Az FFI közös "szentje"

2019.12.03.
Az FFI közös

„A nagy mester szelleme itt lebeg körülöttünk, és segít munkánkban.” Cholnoky Jenő 

Lóczy Lajos egykori professzorunk, a földtan és a földrajz kiemelkedő művelőjének bronz mellszobrát helyzetük el az ELTE TTK Déli épület Pantheonjában 2019. december 3-án. A szoborállítást a Földrajz- és Földtudományi Intézet első igazgatója Dr. Horváth Ferenc, valamint az Intézet akkori vezetősége kezdeményezte és a földtudományok művelőinek közös akaratából jutott el a megvalsóításig, Lóczy Lajos születésének 170. évfordulójára.

Az ünnepélyes leleplezésen Lóczy Lajos munkásságát méltatta Dr. Kacskovics Imre, az ELTE TTK dékánja, Dr. Gábris Gyula geográfus, professor emeritus és DrHarangi Szabolcs, geológus professzor, a Földrajz- és Földtudományi Intézet jelenlegi igazgatója, az MTA levelező tagja. Az avatási ceremónia befejeztével az Intézet egykori és jelenlegi vezetése nevében a szobornál Dr. Harangi Szabolcs jelenlegi- és Dr. Karátson Dávid, az Intézet korábbi igazgatója helyezte el a az emlékezés és tisztelet koszorúját. A koszorú felirata „Lux e praeterito lucens futura illuminat tempora”  (Egyetemünk rektori jelmondata).

A kiegyezéstől az I. világháborúig tartó mintegy fél évszázad a hazai földtudományok felvirágzásának kora volt. Ekkor élt és alkotott Lóczy Lajos (1849-1920), akit két tudományterület, a földtan és a földrajz is kiemelkedő művelőjének tart. Egyetemi tanulmányait a Zürichi Polytechnikumban végezte 1870 és 74 között. Legkedvesebb tanárai a korszak két kiemelkedő geológusa Escher von der Linth és tanítványa Albert Heim voltak. Nem véletlen tehát, hogy hazatérve geológusként kezdte meg pályafutását.

A Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárában dolgozott három évig, majd Eduard Suess ajánlatára Széchenyi Béla magával vitte Kelet-Ázsiába expedíciójának geológusaként. 1877-80 között beutazta Jáva, India és Kína jelentős részét, s az itt gyűjtött hatalmas anyagból készített, angolul és németül is megjelent monográfiája világhíressé tette. Legnevezetesebb eredménye, hogy elsőként ismerte fel a Himalája takaróredős szerkezetét, melyet Szikkim geológiai térképén és szelvényén mutatott be. Fontos eredménye az is, hogy szerkezetföldtani megfontolások alapján feltételezte és térképére fel is rajzolta a Transzhimalája vonulatát.

Eredményei láttán a londoni Royal Geographical Society tiszteleti tagjai közé emelte.

Hazatérve újabb három évre még segédőrként visszatért az Ásványtárba, majd 1883-85 között a Földtani Intézetben „osztálygeológ”, 1886-ban pedig nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott a Királyi József Műegyetemre. Tudományos pályája alapvetően módosult, amikor 1889-ben megpályáztaa a budapesti Tudományegyetemen megüresedett földrajz professzori állást.

Dr. Karátson Dávid, Dr. Harangi Szabolcs, Dr. Gábris Gyula,
Dr. Kacskovics Imre dékán és Dr. Mindszenty Andrea a szobor avatásán.

A földrajz első magyarországi egyetemi tanára, korának kiemelkedő földrajztudósa Hunfalvy János akadémikus, a Magyar Földrajzi Társaság alapítója és első elnöke volt Váratlan halála komoly űrt hagyott maga után, amelynek betöltése nem kis gondot okozott az egyetem professzori karának. Az akkor még fiatal Lóczy Lajos egyetemi tanári kinevezése meglepetést kelthetett a kívülállók körében, de a választás megalapozottnak tűnik. Két indíték is feltételezhető a döntéshozók részéről:

Lóczy korábbi geográfiai jellegű tevékenységének ismerete, valamint a földrajz-oktatás új alapokra  heleyzésének szándéka

Szakmai szempontból a bizalom mindenképpen előlegezett volt, mert Lóczy geológiai szakértelme és teljesítménye mellett földrajzi jellegű munkássága akkor még eltörpült. A tudományos bizalmat belső-ázsiai utazásának eredményeivel érdemelte ki. A Széchenyi Béla vezette expedíció tagjaként igen különböző területeket járt be, és ez az utazás Lóczy Lajosnak olyan – többek közt földrajzi – iskolát jelentett, amilyenben akkor csak kivételesen részesedett egy-egy európai geológus vagy geográfus, magyar pedig rajta kívül senki.

