Díszdoktoraink
2024 - Bernhard Eitel
a geomorfológia, a talajföldrajz és a geoarcheológia, vagyis a földrajzi, földtudományi módszerek régészeti alkalmazásának világszerte elismert kutatója. 2001 óta a Heidelbergi Egyetem Földrajzi Intézet professzora. Kutatásaiban kiemelt figyelmet fordít a száraz éghajlatú területek felszínfejlődésére és ökológiai viszonyaira, a helyi társadalmak környezetgazdálkodási formáira. Ezzel olyan komplex kérdésekre keresi a válaszokat, amelyek az éghajlati és más környezeti változások összefüggéseire, a természeti és a társadalmi folyamatok kölcsönhatásaira, a természet- és társadalomtudományok együttműködésének szükségességére hívják fel a figyelmet. 2007–2023 között a Heidelbergi Egyetem rektora volt. Hivatali ideje alatt kiemelt partnernek tekintette az ELTE-t, nagy hangsúlyt fektetett a kétoldalú kapcsolatok erősítésére, valamint az egykor Heidelbergben doktorált Eötvös Loránd emlékének ápolására. Geográfusként fontos szerepet játszott abban is, hogy a Heidelbergi Egyetem Földrajzi Intézete szoros és mindmáig tartó kutatási és mobilitási kapcsolatot alakított ki az ELTE Földrajztudományi Központjával. Számos rangos tudományos társaság, köztük a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagja, több németországi és nemzetközi egyetemi szövetségben viselt vezető tisztséget. Munkásságát világszerte elismerték, többek között a Francia Köztársaság Akadémiai Pálmarendjének legmagasabb, parancsnoki fokozatával, a japán kormány Felkelő Nap érdemrendjével és az Amerikai Geológiai Társaság Farouk El-Baz Sivatagkutatási Díjával tüntették ki.
2024 - Ivics Zoltán
a mobilis genetikai elemek funkcionális genomikai és génterápiás felhasználásának elismert nemzetközi szakértője, egyik feltalálója a Sleeping Beauty transzpozon rendszernek, amely forradalmasította a genetikai manipulációk technológiai platformjait gerinces modell rendszerekben. Az európai gén- és sejtterápiás tudományos közösség egyik vezető alakja, számos nemzetközi konferencia szervezője és előadója. Több mint 160 nemzetközi publikáció szerzője, 12 szabadalmat jegyez. 1988-ban végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, PhD-fokozatát ugyanitt szerezte meg 1994-ben. Dolgozott a Minnesotai Egyetemen, Hollandiában és a berlini Max Delbrück Center for Molecular Medicine-ben. 2011 óta a langeni Paul Ehrlich Medizinische Biotechnologie Intézetet irányítja, emellett a frankfurti Goethe Egyetemen biokémiát és molekuláris biotechnológiát tanít. 2022-ben az MTA külső tagjává választották. 2011 óta oktat a Debreceni Egyetemen, az ELTE Biológia Doktori Iskolában valamint a biotechnológus MSc keretein belül kurzusokat tart, témavezetésével 2015 óta 9 hallgató szerzett PhD-fokozatot.
2023 - Lovász László
a diszkrét matematika és a számítógép-tudomány világhírű kutatója. 1977-ben lett a matematikai tudományok doktora, akadémikussá 31 évesen 1979-ben, az MTA rendes tagjává 1985-ben választották. 1975-ig tudományos főmunkatársként dolgozott az ELTE Geometria Tanszékén, majd Szegeden vezette a Geometria Tanszéket. 1982-ben újra az ELTE-n tanít, 1983-ban a Számítógéptudományi Tanszék vezetője lett. 1984–től tanított a Bonni, a Princeton, majd a Yale egyetemeken, 1999-től a Microsoft kutatója volt. 2006-ban tért haza, 2007 és 2011 között vezette az ELTE Matematikai Intézetét. Az Amerikai Tudományos Akadémia 2012-ben választotta tagjai sorába. 2014 és 2020 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Kutató- és oktatómunkája mellett jelenleg az Európa tudósait összefogó Academia Europaea budapesti tudásközpontját is vezeti. Számos díjat kapott, köztük a Wolf-díjat, a Knuth-díjat, a Gödel-díjat, a Kiotó-díjat és 2021-ben az Abel-díjat. A hazai szakmai-tudományos kitüntetések közül a Corvin-láncot, a Bolyai-díjat, a Széchenyi-nagydíjat és 2021-ben a Szent István-rendet is átvehette. Kutatásai középpontjában a gráfelmélet áll, munkássága kiemelkedő eredménye, hogy sikerült összekapcsolnia a matematika és a számítógép-tudomány klasszikus és új területeit.
