Lyme-kór diagnózisa és kezelése

Becsléseink szerint tízszer annyi embert kezelnek Lyme-kór (Lk) diagnózissal, mint ahány ténylegesen ebben a fertőzésben megbetegszik. A legtöbb beteg csak a sokadik orvosi vizsgálat során nyeri el a megfelelő diagnózisát. A téves kórisme, a felesleges vagy rosszul megválasztott antibiotikum-kezelések, az indokolatlanul végzett és ismételgetett szerológiai vizsgálatok megbecsülhetetlenül nagy terhet jelentenek a betegekre és az ellátó rendszerre is. A Lk Magyarországon mindenütt előfordul, kb. 300-szor gyakoribb, mint az ugyancsak kullancs által terjesztett, de csak gócokban és ritkán előforduló kullancsencephalitis (kullancs által terjesztett vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás).

Magyarországon a Lk 1998 óta bejelentésre kötelezett, a regisztrált esetek száma 2010-ig növekedett, azóta csökken, 2014-ben mélypontra zuhant.

A gyakoriság semmiképpen sem emelkedett az elmúlt 2 évtizedben.  Kiszámíthatatlan, hogy a bejelentések milyen mértékben tükrözik a valóságot.

A Lk valódi hazai gyakoriságát a környező országok adatait is figyelembe véve évi 8-10 ezer friss megbetegedés körül becsülhetjük. Csak indirekt adataink vannak arról, hogy a tünetmentes fertőzések is olyan gyakoriak, mint a tünetekkel járók. Egyes területeken és csoportokban (pl. erdészeti dolgozók) az átfertőződés (a szeropozitivitás) aránya elérheti a 29%-ot, a 60 év felettieknél az 50%-ot.
A téma kiemelt fontosságára utal, hogy

az Európai Parlament 2018-as határozata is megkérdőjelezi a tudományos útmutatók tartalmát,

és egy civil szervezet, az Amerikai Lyme Alapítvány (ILADS) útmutatóit látszik elfogadni vagy legalábbis mérlegelni. Az ILADS szinte bármilyen, többnyire gyógyíthatatlan kórállapot (pl. sclerosis multiplex, amyotrophiás lateralsclerosis (motoneuron-betegség), reumás ízületi gyulladás, Parkinson- és Alzheimer-kór) hátterében Lyme-kórt vizionál, és soha, semmilyen tudományos ajánlásban nem szereplő 3-as, 4-es antibiotikum-kombinációkat javasol, a szokványos dózisok sokszorosában. Az ILADS ajánlásai blogokon, internetes fórumokon terjednek, betegmozgalmak elindítóivá válnak. Még nagyobb baj, hogy követőre találnak a magyar orvosok körében is. Bár a tudományos oldal nem veheti fel a versenyt ezekkel a folyamatokkal, a megújított szakmai irányelv segítheti a szakemberek és talán a laikusok eligazodását.

Az előadásban összefoglalom az egyes kórformák esetmeghatározását, kiemelve a klinikai diagnózis lehetőségeit és a laboratóriumi vizsgálatok buktatóit.