A kutyák segítségével többet tudhatunk meg az öregedésről és az elmeműködésről
Embereknél összefüggést mutat a különböző kognitív tesztek teljesítménye, vagyis akik jobban teljesítenek egy képességet mérő teszten, általában más képességekben is sikeresebbek. Az emberi kognitív képességek hierarchikus struktúrában szerveződnek, a specifikus képességektől az egyre átfógóbbak felé. A hierarchia tetején az úgy nevezett általános kognitív faktor, a "g faktor" áll. Ez a "g faktor" az intelligencia egyik alappillére, magában foglalja és befolyásolja az összes alá tartozó kognitív készséget, és kapcsolatban van a tanulmányi, az akadémiai, illetve munkahelyi sikerességgel és előrejutással is.
Az ELTE Etológia Tanszék kutatói legújabb kutatásukban egy ehhez hasonló általános kognitív faktor létezését vizsgálták kutyáknál esetében. „A kutyák kognitív, szociális-kognitív teljesítménye igen népszerű téma a tudományos irodalomban, de e tanulmányok szinte mind összehasonlító jellegűek, arra kíváncsiak, hogy a kutya, mint faj, milyen kognitív teljesítményre képes. A vizsgálatok meglepő módon mindeddig elhanyagolták, hogy mekkora különbség van az adott készségben az egyedek között, és miért. Így az sem meglepő, hogy szinte semmit nem tudunk arról, hogy a kutyák kognitív képességei vajon milyen struktúrába szerveződnek.” – mondja Turcsán Borbála, a GeroScience című folyóiratban megjelent tanulmány egyik vezető szerzője.
Ennek vizsgálatára a kutatók egy hét feladatból álló tesztsorozatot állítottak össze, mellyel 129, három és tizenöt év közötti családi kutya kognitív teljesítményét mérték fel és követték nyomon két és fél éven keresztül. A tesztekben mutatott teljesítmények az emberi kognícióhoz hasonlóan hierarchikus struktúrát alkotnak. Két átfogóbb kognitív készséget sikerült azonosítani a kutatóknak, az önálló problémamegoldást, melyhez a kitartás, a problémamegoldás, és a memória tesztekben mutatott teljesítmény tartozott, valamint a tanulási képességet, mely az asszociációs tanulást és az egypróbás tanulás teszteket foglalta magában. A két készség egymással is összefüggött, tehát a jobb problémamegoldó képességű kutyák általában hamarabb tanulták meg az új feladatokat is, igazolva, hogy létezik egy magasabb rendű, általános kognitív faktor, ami összeköti őket. Az emberi szakirodalom alapján ezt g faktornak nevezték a szerzők.
A kutatók nem elégedtek meg azzal, hogy megtalálták a kutya g faktort, azt is szerették volna alátámasztani, hogy ez valóban megfeleltethető-e a humán g faktornak. “Ahhoz, hogy igazoljuk, hogy valóban az általános kognitív faktort sikerült megtalálni, megvizsgáltuk, hogy ez a faktor összefügg-e olyan egyéni jellegekkel, amikről emberi és más állatfajok irodalmi adatai alapján tudjuk, hogy kapcsolatban vannak a g faktorral.” – magyarázta Faragó Tamás, az Etológia tanszék kutatója.
Az eredményekből kiderült, hogy a magas g faktor pontszámú,
“okos” kutyák, szívesebben fedeztek fel ismeretlen környezetet, jobban érdeklődtek az újdonságok iránt, és más, eddig nem vizsgált tanulási helyzetben is jobban teljesítettek,
mint alacsonyabb pontszámot kapó társaik. Emellett a kutyák g faktor értéke a személyiségükkel is összefüggött, amit a viselkedésteszttől függetlenül, egy gazda által kitöltött kérdőív segítségével mértek fel a kutatók. A magas g faktor érték magas aktivitással, képzettséggel és képezhetőséggel párosult, mely eredmények igazolták, hogy nem csak struktúrájában, de külső összefüggéseit tekintve is hasonlít a kutya g az emberi g-hez.
Amellett, hogy a kutya g faktora számos párhuzamot mutat az emberével, a kutya kognitív képességek összefüggéseinek vizsgálata az öregedés-kutatás területen is új távlatokat nyitott. “Ismert, hogy idősebb korban a kutyák figyelme, tanulási képessége, memóriája természetes módon hanyatlik. Ha azonban a kognitív képességek összefüggenek egymással, könnyen lehet, hogy a korral való leromlásuk sem független egymástól, hanem van egy közös háttér faktor a különböző képességek leromlása mögött.” – emelte ki Bognár Zsófia, a tanulmány másik vezető szerzője.
A kutatók a kutyák kognitív teljesítményének változását is nyomon követték két és fél éven keresztül, így a hosszútávú felmérések során azt is kimutatták, hogy valóban megfigyelhető egy globális kognitív hanyatlás, a g faktor értéke csökken a korral. Ám ezt a kapcsolatot az egészségi állapot is befolyásolta: rosszabb egészségi állapotú kutyáknál a kor előrehaladtával egyre gyorsabban romlott a g faktor értéke, ellenben a jó egészségi állapotú kutyáknál nem volt kimutatható változás a koruk előrehaladtával. Bár ez a globális hanyatlás minden kognitív képességet érintett, az eredményekből az is kiderült, hogy a memória és az asszociációs tanulási képesség korral való változását más tényezők is befolyásolják, amik miatt különböző dinamika szerint változnak, mint a többiek.
Ez az öregedés-mintázat hasonlít az emberi öregedéshez, és segíthet később megtalálni és beazonosítani a kognitív hanyatlás molekuláris és neurológiai okait.
“Az új kutatás érdekes emberi párhuzamokra mutat rá az ember és a kutya öregedése között, tovább erősítve azt az érvet, hogy a kutya kiváló modellfaj az öregedéskutatás számára.” - hangsúlyozta Kubinyi Enikő, az MTA-ELTE Lendület Társállat Kutatócsoport és a Szenior Családi Kutya Program vezetője. “Az eredményeink alátámasztják a kutya g faktor létezését, így a kutyák az emberi intelligencia evolúciójának és hátterének megértésében is segíthetnek.”