A sarki szelek hatása a globális tengerszint-emelkedésre

A grönlandi jégtakaró az elmúlt évtizedekben egyre gyorsuló ütemben veszített tömegéből, ami a globális tengerszint emelkedését vonta maga után. Ez a folyamat várhatóan folytatódni fog az ember által okozott éghajlatváltozás során. Topál Dániel, a CSFK Földtani és Geokémiai Intézetének tudományos segédmunkatársa által vezetett nemzetközi kutatócsoport egyedülálló modellezési megközelítéssel mutatott rá, hogy 1990 és 2012 között

a megfigyelt változás a légköri cirkulációban a grönlandi tömegveszteséggel összefüggő tengerszint-emelkedés több mint felét magyarázza.

A globális éghajlati modellek azonban - amelyek alábecsülik a jelenleg megfigyelt olvadásnövekedést - azt sugallják, hogy az olvadás túlnyomórészt az ember által okozott üvegházhatású gázok okozta felmelegedésből eredő, általánosan melegebb légkörnek köszönhető, és kevésbé függ össze a regionális szélváltozásokkal. Ez a torzítás súlyosan korlátozhatja a modellek azon képességét, hogy pontos előrejelzéseket adjanak a tengerszint jövőbeli változásairól.

A szerzők modern műholdas megfigyeléseket és éghajlati reanalízisek, valamint jégfuratokból és faévgyűrűkből származó histórikus éghajlati adatokat egyidejűleg elemeztek. Az eredmények szerint a nagyléptékű légköri cirkuláció konzisztensen kulcsszerepet játszott a Grönlandon és környékén bekövetkezett felmelegedés irányításában az elmúlt 400 évben.

A szerzők szerint a sarki cirkulációs viszonyok kapcsolatban állnak a Csendes-óceán trópusi felszíni hőmérsékletének évtizedes ingadozásával.

Ugyanakkor továbbra is sok a bizonytalanság, különösen a trópusi-sarkvidéki kapcsolatok tekintetében, és az sem világos, hogy a globális éghajlati modellek hasonló módon reagálnak-e a trópusi tengerfelszín-hőmérsékleti kényszerre, mint azt a megfigyelések mutatják. A szerzők arra figyelmeztetnek, hogy bár a Coupled Model Intercomparison Project hatodik szakaszában részt vevő éghajlati modellek gyorsabb és kiterjedtebb grönlandi olvadást vetítenek előre, mint a korábbi modellgenerációk, a légköri cirkuláció megfelelő szimulálása nélkül ezeket az előrejelzéseket óvatosan kell kezelni.

A megfigyelt (a) és (b) a kizárólag széllel meghajtott modellkísérlet eredményeként kapott Grönland és környéki felszínhőmérséklet változás (lineáris trend) 1990-2012 között, amikor a legerőteljesebb felmelegedés mutatkozott az elmúlt 40 évben. A pontozott részek a statisztikailag szignifikáns (p<0.05) trendeket mutatják. A modellkísérlet mintegy 50%-ban visszaadja a megfigyelt trendeket területi átlagban.

Az új tanulmány megállapításai rámutatnak arra, hogy sürgősen szükség lenne a megfigyelt grönlandi jégtakaró éghajlati változásainak jobb megértésére. Ez hatékonyabb alkalmazkodást tenne lehetővé a globális tengerszint-emelkedés jelentette kihívások kezelésére.

A tanulmány elsőszerzője, Topál Dániel doktorjelölt elmondta: "A jövőbeli kutatásaink egyik fő prioritása arra összpontosítani, hogy a modellek miért hajlamosak túlbecsülni az antropogén kényszer által okozott felmelegedés mértékét az Északi-sarkvidék egyes részein anélkül, hogy a 2000-től megfigyelt légköri cirkulációs változásokat figyelembe vennék. Kulcsfontosságú, hogy pontosan meg tudjuk határozni, milyen fizikai folyamatok hajtják az északi-sarki változásokat. Csak ez teheti lehetővé számunkra, hogy felkészüljünk a grönlandi olvadás következményeire."