Modern oktatási elvek az ELTE TTK-n
Hogyan állt össze az oktatási reformjavaslat?
Dékán Úr már a pályázatában is kiemelte, hogy szeretne oktatási reformot kezdeményezni. Mikor megválasztották dékánnak, a TTK minden intézetéből egy-egy képviselővel összeállt egy reformbizottság. A dékáni reformbizottság összeállított egy javaslatot arra vonatkozóan, hogy hogyan szeretnének javítani a TTK oktatási módszerein, milyen újításokat szeretnének bevezetni, milyen kritikus pontokat látnak stb. Ezt a reformtervezetet elküldték a Kari Tanácsnak és a HÖK-nek, majd miután mi is részletesen átnéztük, Müller Viktorral, a reformbizottság vezetőjével, Dékán Úrral és a Kari Tanács delegáltjaival leültünk együtt átbeszélni a módosítási javaslatokat. Nagyon pozitív élmény volt, hogy befogadóan álltak a javaslatainkhoz, tényleg azt éreztük, hogy kíváncsiak a véleményünkre. Én úgy látom, hogy ezzel a reformmal sokkal átláthatóbb lesz a képzés, illetve elég hallgatóbarát irányvonalat céloz.
A HÖK hogyan tudta becsatornázni a hallgatók véleményét és érdekeit a reform alakításakor?
Az egyik legegyszerűbb és legkézenfekvőbb válasz az, hogy mi is hallgatók vagyunk, látjuk a mindennapos kihívásokat, és elég jól ismerjük a szaktársaink véleményét is. A másik pedig, hogy a kari tanács képviselői mind tapasztalt, főként mesterképzéses hallgatók, akik jelen vannak a közéletben, és jól ismerik a szakterületüket. Az oktatási reform fő célja, hogy támogassa a hallgatók készségalapú fejlődését, a proaktív tanulási igényeit, és modernebbé, átláthatóbbá, gyakorlatorientáltabbá tegye a képzést.
A kötelező érvénnyel javasolt szabályok első pontja a kreditszorzót másfélre minimalizálja. Milyen problémára ad ezzel választ a reformjavaslat és hogyan javulhat tőle az oktatás minősége?
A minimum másfeles kreditszorzó gyakorlatilag azt jelenti, hogy jelentősen csökken a kontaktórák száma, főként a passzív hallgatói részvételt kívánó előadások száma. Bizonyos szakokon már megkezdték ezt az új típusú tantervet, és azt látjuk, hogy csökken is a leterheltségük. Azáltal, hogy összevontak órákat, vagy növelték bizonyos tárgyak kreditértékét, sokkal kevésbé kell olyan problémákkal küzdeniük, mint például ami nálunk van, hogy 1-2 kreditértékű előadásokra járunk be, és ezek az órák veszik el az időnket az önálló tanulástól. Leginkább felszabadul az oktató és a hallgató ideje is arra, hogy a saját igényei szerint foglalkozhasson a tananyaggal. Nem az a cél, hogy kevesebbet tanuljunk, hanem hogy máshogyan lássunk neki.
A reformjavaslat maximalizálja a vizsgák számát 5-re. Milyen alternatív számonkérési módszerekre számíthatnak a hallgatók a továbbiakban? Fennáll a veszély, hogy az amúgy is sűrű „zh-héten” még nagyobb teher nehezedik majd a hallgatókra?
Erre egyelőre explicit választ sajnos nem tudok adni. A javaslat irányelveket tartalmaz, így minden intézet a saját igényeinek megfelelően fogja bevezetni az új módszereket. Akár zh-val, akár projektmunkákkal, akár beadandókkal ki lehet váltani a szemeszterzáró vizsgákat. A reformnak ez a pontja nem a matematikusokat és a fizikusokat érinti főként, hanem például a biológia szakos hallgatókat, akiknek egy-egy vizsgaidőszak során 10-11 vizsgájuk is van. Ez számukra lesz igazán hasznos, ha sikerül kiegyensúlyozottabban elosztani a terhelést.
A teljes interjú Lekics Lászlóval az ELTEOnline oldalán olvasható.