A házi macskák komoly veszélyt jelentenek a vadmacskákra

Minden hazai természetkedvelő örömmel figyelt fel a hírre, miszerint 2024-ben az európai vadmacska (Felis silvestris) lett az Év Emlőse Magyarországon. Ez a rejtőzködő, fokozottan védett, ám kevéssé ismert vadonélő macskaféle már teljesen, vagy csaknem eltűnt Európa országainak jelentős részéből. Hazánkban még jelentősnek mondható populációval rendelkezik, azonban ennek java része az ember által erősen bolygatott, feldarabolódó élőhelyeken kénytelen boldogulni.

A vadmacskákat országúti elütésből, illegális vadászatból származó veszteségek tizedelik az élőhelyvesztés hatása mellett. Ezeken túl

van még egy kevésbé köztudott, de jelentős veszélyforrás is: a szabadban kóborló, illetve elvadult házimacskák.

A Magyarországon közkedvelt dorombolók és háztáji egerészők nemcsak táplálék konkurensei a vadmacskáknak, de velük hibridizálva a vadmacska állomány genetikai feloldódását is okozzák. 

Frissen megjelent kutatásukban az ELTE Etológia Tanszék (Dr. Pongrácz Péter, Dobos Petra), a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének (Turi Luca, Dr. Schally Gergely és Dr. Biró Zsolt), valamint a Budakeszi Vadaspark (Burányi Virág) kutatói egyedülálló vizsgálat elvégzésre vállalkoztak. Mintegy 1300 hazai válaszadó, köztük közel ezer macskatartó megkérdezésével kutatták a magyarok ismereteit a vadmacskákat fenyegető veszélyekről, valamint felmérték a résztvevők tudását a felelősségteljes macskatartásról és arról is, vajon milyen módon és elvek szerint tartják ténylegesen a macskáikat.

A Biological Conservation folyóiratban közölt cikk kiegészült egy vadbiológiai esettanulmánnyal is a vadmacskák hazai előfordulásáról, illetve a vadgazdálkodási jelentések szerinti országos házimacska elejtési számokról. Mivel hazánkban nincs egyéb hatékony intézkedés a természetes élőhelyeken kóborló, illetve az ott élő elvadult házimacskák korlátozására, a megmaradt vadmacska állomány házimacskák elleni védelmében csak a legális vadászatra számíthatunk jelenleg. 

A tanulmány eredményei szerint a kóborló házimacskák eltávolítása pont azokon az (apróvadas) vadászterületeken a leggyakoribb, ahol amúgy kevés vadmacska él. A nagyvadas, zárt erdős vadgazdálkodási területeken kevés házimacska elejtését jelentik, pedig itt él a vadmacskák számottevő része. A helyzet természetesen összetett, hiszen fokozottabb házimacska-kontroll egyben a vadmacskákat is akaratlanul veszélybe sodorhatja.

A kérdőíves felmérés aggasztó jelenségre világított rá: a magyar macskatartók pont a házimacska jelentette veszélyt tartották a legelhanyagolhatóbbnak a vadmacskákat fenyegető tényezők sorában. Nemtörődömség is tetézi az ismeretek hiányát:

a válaszadók jelentős hányada a házimacskát még mindig „fogyóeszköznek”, ház körüli egerészőnek gondolja.

Ehhez kapcsolódóan nem tesznek lépéseket sem saját macskáik biztonsága, sem pedig a vadvilág, benne a vadmacskák megőrzésének érdekében. Bíztató eredmények is születtek, hiszen sok résztvevő nemcsak ismeri a felelősségteljes macskatartás elveit, hanem ezeknek megfelelően is tartja kedvencét. Sajnos ugyanilyen jellemző ennek az ellenkezője is: még a biológiai és vadgazdálkodási ismeretekkel rendelkező válaszadókra is igaz, miszerint bár tisztában voltak azzal, hogyan kellene a macskákat felelősségteljesen tartani, a gyakorlatban pont ennek ellenkezőjét teszik.

Ezt a „bort iszik, vizet prédikál” hozzáállást elősegítheti napjaink jellemző vélekedése, mely

a társállatokat humanizált státuszba emeli és nekik emberszerű gondolkodási képességeket tulajdonít.

A tanulmány szerzői mind a vad- mind a házimacskák viselkedésének és ökológiájának realisztikusabb és mélyebb megértésére buzdítanak, ami segítheti magasabb állatjóléti standardok kialakítását, továbbá a vadmacska állomány hatékonyabb védelmét is.

Eredeti publikáció: Pongrácz, P., Turi, L., Dobos, P., Burányi, V., Schally, G. & Biró, Z. (2024). Do as I say, not as I do – the paradoxical relationship between actual cat keeping practices and knowledge about wildcat conservation among Hungarian cat owners. Biological Conservation https://doi.org/10.1016/j.biocon.2024.110586

(Forrás: Biológiai Intézet)