A hét műtárgya: telepes korall
A példány a földtörténet ókorának is nevezett paleozoikum egyik jellemző csoportjába, a Tabulata rendbe tartozik, amely nevét az egyes korallvázakat részekre tagoló lemezekről, a növekedés irányára merőleges tabulákról kapta. A Pleurodictyum nemzetségen is megfigyelhető azonban a vázépítésnek a korallokra oly jellemző változatossága, ami az esetében az alig kifejlődött tabulákban és az általában jellemző sugárirányú vázelemek hiányában mutatkozik meg.
A Tabulata korallok a vázukat a kalcium-karbonát legközönségesebb és legstabilabb módosulatából, kalcitból építették, ellentétben a mai korallokkal, amelyek váza a másik gyakori ásványi módosulatból, aragonitból van. Az utóbbi anyagú vázak az évmilliók során a kőzetekben gyakran feloldódnak, vagy kalcittá kristályosodnak át. Ritkábban azonban az utóbbi is feloldódik, és a váz helyén, amint a példány esetében is, üreg marad. Amit látunk tehát, az a korallváz egykori belső üregeinek a kővé vált kitöltése.
A Pleurodictyum lapos zsömle alakú, ám egészben csak ritkán nyerhető ki a kőzetekből. Sokkal gyakoribb, hogy – amint a példány esetében is – az alsó felszíne tárul fel a kalapálás eredményeként. A közepén látható hajlott „csövek” a Hicetes nevű gyűrűsféreg maradványai, amely feltehetően parazita volt, és amely a világszerte elterjedt Pleurodictyum szinte minden példányában megtalálható. Figyelemre méltó, hogy a gazdaállatnak a devonban történt kihalásával együtt a Hicetes is kihalt.
A Hét Műtárgya sorozatban elsőként a Pallasit meteoritot mutattuk be.