MF 50
A "találkozó népe" fél tíztől vagy már egy kicsit előbb kezdett gyülekezni. Sokunknak ez régen várt találkozás volt, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a találkozás öröme, az izgalmas „Hát te ki vagy?” pillanatok rögtön fel is borították a tervezett programot. A 69’-es végzős évfolyam 123[1] tagjából még majd százan megvagyunk. Elmondhatjuk még él a Mat-Fiz’69 évfolyam! — s mi sem bizonyítja ezt jobban, hívásunkra közülük 65-en[2] el is jöttek, mi több kilencen a házastársukkal együtt.
Szerencsésnek hisszük magunkat, hogy hat volt tanárunkat is körünkben köszönthettük. Megható volt, hogy annyi év után még sokunk nevére is emlékeztek.
A rendezvényt Dr. Sziklai Péter professzor, a Természettudományi Kar akkori Dékánja nyitotta meg, majd a Matematikai Intézet nevében Dr. Zempléni András, a Fizikai Intézet nevében Dr. Tasnádi Péter professzor urak, az ELTE ALUMNI szervezet nevében pedig Dr. Weidinger Tamás docens úr köszöntötték a résztvevőket. Ezután az Il’ Silentio hangjai mellett állva — emlékük előtt tisztelegve — olvastuk fel elhunyt évfolyamtársaink[3] és tanáraink nevét.
Az összejövetel rangját előadások emelték. Néhány évfolyamtársunk emlékeit idézte fel, míg tanáraink tudományos érdekességeket. Élménykeltőn számoltak be kutatási területeikről — a beszámolókat prezentációk, iskolaéveink alatt készült fotók vetítése színesítette.
Az MF50 szervezése alatt sokféle írásos anyag is összegyűlt. Diáktársaink emlékeiket, küzdelmeiket, pályájuk egy-egy emlékezetes állomását vetették papírra. Tanáraink kutatási területük, vagy éppen munkálkodásuk aktuális eredményeinek közreadásával, egy-egy érdekes mozzanat leírásával járultak hozzá tervezett és reméljük rövidesen megjelenő MF50 évfolyam találkozós kiadványunkhoz. A kiadvány megjelentetését az ALUMNI szervezet vállalta egyetemi honlapján.
A rendezvényt felkért fotósunk végig videón illetve állóképeken örökítette meg — a fontos és a kevésbé fontos pillanatokat is, sőt az előadásokat követően együtt az egész évfolyamot is.
Kihasználva a TTK lehetőségeit — pl. az új épület által adottakat — kíváncsiak voltunk egyetemünk fejlődésére. Fakultatív csoportokban, ki-ki érdeklődése szerint meglátogathatta a planetáriumot, a műholdkövető állomást[4], a matematikai múzeumot és az ásványtárat. A házigazdák[5] mindenütt nagy szeretettel fogadtak bennünket.
A találkozónk lényegét a régen látott társak közötti beszélgetések, emlékidézések adták. Természetesen ezek álltak a figyelem középpontjában. Jó volt látni az asztalok között állandósult vándorlást, mindenki meg akarta valósítani a lehetetlent: hogy akivel csak lehet, váltson néhány szót. Az időt rabló címcserére csak azért nem került sor, mert mindenki tudta, készült egy évfolyam címlista és azt a találkozó hozományaként mindenki megkapja. A találkozó 15 vagy inkább 16 óra után ért véget. A társaság lassan távozott — miközben mindenki hangoztatta:
Jövőre veled ugyanitt!
Ez persze túlzás, de reméljük a következő találkozóra rövidesen sor kerül!
A Mat-Fiz’69 ÉVFOLYAM nevében az Előkészítő csoport
[1] Egyes vélemények szerint 126-an voltunk. A lényeg az, hogy mindenkit hívtunk, aki velünk kezdett vagy végzett (vagy közben volt a társunk), aki valaha közénk tartozott!
[2] Sajnos néhányan egészségi okok miatt az utolsó pillanatokban voltak kénytelenek lemondani a részvételt.
[3] Tudomásunk szerint 22 évfolyamtársunk és a leckekönyvekből visszaállított névsor alapján 23 tanárunk sajnos már elhunyt.
[4] Ez nagyszerű városnézési alkalom is volt!
[5] Július vége és vasárnap volt! — Ők mégis feláldozták értünk. Köszönjük!