Akiért a harangrojt szól… Péró Csabától búcsúzunk

“Régi hegyeimen

lábujjhegyen járnék.

Jó volna a napfény!

Szép volna az árnyék!” (Wass Albert)

2024. december 20-án, életének 74. esztendejében, hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után elhunyt Péró Csaba. A tanár, aki a lábaival ismerte a kősziklákat, névről ismerte, jó barátként üdvözölte az Alpok–Kárpátok övezetének összes csúcsát, s akinek sohasem volt szüksége GPS-re, de örökös társa volt a térkép. Hans Cloos neves német geológus nézetét vallotta, aki szerint „ami nincs benne a geológus lábában, az a fejében sincs benne”.

Aki ismerte, annak terepi alakja jut elsőként eszébe: jellegzetes oldaltáskája, farmermellénye, amely minden fontos geológus kelléket elrejtett, és mindig expozícióra kész fényképezőgépe. Szenvedélyesen szerette és járta a hegyeket, s nem csak a kőzetrétegek sorozatait ismerte lexikont megszégyenítő részletességgel, de ismerte a növényeket, a tájban élő embereket, népszokásaikat, jellegzetes ételeiket, és természetesen, a legjobb helyi söröket is.

Földtudós-generációk sorának nyújtottak életre szóló élményt terepgyakorlatai, és sokszor vizsga utáni vacsoravendégséggel megkoronázott speciálkollégiumai. A természet szeretetét és tiszteletét saját viselkedésén keresztül adta át, tanárként végtelenül szerény és jóindulatú volt, véleményét nem erőltette rá senkire, de tudását a legjobb szívvel osztotta meg az érdeklődőkkel, bárhol, bármikor.

Aktív természetjáróként fontos volt számára természeti kincseink védelme és az ehhez kapcsolódó hagyományaink, emlékeink őrzése. Erdély szerelmeseként üdvözölte az Erdélyi Kárpát Egyesület 1990-es újjáéledését. Tevékenyen és anyagilag is támogatta a nagyváradi Czárán Gyula Alapítvány, személy szerint Egri Ferenc kezdeményezését, amelynek révén 2008-ban emlékszobrot kapott Nagyváradon az erdélyi turizmus nagy alakja, Czárán Gyula.

Péró Csaba 1975-ben szerezte meg geológus diplomáját az ELTE TTK-n. Végzését követően azonnal az MTA akkor Fülöp József által vezetett Geológiai Tanszéki Kutatócsoportjához került, és egész szakmai pályafutása ehhez a kutatócsoporthoz kötődött. Oktatómunkáját ugyanakkor, 2011-es nyugdíjazásáig az ELTE TTK-n végezte, és több szak hallgatóinak képzésében, terepi oktatásában játszott jelentős szerepet. Érdeklődésének fókuszában a paleozoikum és a mezozoikum kőzetei, geológiai folyamatai álltak. Szenvedélyes fotós volt, előadásait saját, példásan rendezett diaanyagával színesítette. A 2000-es években a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Miskolci Egyetem és az ELTE együttműködésében megvalósuló terepgyakorlatok egyik vezetőtanára volt. Helyismeretének és földtani tudásának léptékét jól jelzi, hogy hiányát 3-4 osztrák-magyar-román-szlovák geológus sem tudja pótolni.

Péró Csaba temetése 2025. január 27-én 13 órakor lesz a Farkasréti temető főbejárati ravatalozójában. Értesítési cím: Péró Sára, 1035 Budapest, Váradi u. 2–8., I. em. 16.

(Forrás: Földrajz- és Földtudományi Intézet)