Lovász László átvette az Abel-díjat
Lovász László Avi Wigdersonnal, a princetoni Fejlett Tanulmányok Intézete munkatársával megosztva kapta meg a "matematikai Nobel-díjként" is emlegetett elismerést, amelyet még márciusban ítélt oda a Norvég Tudományos Akadémia. A díjátadót hagyományosan az Oslói Egyetemen rendezik, ahol a díjazottak személyesen vehetik át az elismerést. Az ünnepséget fogadás, királyi audiencia és kormányzati díszvacsora szokta kísérni. Idén azonban a koronavírus-járvány miatt online rendezték meg az ünnepséget, amelyen bejátszották, ahogy a díjazottak hazájuk norvég nagykövetségein átvették az elismerést.
A díj átvételekor mondott köszönő beszédében Lovász László több mint ötvenéves szakmai pályafutására visszatekintve kiemelte: kutatásai középpontjában mindig a gráfelmélet állt, még ha olykor eltávolodott is tőle. Elmondta, hogy a gráfelméletről a középiskolában hallott először a kiváló matematikustól, Erdős Páltól. Mint fogalmazott, a gráfelmélet akkoriban nem tartozott a matematika fő sodrához, sokan lenézték, egyfajta fejtörőként vagy a matematika harmadosztályú alkalmazási területeként tekintettek rá. Felidézte, hogy matematika szakos hallgatókként, bár abban az időben Budapesten esélyük sem volt rá, hogy számítógép közelébe kerüljenek, írniuk kellett egy programot papíron, amelyet a szakértők lyukszalagra kódoltak, majd lefuttattak a számítógépen.
Én nagyon fellelkesültem, és írtam egy játékprogramot. Amikor megpróbálták lefuttatni, összeomlott a rendszer, összeomlott az egyetem egyetlen komputere. A feleségem, egyben évfolyamtársam, aki utánam következett a névsorban, így mentesült a programírás feladata alól
– emlékezett vissza Lovász László.
A körülmények ellenére sokan felismerték, hogy a számításelmélet a matematika új, mély és izgalmas területe, amely szoros kapcsolatban áll a gráfelmélettel és a diszkrét matematikával. Elindítottak a témában egy szemináriumot, amely hamarosan egy az elméleti számítógép-tudománnyal foglalkozó lelkes, fiatal kutatókból álló műhellyé nőtte ki magát. Beszélt arról, hogy a következő évtizedekben egyre bonyolultabb kérdések fogalmazódtak meg mind a gráfelméletben, mind a számítástudományban.
"Rájöttem, hogy megoldásukhoz a klasszikus matematika módszereit kell segítségül hívni.
Onnantól szinte megszállottan azon voltam, hogy hidat építsek a gráfelmélet és a matematika klasszikus területei, vagyis a topológia, a geometria, az algebra, a valószínűségszámítás és újabban a funkcionálanalízis között"
– mondta Lovász László. Az elmúlt néhány évtizedben a hálózattudomány alapjául is szolgáló gráfelmélet még jobban előtérbe került. A legtöbb megérteni kívánt rendszer és struktúra alapját is hálózatok, vagyis gráfok képezik.Legyen szó bármilyen hálózatról a számítógépektől az internetig, az ökológiai társulásoktól az agyig, a kapcsolati hálóktól a járványokig, a hálózattudomány új paradigmájának a hátterében a gráfelmélet áll
– emelte ki a matematikus.
Lovász László angol nyelvű beszédében köszönetet mondott gyerekeinek és feleségének, Vesztergombi Katalin matematikusnak és annak a szakmai közösségnek, amely a pályája során támogatta. Az ünnepségen a díjazottakat Professor Hans Munthe-Kaas, az Abel Bizottság tagja és Hans Petter Graver, a Norvég Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte. A kitüntetettek tiszteletére kétnapos online eseménysorozat kezdődött, amely szerdán az Abel-díjasok előadásaival zárul.
Forrás: MTI