Fennmarad-e a hóvirág, a pirosló hunyor vagy a magyar vadkörte?

A Pilisi Parkerdő számos természetvédelmi, élőhely- és fajmegőrzési projektje között kiemelt helyet foglal el a Visegrádi Erdészet Bertényi Miklós Füvészkertjében elindított, ritka vagy veszélyeztetett növényfajok megmaradását segítő, úgynevezett ex situ program.

Az eljárás lényege, hogy a természetes ökoszisztémával kapcsolatban nem álló, gyűjteményes kertekben szaporított növényeket több lépésben telepítik vissza eredeti élőhelyükre. A köztes lépcsőfokot az erdészeti arborétumok jelenthetik, amelyek a különböző fajok számára a természetes élőhelyükhöz leginkább hasonló állapotokat biztosítják. Így elkerülhetőek a növényeket ért sokkhatások, hiszen az állandóan gondozott környezetből rögtön a természetbe kiültetett fajok sokszor nem képesek tolerálni a mostohább körülményeket, ezért hamar elpusztulnak.

Az aktív természetvédelem, ezen belül az ex situ növényvédelmi eljárások jelentősége az elmúlt években folyamatosan növekedett. Míg korábban a passzív természetvédelem arra törekedett, hogy a veszélyeztetett területeket jogi úton nyilvánítsa védetté, addig ma már elsősorban az aktív, cselekvő bevatkozásra helyezik a hangsúlyt.

A Bertényi Miklós Füvészkertben folyó program a kezdeti szakaszában tart, a kihelyezett védett fajok még csak harmadik vegetációjukat kezdik. Jó hír viszont, hogy a növények megmaradása szinte százszázalékos, a tavalyi esztendőben pedig már több faj virágzott és magot is érlelt – mondta el Némedy Zoltán, a Visegrádi Erdészet vezetője.

A botanikusok és erdészek közös célja, hogy a füvészkertbe telepített fajok stabil populációt hozzanak létre, és képesek legyenek a szaporodásra. Az eredményektől függően kezdődhet a program utolsó, de talán legizgalmasabb szakasza: a visszatelepítés. Ha az erőfeszítéseket siker koronázza, megkezdődhet az olyan kimondottan ritka, veszélyeztetett vagy teljesen eltűnt fajok visszatelepítése is, mint a farkasboroszlán vagy a papucskosbor.

Forrás: Pilisi Parkerdő és az elte.hu