Innovációval a szívinfarktus és a szélütés hatékonyabb terápiájáért

Az ELTE Innovációs Napján 2017-ben közös találmányukért Pál Gábor, az ELTE Biokémiai Tanszékének egyetemi docense és Szakács Dávid a tanszék tudományos segédmunkatársa megosztva kapta az ELTE Innovatív Kutatója Díjat.

Milyen találmánnyal vívták ki idén Önök az ELTE elismerését?
Pál Gábor: A vezető haláloknak számító szívinfarktus és a szélütés esetében ígérhet a találmány újfajta terápiás irányt. A jelenlegi kutatás az ELTE Biokémiai Tanszékén általam alapított Irányított Fehérjeevolúció Labor és a Gál Péter által vezetett MTA TTK Szerkezeti Biofizika Kutatócsoport sikeres együttműködéseként zajlik. Ezekben a kutatásokban speciális anyagokat fejlesztettünk ki, amelyekkel szelektíven gátolni lehet egy olyan immunológiai folyamatot, amely normális körülmények között a szervezetünk számára hasznos, védő funkciót lát el, ám például szívinfarktust és szélütést követően a saját szervezetünk ellen fordul. Ennek az immunfolyamatnak az ideiglenes felfüggesztése új típusú terápiás lehetőséget nyithat az említett betegségeket kísérő szövetpusztulás megfékezésére. A találmány gyógyszerjelölt molekulákról szól, de ennél konkrétabban jelenleg nem fogalmazhatunk, mert az kockáztatná a találmány hasznosíthatóságát.

A gyógyszerjelölteket egy hosszú, nemzetközi előírások által rendkívül precízen szabályozott és roppant költséges procedúrán keresztül vizsgálják be, mielőtt gyógyszerként bevezetik őket. A 10-15 éves folyamaton a gyógyszerjelölteknek csak néhány százaléka jut át. Ilyen kis arányban igazolódik be az, hogy a szer emberben hatásos, és a terápiás hatás által biztosított előnyök lényegesen meghaladják a potenciális mellékhatásokból eredő kockázatokat.

Mi a szakterületük? Honnan indultak?
Pál Gábor: „Tősgyökeres” ELTE-s vagyok, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumában tanultam, majd az ELTE-n szereztem kutatóbiológus diplomát, amivel az ELTE Biokémiai Tanszékhez csatlakoztam. Az 1990-es évek közepén indított, szervezett PhD-képzésben az elsők között doktoráltam, posztdoktorként pedig öt évig az Amerikai Egyesült Államokban folytattam kutatásokat részben a Chicagói Egyetemen, részben a világ egyik vezető biotechnológiai cégénél, a Genentechnél. Itt sajátítottam el az irányított fehérjeevolúció tudományát. Ez a tudás, majd ennek hazai bevezetése és továbbfejlesztése, alapvető fontosságú volt a kutatási eredményeink eléréséhez.

Szakács Dávid: 2006-ban kezdtem meg tanulmányaimat az ELTE-n biológia alapszakon, majd elvégeztem a biológus mesterszakot. Tudományos diákköri és szakdolgozati munkáimat Pál Gábor csoportjában végeztem, így ismerkedtem meg az irányított fehérjeevolúcióval, melynek alkalmazásával fehérjebontó enzimek és azokat gátló fehérjék kölcsönhatását vizsgáltam. 2011-ben első helyezést értem el az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK), egyetemi éveim alatt pedig Pro Scientia Aranyéremet kaptam. Pál Gábor vezetésével 2011 óta doktoranduszként foglalkozom olyan fehérje inhibitorok kifejlesztésével és jellemzésével, amelyek célzottan gátolnak bizonyos, immunvédekezésben fontos fehérjebontó enzimeket.

Pál Gábor többek között elnyerte az MTA Bolyai Plakettjét, a Magyar Kutatási Díjat és már 2012-ben is megkapta az ELTE Innovatív Kutatója díjat. Milyen felfedezésekért ítélték önnek ezeket a kitüntetéseket?
Pál Gábor: Mindhárom fenti sikerben közös elem, hogy

irányított evolúcióval a világon elsőként fejlesztettünk ki bizonyos fehérjéket, melyekkel részben alapkutatási kérdéseket lehetett újszerűen megválaszolni, feltárva egyes immunológiai folyamatok alapvető mechanizmusát, részben pedig újfajta terápiás lehetőségeket nyitottunk például az átmeneti oxigénhiányos állapottal járó betegségek kezelésében.