Az egyetemes földrajzot művelő Hunfalvy az akkori időkben még lehetséges módon polihisztor és enciklopédista volt. A 40 éves Lóczytól új szemléletű földrajz hazai meghonosítását, a természettudományos gondolkodás bevezetését és modern földrajzi szakemberek nevelését várták. A törekvéseket jól jellemzi az is, hogy néhány hazai tekintélyen kívül a Kínát megjárt Ferdinand Richthofen, a berlini egyetem világhírű tanára, a geográfia vezető, iskolateremtő alakja ajánlotta Lóczyt a budapesti egyetem földrajzi tanszékére; s éppen azért, mert a kínai expedíció eredményei alapján ő tudta legjobban megítélni a pályázó szakmai alkalmasságát.

Lóczy előadásainak gerincéül az általános természeti – akkori szóhasználattal – fizikai földrajzot választotta, és a leíró földrajz óraszámát erősen lecsökkentette.

Ugyanakkor a gyakorlatok számát jelentősen megemelte.

Lóczy kezdetben egyedül adta elő a geográfia teljes körét. Később magántanárokat nyert meg előadásokra a földrajz egyes tárgyainak színvonalas oktatása érdekében: Kövesligethy Radó (csillagászati földrajz és a földkéreg fizikája), Anderkó Aurél (meteorológia), Steiner Lajos (földmágnesség), Thirring Gusztáv (demográfia), Cholnoky Jenő (leíró földrajz). Mindez lehetővé tette, hogy az oktatásban kedvenc témáira koncentrálhasson.

Teljesen új elem a tanrendben a rendszeres kirándulások meghirdetése, ami napjainkig élő hagyomány megteremetése volt. Se szeri, se száma a kisebb-nagyobb kirándulásoknak az ország területén, amelyek során a természeti földrajz előadásokon ismertetett jelenségeket valóságos példákkal szemléltetve a terepen magyarázta el hallgatóinak. Kirándulásainak nagy híre támadt, és csapatostul jöttek a külföldi diákok is, akiket Lóczy vezetett.

Dr. Gábris Gyula professzor méltatja Lóczy Lajos munkásságát.

1891-ben létrehozta a Földrazi Intézetet és Szemináriumot. Az intézet gyors fölvirágzása, a hallgatók számának folytonos növekedése, drága műszerekkel, könyvekkel, szak-folyóiratokkal és térképekkel történt felszerelése Lóczy személyes érdeme. Ő alapította meg az egyetemi Földrajzi Intézet fényképtárát. A gyűjtemény katalogizált több mint tíz és fél ezer képéből mintegy 1000 darab saját fényképészeti hagyatéka. Lóczy szerint az

elemző terepi kutatás gyarapítja az általános földrajz ismeretkörét, s ez egyben szembeállítja a szabad természetben dolgozót a leíró földrajz szobatudósával.

Egyetemi elfoglaltságai mellett alaposan kivette részét a földrajzi közéletből is. 1891-ben megválasztották a Magyar Földrajzi Társaság elnökének, s ekkor indította el világra szóló vállalkozását, a Balaton tudományos tanulmányozását, aminek szellemi vezére és fáradhatatlan szervezője volt. Vezetésével az ország jeles szakembereiből megalakult Balaton Bizottság tervezetében eredetileg három kötetben jelent volna meg a munka és 5000 koronát irányzott elő költségként. Végül a két évtizedes kutatómunkának – melynek motorja és a pénzforrások előteremtője Lóczy volt – az eredménye a világirodalomban is páratlan

Balaton-monográfia 32 kötetben, magyar és német nyelven készült el kb. 300 000 korona felhasználásával. 

A Balaton monográfia megjelenését még megérte, de az 1:800.000 méretarányú Magyarország földtani térképét (amely a TTK Déli épületében az 1-108 sz. Koch Antal terem falán megtekinthető) már csak  1920-ban bekövetkezett halála után, 1922-ben lett közkinccsé.

Lóczy hatását a földrajzra így foglalhatjuk össze: meghonosította a geográfiában is azt a szigorú kritikát, amit geológusként megszokott. Mindig az eredeti megfigyelésekre fektette a hangsúlyt, s az okok és okozatok összefüggéseit keresve a természettudományos gondolkodást vezette be tudományunkba. Így a földrajz a korábbi történelmi jellegű tudományból geomorfológiaként újjászülető természettudománnyá vált. A Lóczy tanította geomorfológia erősebben támaszkodott a kéreg szerkezetét feltáró geológiára, mint a külső erők hatását, befolyását meghatározó éghajlattanra. Lóczy így válik a később geologizáló geomorfológiának nevezett irányzat talán európaszerte legnagyobb képviselőjévé. Ennek az iskolának nem lehetett tagja az, aki nem szerzett geológiai képzettséget.

