Schrödinger macskája molekulát barkácsol

Mindenki hallott már a kvantummechanikáról, "Az atomoktól a csillagokig" sorozatban is több előadás szólt ennek az izgalmas és mély fizikai tudományágnak a szépségeiről és nehézségeiről, az általa leírt jelenségek nehezen elképzelhető, matematikailag azonban jól kezelhető voltáról. A kvantummechanika ikonikus figurája Schrödinger macskája: a szegény jószág félig élő, félig halott (pontosabban képlet) állapotban várja sorsa jóra vagy rosszra fordulását, miközben — a Fizikus nóta szavaival — azt sem tudja, hogy részecske-e, vagy hullám....

Kémiaórán viszont mindenki tanulta a kovalens kötést, amelyet az atomok egymás felé nyújtott vegyérték-kezecskéinek összekapaszkodásával vagy kötő elektronpárok kialakulásával szoktak definiálni. De vajon mi köze e két képnek egymáshoz? Hogyan juthatunk el Schrödinger macskájától és a kvantummechanikai hullámfüggvény szakemberek számára is nehezen megemészthető fogalmától az atomokat szilárdan összekötő, kemény gyémántkristályt, az információt megbízhatóan megőrző DNS-láncot vagy a legegyszerűbb esetben hidrogén molekulát létrehozó kovalens kötés kialakulásáig? "Az atomoktól a csaillagokig" sorozat egyik alapítója és fő-fő szervezője, Dávid Gyula,  az Atomfizikai Tanszék adjunktusa ezt a nehéz utat mutatja be közérthető és izgalmas formában.