Ilyen a szívinfarktus, és a szélütés egyik típusa. A Bolyai Plakett elsősorban az alapkutatási eredményeket díjazta, míg a Magyar Kutatási Díj figyelembe vette ezek potenciális terápiás alkalmazhatóságát is. A korábbi ELTE Innovatív Kutatója Díjat kifejezetten bizonyos terápiás lehetőségek elismeréseként kaptam. A mostani díj mögött álló eredmények természetesen eltérnek az előzőktől, de erről egyelőre nem nyilatkozhatom. E találmány hasznosítása az EvolVeritas Biotechnológiai Kft-ben zajlik, kockázati tőke bevonásával.

Fiatal kutatóként milyen fontos tapasztalatokat szerzett a közös munka során?
Szakács Dávid: Nagy élmény volt számomra a kutatócsoportban való munkám kezdetekor a legalapvetőbb technikák elsajátítása és a saját kísérletek megkezdése. Szinte észrevétlenül lettem a velem foglalkozó doktorandusz mellett tanulgató fegyverhordozóból önállóan tevékenykedő szakdolgozó. Emlékszem, teljesen felvillanyozott, hogy magam csinálhattam mindazt, amiről korábban az egyetemi kurzusokon, illetve a laboratórium tagjaitól tanultam. Nagyon hasznos volt az is, hogy már mesterszakos hallgatóként foglalkozhattam nálam is fiatalabb hallgatókkal. Örömömet leltem a saját frissen megszerzett tudásom átadásában és a közös munkában, valamint a többiek örömében, amikor jól sikerültek a kísérleteink. Rengeteget tanultam ezekben az időkben a kísérletes területünkről és a közös munkáról egyaránt. Azonban a kísérletek nem mindig lesznek rögtön sikeresek. Az ilyen esetek kezelését, a probléma megkeresésének, megoldásának vagy megkerülésének algoritmusát is a laboratóriumban tanultam meg.

Témavezetőként, mentorként mennyire tartja fontosnak a fiatal tehetségek támogatását, felkarolását?
Pál Gábor: Egyetemi oktatóként, kutatóként számos feladatom közül az egyik legfontosabb, hogy mindazt, amit eddigi pályafutásom során elsajátítottam, a lehető leghatékonyabban át is adjam a tanítványaimnak. Ennek sikeressége természetesen a mentoron és a tanítványon egyaránt múlik. A szakmai képességek mellett emberi összhangnak is ki kell ehhez alakulnia. Ez a kapcsolat leginkább talán az edző és sportoló viszonyához hasonlítható. Ott is nagyon fontos, hogy a felek tökéletesen értsék egymás gondolatait, és legalább ennyire fontos a kölcsönös bizalom is. A korábbi saját tapasztalatok átadása a cél, közös a siker, és a kudarc is. A felek – ha nem is egyforma mértékben – a sportban is egymásra vannak utalva. Mivel a diákokkal már BSc szinten találkozom a biokémiai és molekuláris biológiai kurzusokon, abban a kedvező helyzetben vagyok, hogy tehetségesebbnél tehetségesebb hallgatók szeretnének a kutatócsoportomhoz csatlakozni.

Az utóbbi tíz évben hallgatóim tizenegy alkalommal értek el helyezést tudományos diákköri versenyeken, melyek közül kari TDK-n öt, OTDK-n egy első helyezés született, utóbbi, mint már említésre került, éppen Szakács Dávid jóvoltából.

A tíz év során hat tanítványom szerzett doktori fokozatot. Nagy öröm, amikor azt látom, hogy sikeres, önálló kutatók válnak belőlük.

Egy kísérletes munkákat végző laboratóriumban az esetek többségében maguk a tanítványok is ellátnak témavezetői feladatokat. Ez egyfelől óriási segítség nekem, másfelől azonban hasznos tanulási folyamat is azok számára, akik eközben maguk is apránként oktatókká válnak. Arról nem is beszélve, hogy az ismereteket leginkább azok tanítása során érti meg az ember.

Milyen megvalósítandó célokat fogalmaznak meg a jövőre nézve?
Pál Gábor: Az oktatásom és alapkutatásaim színvonalának megtartása mellett igyekszem minden „munkára fogható” energiámat a találmány hasznosítására fordítani. Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy a találmány alapján új terápiás eljárások jöjjenek létre, amikkel életeket lehet menteni, illetve súlyos betegségen átesett emberek életminőségét lehet javítani.

Szakács Dávid: Most én is elsősorban a találmány hasznosítására koncentrálok. Remélem, hogy beváltja a reményeket a fejlesztés, és sikerül igazolni, hogy működőképes az az újfajta terápiás megközelítés, amit a találmány elképzeléseink szerint lehetővé tesz.

FORRÁS: elte.hu