Emlősökéhez hasonló fogzománccal rendelkezhetett egy ősi bakonyi krokodil egy nemzetközi kutatás szerint. Az egyedülálló felfedezés rámutatott, hogy az emlősök, a dinoszauruszok és az őskrokodilok fogzománcában egymástól függetlenül hasonló képletek alakultak ki. A kutatók szerint az eredmények arra utalnak, hogy a rágással kapcsolatos kihívások számos strukturális szinten jelentettek fontos hajtóerőt a magzatburkosok fogazatának evolúciójában.
A legtöbb emlős fogzománcában jellegzetes szerkezeteket, hosszmetszetben váltakozó világos és sötét sávokat figyelhetünk meg polarizációs mikroszkóp alatt. Ezeket a sávokat a szaknyelv Hunter–Schreger-sávoknak (HSB) nevezi. Emlősöknél ezek a sávok annak következtében jönnek létre, hogy a zománc alapvető építőelemei, az ún. prizmák kötegekbe rendeződnek, és ezek a kötegek egymást keresztezve futnak a fogzománcban. A kutatók úgy gondolják, hogy ennél a krokodilnál egy szerkezetileg eltérő, de hasonló megjelenésű struktúra növelhette a fogak ellenállását a koptató hatású növényi táplálékkal szemben, valamint mérsékelhette az esetleges repedések terjedését, csakúgy, mint az emlősök fogzománcában, így kialakulása fontos lépés lehetett ezen krokodilok nagy hatékonyságú rágáshoz való alkalmazkodásában.
A Proceedings B folyóiratban nemrég megjelent tanulmányban magyar, angol és német kutatók most először mutattak ki egy nem emlős ősállat, az Iharkutosuchus nevű krokodil fogzománcában is HSB-szerű jellegzetességeket. A publikáció vezető szerzője Dr. Prondvai Edina (School of Life Sciences, University of Warwick), aki korábban az ELTE TTK munkatársa volt, a kutatás másik magyar tagja Horváth Krisztián, az ELTE TTK társadalomföldrajz szakos doktori hallgatója, korábban mindketten az Őslénytani Tanszéken is dolgoztak.
Az Iharkutosuchus makadii egy már kihalt krokodil, amely jelenleg csak egy magyaroszági fosszilis lelőhelyről ismert. A kb. 85 millió évvel ezelőtt élt őshüllőhöz tartozó leletek a Veszprém vármegyei Németbánya területén található iharkúti bauxitbányából kerültek elő. Ez a növényevő állat erős heterodontiával (vagyis eltérő alakú és funkciójú fogakkal) és egyedi rágómechanizmussal rendelkezett. A fosszíliák vizsgálatához a kutatók a hagyományos mikroszkópos módszerek mellett röntgendiffrakciós számítógépes tomográfiát (XRD-CT) is alkalmaztak, az XRD-CT pedig megfejtette az Iharkutosuchus zománcában is látható rejtélyes, HSB-szerű mintázat eredetét.
Az őskrokodil fogzománcában azonban nincsenek az emlősökre jellemző, kereszteződő prizmakötegek, helyette ez a szerkezet krisztallográfiai, vagyis kristálytani eredetű. De az Iharkutosuchus fogain emellett hullámos zománcot is kimutattak a kutatók, ami jól ismert szerkezet azoknál a növényevő ornithopoda dinoszauruszoknál, amelyeknél a nyíró jellegű rágás jellemző. Az, hogy ebben a növényevő krokodilban váratlanul mindkét zománcjellemző megtalálható arra utal, hogy ezek a szerkezetek a magas hatékonyságú rágásban játszhatnak szerepet. Az Iharkutosuchus aktívan rágó természete pedig Ősi Attila és munkatársai által készült anatómiai és fogkopás vizsgálatokból már ismert.
Polarizaciós mikroszkóppal készült felvétel az egyik vizsgált Iharkutosuchus fog csiszolatáról. A váltakozó világos és sötét íves sávok a HSB-szerű struktúra, a fogfelszínnel párhuzamosan futó világos és sötét hullámok pedig a hullámos zománc jelenlétét jelzik. (Fotó: Horváth Krisztián)
A publikációban bemutatott eredmények szerint tehát, bár megfigyelhető a hasonló mintázat, az emlősök és a krokodilok HSB-jének szerkezeti alapja mélyen eltérő, és mind a HSB, mind a hullámos zománc törzsfejlődési elterjedése arra utal, hogy egymástól függetlenül hasonló megoldások alakultak ki az emlősök, a dinoszauruszok és az őskrokodilok fogzománcában. A kutatók szerint az eredmények szépen mutatják, hogy a rágással kapcsolatos kihívások számos strukturális szinten is milyen fontos hajtóerőt jelentettek a magzatburkosok fogazatának evolúciójában.
Eredeti publikáció:
Edina Prondvai, Krisztián Horváth, Stephen WT Price, Olof Gutowski, Andrew Beale; United by chewing: Hunter-Schreger band-like pattern and wavy enamel in a fossil crocodile suggest functional convergence with mammals and dinosaurs. Proc Biol Sci 4 February 2026; 293 (2064): 20251992. https://doi.org/10.1098/rspb.2025.1992
(Borítókép: Az Iharkutosuchus makadii rekonstrukciója (grafika: Pecsis Tibor))