Erdőkerülés télen-nyáron

2019.02.07.
Erdőkerülés télen-nyáron
Elvileg eljuthatunk oda, hogy a munkánknak nincs értelme, mert a világ nem a természetvédelmi értékek megőrzése felé halad, de a napi feladatokban mindig találhatunk sikereket. Aki ezt elfogadja, örömét leli ebben a munkában – Standovár Tibor, az ELTE Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszékének tanszékvezető docense adott interjút az Innotékának.

Apai ágon Baranyából származik a család. A Délvidéken ma is él néhány Standovár. Én Budapesten, Lágymányoson nőttem fel egy lakótelepi lakásban. Most az ELTE déli tömbjében beszélgetünk, gyerekkoromban az épület helyén tó volt, ahova gyakorta jártam a barátaimmal.

Hogyan jött a képbe a természetvédelem?
– A szüleimmel sűrűn kirándultunk, de ezekből az utakból nem alakult volna ki élethosszig tartó elköteleződés. Ehhez az kellett, hogy egy erős, szuggesztív egyéniség hatása alá kerüljek. Czájlik Péterről van szó, akit tizenkét évesen ismertem meg – az általános iskolámban indította el a Vásárhelyi István Természetvédelmi Szakkört. Megtalálta a hangot a fiatalokkal, a természet szeretetét, megismerésének igényét oltotta belénk. Nyaranta táborozni mentünk, pesti gyerekek szabadultak ki teljesen nomád körülmények közé. Okos feladatokat kaptunk: a gyöngyösi Mátra Múzeum gyűjteményét gyarapítottuk, alapvető információkat szereztünk a Mátra nyugati térségéről.

A budapesti Táncsics Mihály Gimnáziumban nem próbálták más irányba terelni az érdeklődését?
– Sok kiváló tanárom közül a biológiát oktató Oberczián Gézáné Ibi néni volt nagy hatással rám. Ő segített eldönteni a dilemmát, hogy erdőmérnök vagy biológus legyek. Az utóbbi mellett döntöttem, de a pályám mégsem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Abban az évben ugyanis nem volt szabad hely az ELTE biológus szakon – elvitték a keretet a külföldi diákok. Ezért abban a reményben

jelentkeztem biológia–földrajz tanári szakra, hogy átjelentkezhetek a biológus képzésre.

Az első év után ez sikerült, igaz, újra első éves lettem – jelentős számú felmentéssel. Az így felszabaduló időt az angol szakfordítói szakirány felvételével hasznosítottam.

Az egyetem befejezése után fel sem merült, hogy nemzeti parkban, esetleg a közigazgatásban dolgozzon?
– Komolyan nem, hiszen az egyetem utolsó két évében demonstrátorként dolgoztam a tanszéken, egyre jobban tetszett az oktatás. Mehettem volna a szombathelyi főiskolára, a Mátra Múzeum szintén szóba jöhetett, de az egyetemi állás számomra visszautasíthatatlan ajánlat volt. Ugyanazon a tanszéken dolgozom, ahol elkezdtem egyetemi tanársegédként.

Rengeteg hallgató a terepgyakorlaton szembesül először azzal, hogy a flaszteron túl is van élet. Leendő biológia­tanárok között is lehet ilyenekkel találkozni, hiszen nem csak megszállottak mennek biológia szakra. Talál közöttük csillogó szemű érdeklődőket?
– Kiváló hallgatók mindig voltak, vannak és remélem, lesznek is. A tömegképzés beindulásával jelentősen megnövekedett a létszám, amit nem követett a csillogó szemek számának emelkedése. Nehezebb megtalálni őket, illetve, ami még rosszabb, ők nehezebben találnak meg bennünket. Egyébként valóban döbbenetes, hogy

biológiatanárnak jelentkező hallgatók között nagyok sok olyan van, aki életében először velünk jár a természetben.

Ezért nagyon fontos, hogy a finanszírozási nehézségek ellenére minden évfolyam számára meg tudjuk tartani a terepgyakorlatokat. Ha másként nem megy, akkor önköltséges alapon.

Minek tartja magát?
– Olyan természetvédelmi biológusnak, aki az erdőkkel foglalkozik. Amikor végeztem az egyetemen, Magyarországon nem tudtunk a természetvédelmi biológiáról, így – döntően Juhász-Nagy Pál hatására – ökológiai mintázatelemző vizsgálatokkal kezdtem a pályámat, a doktorimat is ebből írtam. A természetvédelmi biológia Amerikából indult el. Integratív tudomány, alapvető missziója a biodiverzitás csökkentésének lassítását, megállítását szolgáló elméleti és gyakorlati eszközök kidolgozása. Születésénél a legkülönbözőbb képzettségű szakemberek bábáskodtak: állatkerti szakértők, állattenyésztők, halászati kérdésekben jártasak mellett különböző biológiai szakterületek művelői határozták meg a tudományág kereteit. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején jött létre, hazánkba egy-két évtizedes késéssel érkezett meg.

Annyi minden mással foglalkozhatna, miért éppen az erdők szerelmese lett?
Czájlik Péter hatása egyértelmű. Középiskolásként a nyarakat az erdőkben töltöttem. Rengeteg izgalmas közös megfigyelés a hajnali madarászatoktól kezdve a császármadár életfeltételeit meghatározó erdőállapotok megismeréséig. Nálam ez vésődött be, ez lett az életformám.

