Családi kutyák szaglását tesztelték az ELTE etológusai

A kutyák szaglóképességét különféle célokra használjuk a vadászattól a betegségek felismeréséig, így nem csoda, ha egyre több kutatás foglalkozik azzal, hogy mely tényezők befolyásolják a teljesítményüket. A cikk első szerzője, Salamon Attila, az ELTE NAP Szaglás Kutatócsoportjának kutatója elmondta, hogy „az ilyen feladatok speciális kiképzést igényelnek, viszont a képzett keresőkutyákkal végzett kutatások eredményei nem általánosíthatók az egész fajra.”

Az ELTE Etológia Tanszék kutatói több mint négyszáz képzetlen, különböző fajtájú családi kutya szaglási teljesítményét vizsgálták. A kutatók kíváncsiak voltak, hogy

vajon bizonyos környezeti és demográfiai tényezők befolyásolják-e a kutyák eredményességét a szaglási feladatban.

A vizsgálat során a csoport által kifejlesztett és már farkasok esetében is sikeresen használt Természetes Keresési Feladat elnevezésű tesztet alkalmazták, amelyben a kutyáknak egy cserépsor alatt elrejtett jutalomfalatot kellett megtalálniuk. A teszt előnye, hogy nincs szükség kiképzésre, mivel a kutyák élelem iránti természetes motivációján alapul. A feladat három nehézségi szintet tartalmazott; az első szint előtesztként szolgált, amelyből kiderült, hogy a kutyák megértették-e a feladatot, motiváltak voltak-e, és nem támaszkodtak-e alternatív problémamegoldó módszerekre. Azok a kutyák, amelyek sikeresen teljesítették a harmadik szintet, a legjobbak közé kerültek.

A teszt során egy kísérletvezető – aki nem tudta, hol van az elrejtett jutalomfalat – figyelte, hogy a kutya spontán jelzett-e egy cserépnél (például a cserép nyalogatása, mancs ráhelyezése a cserépre, cserép orral bökdösése).

Az eredményekből kiderült, hogy az általános feltételezésekkel ellentétben a hőmérséklet (0-25 °C között) és a páratartalom (18-90% között) nem befolyásolta a kutyák teljesítményét. Azonban a teszt helyszíne fontos tényezőnek bizonyult. Azok a kutyák, amelyek laborban végezték a tesztet, jobban teljesítettek, mint, amelyek viszonylag zavarásmentes helyen a szabadban, ami arra utal, hogy a kinti helyszín ingerei inkább befolyásolják a szaglási feladatokban nyújtott teljesítményt.

Fontos eredmény, hogy

nem volt különbség a szukák és kanok eredménye között, és az ivartalanítási státusz alapján sem.

Ugyanakkor a 2-3 éves kutyák jobban teljesítettek, mint a két évesnél fiatalabb és a hat évesnél idősebb kutyák.

A kutatók a kutyák egy részét ismételten is letesztelték, hogy megbizonyosodjanak a teszt megbízhatóságáról, de nem találtak jelentős tanulási hatást a két alkalom között, azaz a kutyák teljesítménye nem volt jobb a második teszten. Ez igazolja a módszer alkalmasságát képzetlen családi kutyák szaglási teljesítményének felmérésére.

„Tanulmányunk választ adhat olyan, a kutyák szaglási képességeit felhasználó szakembereket régóta foglalkoztató, fontos kérdésekre, minthogy a környezeti tényezők, az ivar vagy az ivartalanítás milyen szerepet játszik a kutyák szaglási eredményességében. Azáltal, hogy a kutatásunk során képzetlen kutyák nagy és változatos mintáját vizsgáltuk, jobban általánosíthatjuk a kapott eredményeket a tágabb kutya populációra” – összegezte Gácsi Márta, a kutatás vezetője.

A borítóképet Salamon Attila készítette.

(Forrás: Biológiai Intézet)