2022 - Karikó Katalin
kutatóbiológus, biokémikus, a BioNTech németországi biotechnológiai cég szenior alelnöke, a Pennsylvaniai Egyetem kutatóprofesszora. Több évtizedes fáradhatatlan munkával sikerült áttörést elérnie a hírvivő RNS (mRNS) alkalmazásában emberi sejtek fehérjetermelésének irányított módosítására. Az mRNS kémiai módosításán alapuló eljárással hosszú időn át megoldatlan, sőt megoldhatatlannak vélt problémát küzdött le, amely a módosítatlan mRNS immunogén (immunreakciót kiváltó) tulajdonságából fakadt. Bebizonyította, hogy az mRNS egyik alkotóelemének módosításával az immunogén tulajdonság kiküszöbölhető, ami az mRNS által programozott fehérjetermelés hatékonyságát is megsokszorozza. Ez a felfedezés új utakat nyitott fertőző és nem fertőző (rákos, autoimmun, vagy enzimhiányos veleszületett) betegségek célzott terápiája felé, emellett meghatározó volt a Covid19-járvány elleni hatásos védőoltás gyors kifejlesztésében, ami világszerte emberek millióinak életét mentette meg.
2019 - Charles Withers
egyike a legtekintélyesebb brit geográfusoknak, a Brit Akadémia és Skót Akadémia tagja. Szakmai díjai közül kiemelkedik, hogy 2015-ben a brit uralkodó és a skót parlament a Geographer Royal for Scotland címmel tüntette ki, amely elismerést egyedül viseli. Doktori értekezését a Cambridge-i Egyetemen védte meg 1981-ben. 1980 és 1994 között a Cheltenham and Gloucester College of Higher Education oktatója volt, 1994 óta az Edinburgh-i Egyetem professzora. Kutatási területei a kulturális földrajz, a történeti földrajz és a földrajztudomány története, kiemelkedő publikációi jelentek meg a felvilágosodás korának tudománytörténetéről és a XIX. századi földrajztudományról. Több mint 10 monográfia szerzője, illetve társzerzője. Charles Withersnek és a Természettudományi Kar Földrajz- és Földtudományi Intézet munkatársainak évtizedes kutatási kapcsolata van a történeti földrajz és a földrajztudomány története területén, a professzor rendszeres vendég Budapesten, több alkalommal vett részt egyetemünk által szervezett nemzetközi konferencián, szakmai rendezvényen.
2018 - Rainer Weiss
asztrofizikus a Massachusetts Institute of Technology Nobel-díjas professor emeritusa. Alapító-vezetője annak a LIGO Scientific Collaboration-nek (LSC), amelyhez az ELTE csoportja 2007-ben csatlakozott. Azóta az ELTE és az LSC minden év nyarán újrakötötte tudományos együttműködési megállapodását, amelynek köszönhetően egyetemünk társszerzőségével több mint 100 tudományos cikk született, több mint 500-as kumulatív impakt faktorral, és ezekre több mint 10.000 hivatkozás érkezett. Ennek az együttműködésnek a keretében nemcsak az ELTE oktatói és kutatói, de mester- illetve doktori képzésben résztvevő diákjai is többször eljutottak Bostonba (MIT), illetve Pasadenaba (CalTech). Rainer Weiss folyamatosan nyomon követte és támogatta az ELTE LIGO csoportja által végzett munkát, különösképpen az infrahang-mikrofonok fejlesztését és beszerelését a LIGO USA-beli állomásain, és továbbra is segíti a levegőben terjedő infrahangok kiszűrésére az ELTE TTK-n készített műszer fejlesztését, amelynek az ún. „gravity gradient noise” probléma szempontjából van nagy jelentősége. Az ezzel kapcsolatos ELTE-s eredmények fontosságának a stockholmi egyetemen tartott Nobel-előadásában is hangot adott.
