1780-as évek térképei, fedésben a maiakkal

Az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének tudományos közreműködésével fejlesztett MAPIRE portálon eddig is böngészhettük a hazánk területének 1873-86-os állapotát bemutató ún. Első Katonai Felmérés térképeit. A portál specialitása, hogy nem egyszerűen a térképet mutatja be, hanem egy mai állapotot mutató alaptérkép vagy műholdkép kiválasztásával és a régi adat átlátszóvá tételével időgépet is játszhatunk. Néhány tíz méteres pontossággal megnézhetjük, házunk, kertünk, vagy a nagymama falusi szőlője helyén mi volt II. József császár idejében.

Timár Gábor, az ELTE Geofizikai Tanszék és a projekt tudományos vezetője az ISPRS International Journal of Geo-Information folyóiratban közölt egy tanulmányt arról, hogy ennek a térképműnek a levéltári források és a térkép matematikai szerkezetének vizsgálata alapján Alsó-Ausztriára ismert, az akkori Magyarországra pedig valószínűsíthetően ismert kezdőponttal térképi vetülete is volt. Ez az eredmény lényegi előrelépés a térképészet és a geodéziatörténet eddigi szakirodalmi véleményéhez képest, amely szerint e térképműnek nincs geodéziai alapja.

Az új eredmény egyrészt megmagyarázza, hogy

a korabeli, ilyen - a mai katonai térképekéhez hasonló - részletességű térképek miért ábrázolják az országokat nagyjából egységes hibával.

Ez a hiba - néhány száz métertől a korabeli Magyarország esetében 2 kilométerig - a teljes ország tekintetében sokkal kisebb, mint a korábbi hasonló térképek esetén. A néhány száz méteres alaphiba viszont az egész felmért területen egységesen jelentkezik. A magyarázat az, hogy már történt háromszögelési alapú geodéziai felmérés, de annak pontjai viszonylag ritkán fedték az országot. A helyi részletmérések során ezekre a pontokra kellett irányt mérni, ami a nagy távolság miatt ilyen hibával terhelt. A modernebb, 1850 utáni rendszerekben ezért az alaphálózat sűrítését is elvégezték, ezzel adva jó helyi pontosságot.

Az Első Katonai Felmérés magyarországi része a mai térkép fedvényeként, a lehetséges vetületi kezdőpontokkal.

Az, hogy a korabeli rendszereknek volt geodéziai alapja és vetülete, nagyban megkönnyíti más területek térképeinek illesztését, így pl. Németország, Dánia és Norvégia hasonló korban és technológiával készült felmérései is megjelenhetnek. A korabeli, 1:100.000 méretarányú és pontosabb térképek pedig a legbiztosabb adatforrást adják a terület természetes vagy korábbi növényzeti állapotáról, vízrajzáról, településszerkezetéről, megkönnyítve ezzel az emberi beavatkozás számszerűsíthető analízisét és a természetközeli gazdálkodás lehetéses optimális állapotának megcélzását viszonylag nagy területeken. Ez Magyarországon különösen érdekes, hiszen a felmérés az alföldi vízszabályozásokat megelőzően készült, így a térség korábbi területhasználata és közel természetes vízrajza nagy felbontásban tanulmányozható.