Ön szerint mikortól erdő az erdő?
– Amikortól az adott típusú talajon, adott klimatikus környezetben fejlődő erdőre jellemző növény- és állatfajok megtelepszenek, és működnek a természetes erdő folyamatai. Ez hosszú folyamat. A Bakonyban vizsgálódva mutattak nekünk egy száz évnél idősebb tölgyes állományt. Gyönyörű volt a látvány. A házigazdánk erre azt mondta: ti szakemberek sem mondanátok meg, hogy másodlagos erdőt csodáltatok meg. Dokumentumok bizonyítják ugyanis, hogy az erdősítés előtt mezőgazdasági művelés alatt volt a terület. Kimentünk és közelebbről is megvizsgáltuk a tölgyest. Hihetetlen eredményt kaptunk. Az erdészeti út egyik oldala elsődleges erdő volt, a másikon az előbb említett másodlagos telepítésű erdő.

Kimutattuk, hogy bizonyos növényfajok csak az elsődleges erdőben éltek.

Nem a kétméteres erdei út jelentett akadályt. Bő száz év sem volt elég ahhoz, hogy azonos gazdagságú élőhely legyen a két terület. Azaz, ne higgyünk a szemünknek. Gyönyörű erdő láttán azt hihetjük, hogy ide még nem tette be az ember a lábát, és mégis. Sok száz év kell ahhoz, hogy az akár őshonos fa­fajokból ültetett faállományból igazi erdő legyen. Ezt a folyamatot az ember segítheti.

Erdőterületeink európai viszonylatban nagyon jó állapotban vannak. Mivel tudják innen, a tanszékről segíteni a gazdálkodókat?
– Ha olyan tudásanyagot produkálunk az adott erdőkről, amelyek korábban ismeretlenek voltak, s amelyeket a gazdálkodók is figyelembe vesznek. Mi 1996 óta vizsgáljuk az erdőket ért katasztrófákat – széldöntés, ónos eső, jéglerakódás okozta károkat mértünk fel.

A Börzsönyben az Ipoly Erdő Zrt.-vel együttműködve nemcsak dokumentáljuk a károkat, hanem próbálunk válaszokat adni arra, hogy az egyik helyen miért nagyobb a kár, mint a másikon.

Kielemezzük, hogy milyen állapotúak voltak a jobban károsodott erdőfoltok, amelyek alapján új típusú – más szerkezetű, fajokban gazdagabb erdőt eredményező – gazdálkodásra adunk tanácsot. A hatás eltérő. Van olyan gazdálkodó, aki felismeri, hogy hosszú távon jól jár, ha a mi útmutatásunkat követi, mások meghallgatnak bennünket, majd mennek a saját fejük után. A politikai környezet is érdemben hat a gazdálkodókra. Ha azt látják, hogy a nagypolitika a természeti értékeket sokra tartja, akkor figyelnek ránk, egyébként kevésbé.

Sok vagy kevés erdő van hazánkban?
– Ahhoz képest kevés, hogy mennyi lehetne. Egyes becslések szerint a mai ország területének akár 85 százalékát boríthatta erdő, mások a 65 százalékot tartják reálisabb értéknek. Nyilvánvaló, hogy

az ötven százalékot sem érhetjük el, de a harminc százalékot nyugodtan megcélozhatjuk.

Ennek azonban nem kedvez a klímaváltozás.

Mit tart a legfontosabb eredményének?
– A természetes erdődinamikai folyamatokat leíró eredményeinket, amelyeket döntően erdőrezervátumok elemzésével értünk el. Egyik legidézettebb munkánk a hazai és európai bükkösök változását írja le.

Három gyerekét sikerült beoltani a természet szeretetével?
– A legkisebbnél látom leginkább az érdeklődést. A másik kettőnek is megmutattam a lehetőséget, de egyiknél sem erőltettem az irányt. Én annak idején szerelembe estem, és nem ülnék itt, ha nem tartana ez az érzés napjainkban is.

Mi fér az erdőn túli életébe?
– Ha a kutatást és az oktatást, az ezekkel járó adminisztratív kötöttségeket összeadom, nem túl sok szabadidőm marad. Azért sem, mert próbálok nem rutinból tanítani. A felkészülés, az újdonságok összegyűjtése sok időt igényel. Ha mégis marad szabadidőm, akkor elmegyünk a pedagógus feleségemmel egy jó koncertre. Fiatalkoromban gitároztam, kórusban énekeltem. Remélem, hamarosan újra pengethetem a húrokat. Gödöllőn élünk. Szeretjük ezt a várost, mert emberléptékű település csodálatos kastéllyal, változatos kulturális élettel.

Standovár Tibor Budapesten született, 1961. április 14-én. Három gyermek édesapja. Az ELTE-n 1985-ben angol szak­fordító, 1986-ban biológus diplomát vehetett át. 1995-ben PhD-fokozatot szerzett. Az ELTE Növényrendszertani és Ökoló­giai Tanszékének docense volt 1996 óta. Az időközben Növény­rendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszékké alakult csoportot 2016-tól vezeti.

A teljes interjú az Innotéka.hu oldalon olvasható.