A kutyákat jobban frusztrálja az emberi sírás, mint a törpemalacokat
A kutyák reakciói azt jelezték, hogy érzelmi állapotukat az általuk hallott vokalizációk érzelmi tartalmához igazították, ami alátámasztja az érzelmi áttétel/bevonódás koncepcióját. Ezzel szemben a törpemalacok több stresszes viselkedést mutattak, amikor a semlegesebb, de szokatlan dúdolásnak voltak kitéve. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a kutyáknak a háziasítás során az embertől való függésre való speciális szelekciójában döntő szerepet játszhat az emberi hangok által kiváltott érzelmi bevonódás elősegítése.
Az állatok, beleértve az embereket is, különböző csatornákon, például hangadással fejezik ki érzelmeiket. Ezek az érzelmi hangok, különösen a negatív töltetűek, a feltételezések szerint az evolúció során jól konzerválódott akusztikai struktúrával rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy
az egyed érzelmi állapotára vonatkozó információk kódolása nagyon hasonló a fajok között.
Ez azt jelenti, hogy nem csak az ugyanahhoz a fajhoz tartozó egyedek, hanem a különböző fajok tagjai is hasonlóan tudják feldolgozni ezeket a hangokat. Továbbá, az érzelmi hangok hallása érzelmi átvitelnek nevezett folyamathoz vezethet, amelynek során a hangadó és a fogadó között automatikus érzelmi egymásra hangolódás jön létre.
A kutatók az emberi vészjelzésre utaló hangokat halló családi kutyáknál megfigyelték a fajok közötti érzelmi átvitelt. „Kíváncsiak voltunk, hogy a kutyák és az emberek között megfigyelt érzelmi átvitel a fajok között az érzelmi hangadás akusztikailag jól konzervált struktúrájával függ-e össze - magyarázza Lehoczki Fanni, az ELTE Etológia Tanszék Neuroetológiai Kuatatócsoport munkatársa, a tanulmány első szerzője -, vagy pedig a kutyáknak az együttműködésre és az embertől való függésre való sajátos szelekciója segítette elő”.
E kérdés megválaszolásához a kutatók
összehasonlították az azonos körülmények között nevelt családi kutyák és családi törpemalacok emberi hangadásokra adott reakcióit.
Ugyan a törpemalacok egyre népszerűbb társállatainki, de az emberrel közös múltjukból hiányzik az együttműködésre való szelekció.
A kutatók a tesztek során az állatokat egy nagy intenzitású, negatív, jól konzervált akusztikai struktúrájú hangnak, a sírásnak, és egy alacsony intenzitású, enyhén pozitív, szintén szokatlan emberi hangnak, a dúdolásnak tették ki.
"Az adatok gyűjtéséhez úgynevezett »citizen science« megközelítést alkalmaztunk - magyarázza Paula Pérez Fraga társszerző, aki szintén az ELTE Etológia Tanszék Neuroetológiai Kutatócsoport munkatársa. Az állatokat távolról, otthonukban tesztelték a gazdáik, ami megkönnyítette, hogy a világ különböző pontjairól több alany is bekapcsolódjon a vizsgálatba."
A kutatók érdekes eredményre jutottak: a kutyák érzelmi állapotukat az általuk hallott emberi hangadáshoz igazították, vagyis több olyan viselkedést mutattak, amely a nagyfokú izgalomra és negatív érzelmi állapotra utal, és több hangadással válaszoltak a sírásra, mint a dúdolásra. A családi törpemalacok azonban a semlegesebb dúdolás hallatán erősen izgatottabb és negatívabb érzelmi állapotba kerültek.
„Eredményeink arra utalnak, hogy bizonyos emberi hangok érzelmi tartalmának dekódolása, különösen azoké, amelyeknek nincs konzervatív akusztikai struktúrájuk, és amelyeket esetleg kevésbé jelentősek az állatok számára, mint például a dúdolás, kihívást jelenthet néhány háziállatfaj számára.” - mondja Pérez Fraga - Bár nem zárhatjuk ki, hogy a törpemalacok is érzelmi átvitelt tapasztaltak az emberi sírás hallatán, reakciójuk egyik magyarázata az lehet, hogy a dúdolás nagyon szokatlan, és a meglepő hangok jobban stresszelik a malacokat, mint az emberi vészjelzések.
Egy dolog viszont egyértelmű, a kutyák a jelek szerint különösen fogékonyak a különböző töltetű emberi érzelmekre, még a szokatlanabbakra is. Az eredmények alapján a háziállatoknak az emberrel történő együttműködés kialakulásához kulcsfontosságú az emberi hangok által hordozott érzelmek értése, dekódolása. A felvetés megerősítéséhez azonban további, fiziológiai méréseket is magában foglaló kutatásokra van szükség".
Borítókép: Gáti Oszkár Dániel
Forrás: Biológiai Intézet