Átvették okleveleiket az MTA új doktorai
„Az MTA doktorának lenni azt jelenti, hogy az illető kutató a magyar tudományosság legrangosabb címét nyerte el” – mondta köszöntőjében a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Freund Tamás kiemelte, hogy a cím mögött álló szigorú minősítési rendszer egyedülálló értéket képvisel a hazai tudományos életben. Karunkon idén is több kutató vehette át a rangos oklevelet.
Bodor Andrea, az Analitikai Kémiai Tanszék docense, akadémiai doktori értekezésében mágneses magrezonancia-spektroszkópiát alkalmazott számos biológiailag fontos fehérje, illetve fehérjerészlet szerkezetének és kölcsönhatásának meghatározására. Tapasztalati összefüggéseket állapított meg a molekulák diffúziós tulajdonságait vizsgálva feltekeredett és rendezetlen fehérjék esetén. Olyan új méréstechnikai eljárásokat dolgozott ki, melyek a jelenleg elérhető módszerekhez képest szelektívebbek és érzékenyebbek, ezáltal a fehérjékben kis mennyiségben jelen lévő építőegységek (izomerek) is azonosíthatók, és a fehérjedinamikai átalakulások is tanulmányozhatóvá váltak. A fehérjék membránokkal kialakított kölcsönhatásainak vizsgálata során NMR relaxációs mérések segítségével megállapította, hogy az adott molekularészlet membránba ágyazódik-e. Szintén NMR-spektroszkópia felhasználásával bizonyította, hogy viszonylag egyszerűen elvégezhető mérések segítségével az enzimek működésére vonatkozó információk nyerhetők. Atomi szintű mechanizmust javasolt iparilag fontos kémiai átalakulások mechanizmusára, melyeket alacsony hőmérsékletű, illetve nagy nyomású mágneses magrezonancia-spektroszkópiával határozott meg.
Kériné Borsodi Andrea, a Mikrobiológiai Tanszék docense, akadémiai doktori értekezésnek központi témája az extrém körülményekhez alkalmazkodott prokarióta (extremofil) közösségek taxonómiai diverzitásának, potenciális anyagcsere-kapcsolatrendszerének és geo-mikrobiológiai folyamatokban betöltött szerepének kutatása. Természetes szikes és mesterséges alkalikus-sós vizek diverzitásvizsgálatával és a tudományra nézve új extremofil baktériumtaxonok leírásával rámutatott arra, hogy földrajzilag egymástól távoli környezetekben, faji összetételükben csak részben átfedő, de hasonló anyagcsere-potenciállal rendelkező alkalofil és halofil közösségek lokális szén- és kén-biogeokémiai ciklusokat működtetnek. Kiskunsági szikes talajok vizsgálatával megállapította, hogy a mikrodomborzati, növényzeti és talajtani szempontból mozaikos élőhelytípusok jobban befolyásolják az extremofil baktériumközösségek összetételét és aktivitását, mint a rendszeresen ismétlődő kiszáradási-nedvesedési ciklusok. Hazai termálkarsztos barlangi környezetek extremofil mikrobiótájának elemzésével igazolta a biofilmképző baktériumok sokoldalú szerepét a hipogén karsztosodási folyamatokban, és felvázolt egy a nitrogén, a kén és a vas bio-geokémiai ciklusára kiterjedő metabolikus hálózatot. A Száraz-Andok magashegységi, vizes élőhelyeiről származó minták vizsgálatával bizonyította, hogy az extremitás fokozódásával együtt jár a poliextremofilek gyakran nagyrészt ismeretlen taxonokat tartalmazó, leegyszerűsödött közösségszerkezetének a kialakulása.
Elek Zoltán, a Biológiai Intézetben működő HUN-REN-ELTE Ökológiai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa, akadémiai doktori értekezésében arról nyújt áttekintést, hogy az emberi tevékenység élőhely-átalakító hatásai hogyan hatnak fás-erdős élőhelyeken a futóbogár-együttesek (Coleoptera: Carabidae) szerkezetére a közösségi szinttől az egyedi viselkedésig. Kutatásai során feltárta, hogy az egyedekre, illetve populációkra irányuló vizsgálatok nagyban hozzájárulnak a közösségi szintű mintázatok értelmezéséhez, a városiasodás hatásának megismeréséhez, továbbá támpontot adnak olyan erdőgazdálkodási eljárások alkalmazásához, amelyek hozzájárulhatnak a fenntartható erdőgazdálkodáshoz. A városiasodás egyik legjelentősebb hatása a nagy testméretű, röpképtelen, erdei specialista futóbogárfajok egyedszámának csökkenése a városi élőhelyeken. A városiasodás miatt feldarabolódott erdőfoltok kedvezőtlenebb feltételeket teremtetnek a futóbogár-populációk számára, amit az egyedfejlődési instabilitás, az egyedi kondícióindex és a fluktuáló aszimmetria összefüggésének vizsgálatával mutatott ki. Igazolta, hogy a hazai erdőgazdálkodásban alkalmazott vágásos üzemmódban kialakított tarvágások területén és a hagyásfacsoportban a magas funkcionális redundancia összefügg a röpképes generalista és a nyílt élőhelyekre jellemző fajok elterjedésével. Ez a kolonizációs folyamat lehet az egyik oka a gyenge terjedési képességű, erdei specialista fajok populációcsökkenésének. A mozgásmintázatok elemzéseivel igazolta, hogy a lombkorona záródásának hiánya az egyedeket elvándorló mozgásra készteti.
Forrás: mta.hu