A tudományban sincs instant recept a világsikerre
„EvolVeritas – áttörő alapkutatásból világraszóló gyógyszerfejlesztésig” és „Motorpharma – az ELTE-ről induló világhírű gyógyszerfejlesztő spin-off”. Így jellemzi Pál Gábor és Málnási-Csizmadia András, az ELTE TTK Biokémiai Tanszéke kutatóinak sikertörténetét az ELTE Innovációs Központ. De vajon mi van a sikertörténetek mögött? Milyen út vezetett mindkét kutató számára a lágymányosi laboroktól az amerikai startup világig? Miben volt hasonló és miben teljesen más a két cég története? És vajon milyen üzenetet vihet magával mindebből az, aki most vágna bele a nehéz feladatba, hogy kutatási eredményét a piacon hasznosítsa? Ezekről az izgalmas kérdésekről beszélgetett a Budapest Startup Safari június 11-i rendezvényén a két cég alapítója, Pál Gábor és Málnási-Csizmadia András, valamint Vadász Gábor, az ELTE Alkalmazott Mesterséges Intelligencia és Folyamatszervezési Központ igazgatója, aki ezúttal a moderátori szerepet vállalta magára.
Minden projekt útja más, és nincs egy instant megoldás, ami ráilleszthető mindenkire, főleg, ha egymástól eltérő tudományterületekről van szó – emelte ki a két előadó, akik nemcsak, hogy hasonló területen, de ugyanazon a tanszéken is dolgoznak, mindketten az ELTE TTK Biokémiai Tanszékének kutatói, és mindketten a gyógyszerfejlesztés területén alapítottak sikeres startupot. Ám még az ő útjuk is nagyon különböző volt. Igaz, abban mindketten egyetértettek, hogy az elinduláshoz nagyon fontos a kapcsolati háló és persze megfelelő körülmények és időzítés is kell a sikerhez.
Málnási-Csizmadia András már az elejétől tudatosan építette fel a cégét és annak menedzsmentjét. Nála a siker egy ERC pályázatból indult, ami egy következő pályázathoz és egy ahhoz kapcsolódó üzleti tervhez vezetett. Ma már külön részleg foglalkozik a cégén belül a szabadalmak benyújtásával, de persze idáig hosszú út vezetett.
Pál Gábor abban hisz, hogy mindent magas színvonalon érdemes csinálni. Legyen az kutatási, vagy oktatási feladat. Az első befektetője például egy tanítványa kapcsolatrendszerén keresztül érkezett, de ehhez az kellett, hogy a diák és a befektető is hitelesnek érezze azt, amit ő csinál.
A kutatók kiemelték, hogy sokakban él a tévhit, hogy ha benyújtanak egy szabadalmat, akkor az akadályozni fogja egy molekula gyógyszerré fejlesztését.
Ennek azonban pont az ellenkezője igaz. Hiszen a gyógyszerfejlesztés egy költséges folyamat, és egyik cég sem fektet milliókat olyan projektbe, amibe bármelyik versenytársa beszállhat, megelőzheti. Persze egy szabadalom elnyerése, a beadott anyagoktól függően, akár több éves folyamat is lehet, és az is hosszú idő, amíg a kutató beletanul ebbe a tőle távol álló területbe.
Az már más kérdés, hogy a folyamat elindításának mikor van az ideális időpontja. Egy olyan molekulánál, ahol az ember tudja, hogy nagy eséllyel nincs versenytársa, érdemes lehet kivárni, és a már meglévő befektető igényei és javaslatai szerint nyújtani be a szabadalmat. Nagyobb versenynél persze erre nincs idő. Az sem egyszerű kérdés, hogy melyik országokra terjesszék ki a védettséget, hiszen egyáltalán nem egyértelmű, hogy a minél nagyobb védettség mindig jobb, hiszen nehezítheti a kutatások során születő új molekulák, eredmények védelmét. Ezek olyan kérdések, amit minden projektnél egyenként át kell gondolni.
Mindkét kutató kiemelte, azt tapasztalják, hogy sajnos a pályázati kényszer általában nem segíti az innovációt, hiszen a pályázatok ütemezése és indikátor követelményei ritkán esnek egybe az ipar igényeivel, márpedig a befektetőket a piaci igények és tendenciák érdeklik.
A rendezvényen bemutatott két céget végül amerikai befektetők segítségével vitték sikerre. Ennek oka az alapító kutatók szerint, hogy itthon nincs meg az az inspiráló, innovatív környezet, ami a fiatalokat startup alapításra ösztönözné. Amerika szerintük olyan, mint egy innovatív vákuum, ami egyszerűen kiszívja az ötleteket a fiatalokból, az egyetemi kutatásból, itthon ez sokkal nehezebb, mert sajnos a megfelelő szakmai támogató közeg is nagyon szűkös. Kevés az a tapasztalt szakember, aki a tudományos és a piaci igényeket is megfelelően érti, és támogatni tudja a projekteket.
Az előadók kiemelték, hogy téves elképzelés az, hogy az alapkutatás egy feneketlen zsák, ami csak nyeli a pénzt.
Az alapkutatás egy megfelelő környezetben és kellő tudású emberekkel sok innovációt képes kitermelni.
De ehhez kiváló diákanyag is kell, ami sajnos egyre kevésbé van meg, hiszen a legkiválóbb diákok egyre inkább külföldi egyetemeket választanak, egy 18 éves fiatal pedig, aki külföldön kezdi a felnőtt életét, sokkal nehezebben jön haza. Az innováció ideális esetben az erős alapkutatás és az erős oktatás vállán áll. Ha egy megfelelő innovatív tudásgyár lenne itthon, ami inspiráló és motiválja a fiatal tehetségeket, az a jó koponyákat is itthon tartaná.
A sikeres startupper kutatók megjegyezték, hogy az ELTE részéről jó tendenciákat látnak, elindultak pozitív változások, de egész Európában hiányzik még az a fajta légkör, amit Amerikában tapasztalnak. Ott egy fizikailag is szűk területen együtt vannak a legkiválóbb egyetemek, körülöttük pedig a top cégek mellett rengeteg startup, amikből lehet, hogy pár év múlva szintén kiemelkedő cégek lesznek. Erre egy érzékletes példa is elhangzott. 20 éve évente durván 60 gyógyszert szabadalmaztattak Amerikában, aminek 80 %-át a nagy gyógyszercégek fejlesztették. Ma több, mint 200-at, és 80%-át startupok fejlesztik.
Egy gyógyszeripari startup itthon azért is indul nehezen, mert nincs meg a kellő kapacitás és szaktudás a klinikai tesztek végigviteléhez. Amerikában és Kínában ez megvan, de egy európai kutató, pláne, aki tapasztalatlan az üzleti világban, eleve hátránnyal indul a befektetési ajánlatoknál. De az ő példájuk is mutatja, hogy vannak csodák, ilyen sikereket is el lehet érni.
A program végén Pál Gábor egy üzenettel zárta a beszélgetést. Szerinte a fontos, hogy mindenki azzal foglalkozzon, amit élvezettel csinál. „Kár úgy gondolkodni, hogy olyan kutatási témát akarok választani, ami majd pár év múlva sikeres lesz, amire céget lehet építeni, mert senki nem tudja megmondani, mi lesz sikeres egy területen belül pár év múlva. Viszont amit az ember szeret csinálni, amit élvez, abba sokkal több energiát beletesz és nagyobb eséllyel ér el benne sikereket.”