Dinamizmus és reform – ezek a kulcsszavaim

Nehezen szánta rá magát, hogy megpályázza a dékáni széket?

Olyannyira, hogy 2018 nyarán úgy gondoltam, végleg elutasítottam ezt az eshetőséget. Akkor már hónapok óta szó volt erről. Surján Péter akkori dékán kért meg először arra, hogy fontoljam meg a lehetőséget. Én azonban az ELTE Biotechnológia FIEK vezetői feladatait akkor előrébb valónak tartottam, ráadásul olyan mély változásokat tartottam indokoltnak a TTK-n, amelyeknek a végig vezetéséhez nem láttam adottnak a támogatottságot. Ezért találtam első körben túl nagy kihívásnak, hogy az élére álljak az irányváltásnak.

Milyen mély változásokra gondol?

A TTK-t fel kell készíteni a mai kor kihívásaira. Évek óta ott ülök a szenátusban, pontos ismereteim voltak arról, hogy a kar súlyos pénzügyi helyzettel – amely mára sokat enyhült többek között az állami kiválóság programok elindulásával vagy az intézkedési terv megvalósítása miatt – küszködik. Ennek sok oka van, ezek közül az egyik a külső alulfinanszírozottság, de tény, hogy a belső működési modellhez sem nyúlt hozzá régóta senki.

Kacskovics Imre: A legfőbb elvárás az ELTE TTK-val szemben az, hogy az itt tanuló
hallgatók piacképes tudást szerezzenek.

Miért adta be mégis a dékáni pályázatát?

Oktatói, tudományos és K+F+I menedzsment tapasztalattal bírok, az ELTE leghivatkozottabb kutatói közé tartozom, alapkutatásból származó nemzetközi szabadalommal is rendelkezem, amely kapcsán egy biotechnológiai céget hoztam létre. Úgy éreztem, hogy a TTK közössége olyan változást igényel, amely esetén ezek fontos szempontok lehetnek. Több prominens egyetemi kolléga is biztatott ezek alapján arra, hogy pályázzak. Fontos mozzanat volt egy vacsorameghívás is, amely keretében úgy alakult, hogy Szingapúr legnagyobb egyetemének elnökével kerültem egy asztaltársaságba. Érdeklődtem nála, hogy a pénzen túl milyen eszközökkel fejlesztették ilyen magas szintre az ottani felsőoktatást. Ő beszélt nekem több olyan szempontról, amely újnak hatott a magyar viszonyokat ismerve. Például a szingapúri egyetemek élére nem feltétlenül kiváló kutatókat és oktatókat keresnek, hanem elsődlegesen jó menedzsereket. Azt is elmondta, hogyan veszik fel a kesztyűt a csökkenő hallgatói létszámmal, amellyel a TTK-n is szembesülünk. Ez azért is baj, mert a jelentkezések apadása a dolgozói létszámra is kihat. Szingapúr állami forrásból élethosszig tartó kurzusokat biztosít a már diplomás tanároknak, biológusoknak, vegyészeknek, így tömve be a lyukakat a létszámban.

Milyen filozófia szerint kezdte meg a munkát?

Dinamizmus és reform – ezek a kulcsszavaim. Valódi reformot csak akkor lehet megvalósítani, ha abban a munkatársak is részt vesznek. Mindez lassú folyamat, sok apró lépés végeredménye. Ezen az úton sokszor meg kell állni, hogy körbenézzünk: velünk vannak-e még a kollégák, vagy már leszakadtak, és egyedül visszük a zászlót.

Mondana néhány konkrét célt?

Több konkrét célt is megfogalmaztam a pályázatomban, itt most csak az általam egyik legfontosabb problémakörre hivatkozom, ami az oktatásunkat illeti.

A legfőbb elvárás az ELTE TTK-val szemben az, hogy az itt tanuló hallgatók piacképes tudást szerezzenek,

hogy később meg tudják állni a helyüket akár az államigazgatásban, az oktatásban vagy egyéb ágazatokban. Ilyen a gyógyszeripar, az olajipar vagy akár az atomenergia. Mindez számunkra azt a feladatot adja, hogy sok területre képezzünk ki hallgatókat. Ennek az alapja, hogy pontosan lássuk, kiket oktatunk, és ők milyen területen helyezkedhetnek majd el.

A FIEK kapcsán azt láttam, hogy bár a biológusok előtt a gyógyszeripar lehetne a valódi kitörési pont, tulajdonképpen az egész országban nem volt olyan felsőoktatási képzés, amely alkalmassá tenné őket modern biotechnológiai munka elvégzésére. Erre reagálva indult el 2016-ban a gyógyszer-biotechnológus mesterképzésünk, szokatlanul magas fokú állami segítségnyújtással, amelynek köszönhetően a Műszaki Egyetemmel közösen évente húsz főt képzünk a legújabb technológiai színvonalon. Legutóbb első helyen 46-an jelölték meg ezt a kurzust, összesen pedig 76-an pályáztak a tíz helyre. Ez szerintem jól mutatja, hogy igenis van érdeklődés a valós értékű tudásra. Tudomásul kell venni, hogy vége azoknak az időknek, amikor barátságból adtak pénzt a partnereink. Mind a piac, mind az állam eredményeket vár el a finanszírozásért cserébe.

Hogyan látja a kutatói tevékenységet?

Alapvetően jónak, különösebb feladatot a magam részéről nem látok az optimalizáláson túl. Azt szeretném elérni, hogy egy

olyan ökoszisztéma alakuljon ki, amelyen belül összeérnek a kapcsolódó pályázati projektek,

és ne folyjon el feleslegesen energia ezek menedzselésében.

Megvan a csapata a kitűzött munkához?

Igyekszem új gondolatokat bevonni, hiszen nincs nálam a bölcsek köve. Ezért is választottam olyan dékánhelyetteseket, akik segítik a koncepcióm megvalósulását. A külső bölcsesség bevonását legalább ennyire fontosnak tartom, ezért hagyományteremtő módon egy külső, hét kiváló szakemberből álló dékáni tanácsadó testületet is felkértem, hogy támogassák a TTK jövőjének alakítását. Tőlük azt várom, hogy legyenek őszinték és kritikusak. Kiemelt területként kezeljük a kari kommunikációt is, illetve a kormányzat illetékeseivel való szoros kapcsolattartásra is törekszem. Ezért is hívtam meg Palkovics László innovációs és technológiai minisztert október végén, hogy szűk körben fejthesse ki, hogyan tekint a karra. Hiszem, hogy fel tudjuk építeni azt a modellt, amely mindkét fél számára gyümölcsöző.

Forrás: ELTE Univerzum