2013 - Somogyi Péter, biológus
Somogyi Péter kimagasló képességű és hatású kutató, a mai neurobiológiai és általában a biológiai tudományok egyik meghatározó alakja. Kutatásainak középpontjában az agykéreg komplex vizsgálata áll. Ő dolgozta ki azt, a ma már világszerte elterjedt,
egyetlen idegsejten, egy időben végezhető anatómiai, immuncitokémiai, neurofiziológiai, farmakológiai kombinált vizsgálati módszert, amelynek segítségével a neuronhálózatok szerkezete és működése komplex módon vizsgálható és megismerhető, valamint
farmakológiai hatásokkal és működéssel korrelálható. Úttörő szerepe volt és van az agykérgi neuronok és szinaptikus kapcsolataik leírásában, a mikrohálózatok belső működéseinek feltárásában. Felfedezései, eredeti meglátásai alapvetően meghatározták és
meghatározzák a neurobiológia fejlődését.
Angliában az Oxfordi Egyetem neurobiológia professzora, a Medical Research Council Neuroanatómiai Intézetenek igazgatója. Tagja a magyar, a német és az Angol Királyi Akadémiáknak, valamint a Brit Orvosi Akadémiának és az Academia Europea-nak.
Somogyi Péter egész pályafutása alatt megőrizte kapcsolatát a magyar tudománnyal és oktatással, anyaintézetével, az ELTE-vel. Oxfordi laboratóriumában folyamatosan dolgozik együtt magyar diákokkal, fiatal kutatókkal, akik az ő hatására és támogatásával
válhattak a hazai és nemzetközi tudomány kiemelkedő tagjaivá. Ennek is köszönhető, hogy Somogyi Péter közleményeinek társszerzői között rendszeresen szerepel egy vagy több magyar kutató is.
2012 - Markku Kulmala, vegyész
Kulmala professzor fő kutatási területe a légköri aeroszol részecskék keletkezési mechanizmusának elmélete és kísérleti tanulmányozása, valamint az aeroszol, felhő, éghajlat és a bioszféra közötti kölcsönhatások felderítése. Tudományos programot hozott létre, amely hosszú idejű légköri méréseken, az újrészecske-képződés folyamatának mélyreható megismerésén és globális modellezésen alapszik. Tanulmányaival kimutatta, hogy a molekulaklaszterek meghatározó szerepet játszanak a légköri újrészecske-képződésben, és hogy a nukleáció globális és jelentős folyamat a Föld alsó légkörében, amely az éghajlatváltozás és a levegőminőség alakulására egyaránt hatással van. Kulmala professzor munkája magába foglalja tehát a nanoskálától a földi rendszereket érintő, globális skáláig terjedő jelenségek vizsgálatát.
A Helsinki Egyetem Fizikai Intézet Légkörtudományi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára 2001 óta. Finn és skandináv kiválósági tudományos központok és nemzetközi tudományos hálózatok létrehozója és vezetője. Szűkebb kutatócsoportjában 60, a kiválósági központon belül további 150 kutató munkáját vezeti. A Bécsi Tudományegyetem, a Lund Egyetem és a Stockholm Egyetem vendégprofesszora. Nyolc rangos szakmai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja.