Kiemelkedő példaképpen emlékezzünk Princz Gyulára, akinek Lóczy – miután egy folyosói beszélgetésen az akkor elsőéves hallgató kijelentette, hogy a földrajz egyetemi tanára kíván lenni – geológiai tanulmányokat ajánl és ír elő, majd doktori disszertációja témájául őslénytani feladatot ad. Jól elindított tanitványok nőttek fel mellette, olyanok, mint Teleki Pál, Cholnoky Jenő, báró Nopcsa Ferenc, Laczkó Dezső, Böckh Hugó, Vitális István, Kogutowicz Károly és mások akik közül többen végül, éppen Lóczy  hatasa alatt, később a foldtan művelésére adták a fejüket.

1909-ben Lóczyt meghivták meg a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatói székébe, amelyről így nyilatkozott:
„Két kezzel ragadtam meg az alkalmat a kedvemhez való munkához azzal a reménnyel, hogy tapasztalataim egy jó részét mégsem viszem magammal a sírba, és annyi sok évi munkám nem megy veszendőbe. Hatvan esztendőmmel azonban mar csökkenő erőben indulok új feladataim mezejére.” – írja az igazgatói tisztséget elfoglaló beköszöntőjében.

Telegdi-Roth Károly Lóczy-ról szóló, 70 évvel ezelőtt  megjelent emlékezése szerint: „Valóban, a hazai föld megismeréseben es ismertetésében munkásságanak ez az utolsó évtizede volt a leggyümölcsözőbb. A Földtani Intézet tudományos programjának megvalósitasa egy új, magasan járó – szinte forradalminak nevezhető – szellem iranyításával széles keretekben indult meg, bár az eredmények teljes kibontakozására nem volt elegendő az az egy évtized, melynek nyugodt munkamenetét az első világháború és az 1919-es események is erősen befolyasolták.”

Vendl Aladár, a Lóczy-kortárs, geológus, műegyetemi tanár 1928-ban az alábbiakkal zárta a Magyar Tudományos Akadémián Lóczy Lajos tiszteleti tagról szóló emlékezését: „Lóczy Lajos már évek óta ott álmodik szeretett Balatonjának partján az arácsi temetőben… Emléke azonban ma még igen élénken él közöttünk. Sokan vagyunk még, kik látjuk őt fáradhatatlanul dolgozni hegyen, völgyön, rónán és iróasztalánál. Sokáig fog még tartani, míg jóságot sugárzó alakja egészen ködbe vész, de kortársainak halálával eljön az az idő is. És akkor majd még sokkal jobban szembetűnnek munkásságának s alkotásainak értékei. Az utókor bámulni fogja majd azt az alkotó őserőt, mely Lóczy munkáiban megnyilvánul, s kegyelettel fogja emlékebe zárni a lángeszű úttörő tudóst.”

Alkotóerejének és munkásságának mementójaként áll most már bronz mellszobra a TTK Lágymányosi Campusának Déli épületében. Az avató-ünnepség fényét emelte, hogy az egybegyűltek meghallgathatták Dr. Kercsmár Zsolt geológus/énekmondó Lóczy Lajos emlékének szentelt bemutatóját (egy Balassi Bálint vers és két Kányádi költemény kobozzal, ill. gitárral kísért, megzenésített változatát).

A szobor a francia Művészetek és Irodalom Rendjével kitüntetett Szabó Gábor szobrászművész alkotása, öntőmester: Tróznai István.

A szobor elkészítését az ITM Felsőoktatási Államtitkársága és a Pázmány - Eötvös Természettudományi Információs Alapítvány anyagi támogatásával tudtuk megvalósítani, amelyet kiegészített az Földrajz-és Földtudományi Intézet oktatóinak, hallgatóinak és barátainak, valamint egykori és jelenlegi (alumnus) hallgatóinak és barátainak, továbbá néhány – más tudományterületen tevékenykedő, de a földtudományokkal rokonszenvező - kolléga közadakozása, valamint a Musica Nostra Énekegyüttes által adott jótékonysági koncert bevétele. A szoboravatási ünnepséget az ELTE Alumni Szervezete támogatta.

Lóczy Lajos szakmai munkásságának összefoglalóját eredeti dokumentumok, valamint a Magyar Tudománytörténeti Intézet Nemerkényi Antal vezette munkaközössége által 2000-ben közzétett összeállításának felhasználásával Dr. Gábris Gyula professzor állította össze.

Az FFI közös "szentje"

Az FFI közös "szentje"

0

/

0

0

/

0