Palermo, Houston, Leiden, most pedig Budapest
Szicíliában végezte az egyetemet geológus szakon, de ahogy megszerezte PhD-fokozatát, már indult is az amerikai Rice Egyetemre. Miről tudtak ott többet, mint Szicíliában?
Fiatal kutatóként a Rice-on lehetőségem volt arra, hogy posztdoktorként bekapcsolódhassam egy nagyszerű, jól szervezett kutatócsoport munkájába, és a mobilitás révén széleskörű tapasztalatokat szerezzek. A Rice kiválóan felszerelt, remek egyetem Texasban, csúcsminőségű laborokkal. Két évig voltam ott, nagyon izgalmas tengergeológiai kutatásokat végeztem. Két tudományos tengeri kutatóúton is részt vettem, a Mexikói-öbölben és a Pápuai-öbölben, magvakat és más egyebeket gyűjtöttünk az elmúlt néhány százezer év üledékeit vizsgálva. Különféle országokból és egyetemekről érkeztek mindkét expedíció tagjai, ami páratlanná tette a kutatást, és rengeteg tapasztalattal szolgált. Ha Sziciliában maradok, soha nem érnek ezek az élmények! Rengeteget tanultam, és remek emberekkel ismerkedtem meg.
Évekig dolgozott kutatóként az alkalmazott geológia területén. Mennyire tudta hasznosítani a holland és amerikai kőolaj- és földgáztermelésben utazó vállalatoknál szerzett tapasztalatait az egyetemi oktatásban?
Tizenegy évig dolgoztam Hollandiában és az Egyesült Államokban a kőolaj- és földgáziparban. Hollandiában a PanTerra Geoconsultants-nél, ez a cég geológiai szakvéleményeket és elemzéseket készít olajtársaságoknak. Hozzám a rezervoirok tartoztak, bármelyik részén legyenek is a világnak, így aztán elég sokat utaztam, többször jártam például Libiában, két különböző megrendelőnek is dolgozva. Mint esettanulmányokat, sokszor használom a tanítás során az akkori kutatásaim eredményeit, itt az ELTE-n is az olaj- és gáziparban szerzett ismereteimet adom át, a Stipendium Hungaricum programban például, ahol mások mellett hidrogeológiát és kőolajgeológiát tanítok, nagyon sokszor támaszkodom a korábbi kutatásaim eredményeire, gyakorlati tapasztalataimra.
Tavaly érkezett az Egyesült Államokból az ELTE-re. Mekkora változás volt ez az életében?
Nem először vagyok Magyarországon. Már a doktori munkám során kapcsolatba kerültem az Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék néhány munkatársával, és néhány hónapot Budapesten is töltöttem. De ez már nagyon rég volt: 1989–1990-ben, és akkor még nagyon más volt minden. A város is egészen máshogy nézett ki, még érezni, tapintani lehetett a múltat. Egy nyugati országból érkezve ez az atmoszféra engem magával ragadott, még akkor is, ha éreztem benne a tömény dekadenciát.
Egyébként a feleségem magyar, bár férj-feleségként, gyerekkel eddig nem éltünk Magyarországon. Drasztikus volt a váltás, amikor Houstonból Budapestre költöztünk.
Elképesztően más itt minden: az időjárástól kezdve a városon át az emberek viselkedéséig.
Hogy csak az utóbbit említsem, Houstonban (és általában az Egyesült Államokban) az emberek sokkal pozitívabban néznek a világra, itt mély pesszimizmus jellemzi az embereket. A magyarok úgy érzik, hogy nem lehet változtatni a dolgokon, Magyarország mindig ilyen volt, és ilyen is lesz.
Sok minden hiányzik az Egyesült Államokból, de számtalan olyan aspektusa is van a budapesti életnek, amit nagyon élvezek. Óriási érzés például, hogy kocsi nélkül is eljutok bárhova a városban – ez fantasztikus!
Mennyire sikerült beilleszkednie? Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie?
A beilleszkedésben rendkívül sokat segítettek azok a kollégák, akiket a Tanszéken korábbról már ismertem, nélkülük biztosan nem mennek olyan simán a dolgok az első időben, amikor még magyarul se tudtam! Beálltam egy egyetemi amatőr focicsapatba is, sajnos az elfoglaltságaim miatt csak ritkán tudtam lemenni az edzésekre, de így is sikerült pár kedves emberrel megismerkednem. Fociztam Hollandiában és az Egyesült Államokban is – remek módja az ismerkedésnek! A bürokrácia azonban borzasztó Magyarországon, gyakran nagyon merev a rendszer, és egyáltalán nem hatékony.
Mi a feladata az ELTE-n? Hogyan kapcsolódik ez a korábbi munkáihoz?
Alapvetően kutató vagyok, nem pedig tanár, leginkább kőolajjal és üledékvizsgálattal foglalkozom, ezt tettem az elmúlt 11 évben is. Magyarországon a gazdaság nagyon kis szegmensét teszi ki az olajipar, az idetartozó cégekkel már felvettem a kapcsolatot,
főként a MOL-lal szeretnék tartós munkakapcsolatot kialakítani. Két olyan projektem is fut most, amelyet ők szponzorálnak,
az egyikben részt vesz egy PhD-hallgatóm is. Az ELTE-nek a kutatáshoz megfelelő laboratóriumai vannak, de nehéz támogatókat szerezni, és nagy harcot kell vívni a pénzért is a kutatások folytatásához.
A korábbi kőolajjal kapcsolatos kutatásaim mellett dolgozom olyan témákon is, amelyeket még PhD-hallgató koromban, majd posztdoktorként a Rice Egyetemen kezdtem el, és szeretnék belevágni egy projektbe szicíliai kollégákkal is.
A kutatás mellett tanítok a Stipendium Hungaricum programban is – az Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék szeptemberben kezdett el ezzel foglalkozni. 7 mester- és egy PhD-hallgatónk van, dél-amerikaiak, afrikaiak és ázsiaiak. Nagyon különböző emberek. Remekül haladunk, annak ellenére, hogy csak múlt nyáron kapott a kurzus zöld utat, és nem sok időnk maradt felkészülni. Gondot okoz az is, hogy az itteni tanárok többségének oktatási terhei megduplázódtak, aminek érthető módon nem nagyon örülnek, különösen, hogy nagyon alacsony a juttatásuk is.
Megoldást jelentene, ha az órákat angolul tartanák, ahova a magyar és a külföldi hallgatók együtt járnának.
Azt hiszem, ez mindenki számára előnyös lenne, a magyar hallgatók is fejleszthetnék angol nyelvtudásukat.
Mennyire fontos a munkája szempontjából, hogy éppen hol tartózkodik? És hogyan tervezi a jövőt?
Ha az országra gondol, igen, sokat számít, hogy hol vagyok, különösen, amióta családom van. Ez az egyik oka annak, hogy Budapestre jöttem. Ugyanakkor az is lényeges volt, hogy az olajiparban eltöltött 11 év után visszakerüljek az akadémiai vérkeringésbe, és úgy láttam, itt az ELTE-n kamatoztatni tudom a korábbi tapasztalataimat. Jelenleg határozott idejű szerződéssel dolgozom, szívesen maradnék az egyetemen, ahol tudom, nem könnyű álláshoz jutni. Egyelőre semmi nem dőlt el!
Forrás: az elte.hu