2011 - Alexander Schrijver, matematikus
Alexander Schrijver nemzetközileg elismert vezető matematikus. Kutatási területe a diszkrét matematikától az operációkutatáson át a számítógéptudományig terjed. Eredményei egyaránt tartalmaznak technikailag nehéz új eredményeket és új területeket megalapozó fogalmakat. Kutatási módszerét más területekkel való kapcsolatok keresése jellemzi, mind az alkalmazások, mind a klassszikus elméleti matematika irányában. Alapvető eredményei vannak a gráfelmélet, lineáris és szemidefinit programozás, véges geometriák, topológia és lineáris és multilineáris algebra területén, melyek közül kiemelendő a szeparáció és optimalizáció ekvivalncia-elve, hatékony algoritmusok perfekt gráfokra és szubmoduláris függvényekre, a diszkrét optimalizálás matrix-kúp módszere, és a gráf-homomorfizmus függvények jellemzése.
Alexander Schrijver több kiemelkedő fontosságú monográfiát írt. Több, mint húsz évvel megjelenése után, “Theory of Linear and Integer Programming” című könyve igen széles körben használt bevezetés a témába. “Geometric Algorithms and Combinatorial Optimization” című, Lovász Lászlóval és Martin Grötschellel közös könyve az American Institute for Operations Research and the Management Sciences Von Neumann Elméleti Díját kapta. Legújabb monumentális Combinatorial Optimization: Polyhedra and Efficiency” című könyve a terület biblájává vált.
2010 - Ahmed Zewail, vegyész
Ahmed Hassan Zewail a Kaliforniai Műszaki Egyetem (California Institute of Technology, röviden „Caltech”) Linus Pauling kémia- és fizikaprofesszora, továbbá az egyetemen működő „Ultragyors Tudomány és Technológia a Fizikai Biológiában Központ” igazgatója. Egyetemi oklevelét az egyiptomi Alexandriai Egyetemen szerezte kémiából, doktori címet pedig a Pennsylvaniai Egyetemen (Egyesült Államok) kapott kémiai fizikából. 1999-ben a femtotudomány kifejlődésében játszott úttörő szerepe elismeréseképpen egyedül kapta meg a kémiai Nobel-díjat. Az ő kutatásai nyomán nyílt lehetőség az atomok kémiai reakciók közbeni, ún. átmeneti állapotának kísérleti megfigyelésére.
Kutatócsoportjával a közelmúltban kifejlesztette az ún. négydimenziós ultragyors elektronmikroszkópiát, amivel biológiailag érdekes minták szerkezetének meghatározása is lehetséges, miközben azokban biokémiai folyamatok zajlanak. A berendezés továbbfejlesztése élő sejtek megfigyelését is lehetővé teheti működés közben
2010 - Peter Meusburger, földrajztudós
Tudományos munkássága a társadalomföldrajz területére koncentrálódik. Munkái közül kiemelkednek oktatásföldrajzi, a tudás térszervező szerepének földrajzi aspektusait vizsgáló elemzései. Ehhez kapcsolódóan foglalkozik a tudás és a hatalom összefüggéseivel, a képzettség területi különbségeinek vizsgálatával, a foglalkoztatottság és a munkanélküliség okaival és összetevőivel, társadalmi mobilitáskutatással. 2008-tól Peter Meusburger, első geográfusként tagja az Új Párizsi Klubnak (New Club of Paris), amely a Római Klub mintájára a tudástársadalom és a gazdasági fejlődés összefüggéseit elemzi.
1983-tól a Heidelbergi Egyetem professzora, ahol 24 évig, 2007-ig a Földrajzi Intézetben a Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszéket vezette, s dolgozott a Földtudományi Kar dékánjaként és egyetemi rektorhelyettesként. Vendégprofesszorként oktatott több kontinens egyetemén. 2007-ben a Heidelbergi Egyetem első szeniorprofesszorává nevezték ki, amellyel egyrészt kutatói munkásságát, másrészt az egyetem egészéért végzett tevékenységét ismerték el.
Továbbiak feltöltés alatt....