Látható és láthatatlan vizek az MTA Székházban
Soha nem látott módon vált kézzelfoghatóvá a felszín alatti vizek világa az MTA Székházában: az érdeklődők terepasztalon és modellen követhették végig az érdeklődők a víz útját a csapadéktól egészen a felszín alatti áramlási rendszerekig.
Az élő bemutató az MTA200 földtudományi rendezvénysorozat részeként, a „Látható és láthatatlan vizek terepasztala & Természetalapú célzott felszínalatti vízpótlás modellje” című hidrogeológiai kiállításhoz kapcsolódott, amely december 19-ig még megtekinthető az MTA Székház magasföldszintjén.
A program az ELTE TTK Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúrája részéről Mádlné Szőnyi Judit, Szijártó Márk, Erhardt Ildikó, Koszta Imola és Lukács Hanna, az ELTE Kármán Laboratóriuma részéről Vincze Miklós, valamint a Dunakanyar Kultúrtáj és Környezetvédelmi Egyesület (DUNAKÉKE) képviseletében Korcsák Mónika és Korcsák Gábor közreműködésével valósult meg.
A nap folyamán iskolás csoportok, felnőtt érdeklődők, valamint vízügyi és agrárszakértők is ellátogattak a kiállítótérbe, ahol két fő tematikus állomás várta őket: a „Látható és láthatatlan vizek” terepasztal, valamint a NaBa-MAR® természetalapú célzott felszínalatti vízpótlást bemutató deszkamodell – mindkét demonstrációs modell kiemelten fontos a fenntartható vízgazdálkodás és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából.
Látható és láthatatlan vizek – az emberi beavatkozások hatásai
A terepasztal a felhőktől és a csapadéktól egészen a folyóvölgyig követi a víz útját, megmutatva, hogyan kapcsolódnak össze a felszíni és a felszínalatti vizek. A látogatók nyomon követhették, hogyan jut le a víz a talajon keresztül a felszínalatti vízszintig, majd onnan – számunkra láthatatlanul – áramlási rendszerekben mozogva a magasabban fekvő területektől a mélyebben fekvő völgyek felé.
A bemutató egyik központi célja volt, hogy az emberi beavatkozások szerepét és következményeit is láthatóvá tegye a vízkörforgalom “láthatatlan” részére is. A terepasztalon elkülönítve jelentek meg: a szennyezőforrások (pl. bányászati tevékenység, olajos hordók), a vízkivételek, amelyek a felszínalatti vízszint csökkenéséhez vezethetnek, valamint a „jó példák”, vagyis olyan megoldások, amelyek segítik a víz helyben tartását, beszivárogtatását és a táj vízháztartásának javítását.
A pozitív, természetközeli megoldások között bemutatták például: a mulcsolást, amely védi a talajt a kiszáradástól és elősegíti a beszivárgást; a beszivárogtató tó, amely lehetőséget ad a felszíni vizek helyben tartására és fokozatos felszín alá juttatására; valamint a benjes sövény, amely élő, biodiverz zöldsávként nemcsak élőhelyet biztosít, hanem a víz visszatartásában és a talajvédelemben is szerepet játszik.
NaBa-MAR® deszkamodell – természetalapú célzott felszínalatti vízpótlás
A második állomás középpontjában a NaBa-MAR® deszkamodell állt, amely a természetalapú célzott felszínalatti vízpótlás (Nature Based Managed Aquifer Recharge) EU védjegyoltalom alatt álló ELTE innovációt szemlélteti. A látogatók a modell segítségével végig követhették, hogyan lehet a felszínen rendelkezésre álló vizet – például csapadékot vagy vízfolyások időszakos többletvizét – ellenőrzött, mégis a természetes folyamatokra épülő módon a vízadó rétegekbe juttatni. A szakemberek részletesen elmondták, hogyan épül fel a modell, miként alakul ki benne a vízáramlás, mi történik, ha többletvizet szivárogtatunk a rendszerbe, valamint azt is szemléltették, hogy a csatornák gyors vízelvezetése – összehangolás hiányában – hogyan veszélyeztetheti a vízpótlás sikerét.
A deszkamodell lépésről lépésre mutatta be, hogyan tud a földtani közeg „természetes tározóként” viselkedni: a beszivárgó víz nemcsak a felszín alatti vízkészleteket növeli, hanem hozzájárul a helyi vízháztartás stabilizálásához és a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodáshoz. A magyarázatok kitértek arra is, hogyan segíthetnek az ilyen rendszerek az aszályos időszakok hatásainak mérséklésében, a szélsőséges vízjárásból adódó kockázatok csökkentésében, és miként illeszkednek a fenntartható vízgazdálkodás és tájhasználat eszköztárába.
Élményalapú tanulás minden korosztálynak
A demonstrációs programon valamennyi érdeklődő, korosztálytól és háttértől függetlenül talált magának kérdéseket és válaszokat. A fiatalabb látogatók számára a „vízcsepp útja” és a terepasztal látványos elemei voltak a legemlékezetesebbek, míg a szakmai háttérrel érkezők a mélyebb hidrogeológiai összefüggésekről és a gyakorlati alkalmazhatóságról kezdeményeztek beszélgetéseket.
A visszajelzések alapján a „láthatatlan” folyamatok „kézzel fogható” megjelenítése különösen nagy hatást gyakorolt a résztvevőkre: sokan jelezték, hogy így vált igazán érthetővé számukra, hogyan függ össze a felszíni és a felszínalatti víz, és miért kulcskérdés a vízkészletek felelős, hosszú távon fenntartható kezelése.
(Forrás: elte.hu)