Intézményünk a legrégebbi mindmáig működő magyar egyetem, Pázmány Péter esztergomi bíboros-érsek 1635-ben Nagyszombaton (jelenleg Trnava) alapította. A karhoz tartozó tudományterületek története több száz éves múltra tekint vissza, a természettudományok oktatása és kutatása az alapítástól kezdve a Bölcsésztudományi Kar keretében történt. Az idők során a régi tanszékek differenciálódtak, emellett újabbak alakultak, ami már komoly alapot teremtette a jövendő hazai természettudományos képzéshez.

Az egyetem szervezeti felépítése csaknem 200 éven át változatlan volt: 1949-ig Állam- és Jogtudományi, Bölcsészettudományi, Hittudományi és Orvostudományi Karral működött. A természettudományok intenzívebb fejlesztése érdekében a Bölcsésztudományi Kar 22 tanszékéből és intézetéből, valamint a Füvészkertből, a Fizikai-Kémiai és Embertani Intézetekből 1949. május 16-i hatállyal létrehozták az önálló Természettudományi Kart. 1953-ban a Természettudományi Kar kettévált, létrejött a Matematikai-Fizikai-Kémiai Kar, valamint az Élet- és Földtudományi Kar. A két Kar 1957-ben újra egyesült. A Természettudományi Kar 2001-ben két új épületben nyert végleges elhelyezést Lágymányoson, a Petőfi híd és a Lágymányosi híd közötti Duna-parton.

A Kar mindmáig az ország legnagyobb olyan intézménye, ahol a természettudományok mindegyikét a legmagasabb szinten képviselik. Képzésein az évszázadok során számos világszinten elismert tudós szerzett szaktudást vagy tanított: ittt tanult például a Nobel-díjas Lénárd Fülöp, Hevesy György, Szentgyörgyi Albert és Krausz Ferenc, és itt oktatott mások mellett Békésy György, Eötvös Loránd, Fejér Lipót, Hajós György, Jedlik Ányos, Kitaibel Pál, Lóczy Lajos, Ortvay Rudolf, Rényi Alfréd, Szádeczky-Kardoss Elemér, Száva-Kováts József, Török Aurél, Turán Pál, Winkler Lajos. A kar munkatársai között jelenleg is számos Széchenyi-díjas vagy más jelentős tudományos kitüntetéssel rendelkező professzor található, köztük a Wolf-, Kyoto- és Abel-díjas Lovász László. 

Az Egyetem évszázados hagyománya, hogy a vele szoros kapcsolatban álló kiváló hazai és külföldi tudósokat legmagasabb kitüntetésével, tiszteletbeli doktori címmel ruházza fel. Büszkeséggel említjük meg a külföldiek közül a múlt században felavatott Robert Bunsen heidelbergi és Lord Kelvin glasgow-i professzort, vagy a közelebbi múltból Heisenberg Nobel-díjas fizikust, Andrej Kolmogorov orosz matematikust vagy Rainer Weiss szintén Nobel-díjas amerikai asztrofizikust, a magyarok közül pedig Erdős Pált, Than Károlyt vagy a 2022-ben kitüntetett Karikó Katalint. 

A Kar dékánjai

• Dr. Buzágh Aladár (1949-1950)
• Dr. Hajós György (1950-1951)
• Dr. Erdey-Grúz Tibor (1950-51)
• Dr. Kárteszi Ferenc (1951-1954)
• Dr. Fuchs László (1954-1956)
• Dr. Mödlinger Gusztáv (1953-1958)
• Dr. Lengyel Sándor (1958-1961)
• Dr. Nagy Károly (1961-1966)
• Dr. Sztrókay Kálmán (1967-1968)
• Dr. Egyed László (1966-1967, 1968-1970)
• Dr. Kátai Imre (1970-1977)
• Dr. Kubovics Imre (1977-1983)
• Dr. Medzihradszky Kálmán (1983-1989)
• Dr. Klinghammer István (1989-1990)
• Dr. Kiss Ádám (1990-1997)
• Dr. Benczúr András (1997-2001)
• Dr. Láng Ferenc (2001-2005)
• Dr. Michaletzky György (2005-2012)
• Dr. Surján Péter (2012-2018)
• Dr. Sziklai Péter (2018-2019)
• Dr. Kacskovics Imre (2019-jelenleg is)

Az Egyetem történetéről bővebben itt olvashat;  Dr. Horváth Antal gyémántdiplomás pedagógus Apro(po)ságok 1945–2015 című írásában az ELTE TTK (1951–1955) időszakának történetét öleli fel, kitekintéssel a korábbi és a későbbi korokra; az ELTE TTK 2010-es Évkönyve ablakot nyit az újabb időkre.