatásait vizsgálta munkatársaival együtt. Tanítványai, köztük későbbi kollégái, nemzetközileg is jól ismert és elismert szakemberek lettek.
Tanszékvezetése alatt jó tudományos kapcsolatokat épített ki több nyugat-európai intézménnyel. 1995-ben habilitált biológia tudományterületen, az ELTE-n. 1998-ban védte meg akadémiai doktori téziseit, és szerezte meg az MTA Doktora címet.
1997-ben kinevezték egyetemi tanárnak az ELTE TTK Növényélettani Tanszékére, és ebben az évben elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat is. Láng Ferenc komoly részt vállalt a posztgraduális képzésben is, irányításával több kandidátusi és PhD értekezés született. Mintegy hetven tudományos publikációja jelent meg, többségük nemzetközi folyóiratokban.
Tananyagformáló tevékenységének legjobb példája a Növényélettan – A növényi anyagcsere című tankönyv, ami 1998 és 2007 között három kiadást élt meg.
Munkássága alatt mindig aktívan részt vett az egyetemi, kari közéletben. 1977-től két választási ciklusban az TTK tudományos és gazdasági dékánhelyettese volt, majd 1983-1989 között a Biológus Tanszékcsoport vezetője. 1997-ben ismét dékánhelyettesi megbízást kapott. 2001-2005 között az ELTE TTK dékánja volt.
Csatolmány:
gyászjelentés