Az FFI közös „szentje”

Az FFI közös „szentje”
12/03

2019. december 03. 10:00 - 11:30

Az ELTE TTK Déli Épületének Pantheonja, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C

12/03

2019. december 03. 10:00 - 11:30

Az ELTE TTK Déli Épületének Pantheonja, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C


Az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézete szeretettel invitál minden érdeklődőt Lóczy Lajos bronz mellszobrának ünnepélyes felavatására.

A szoborállítás költségeit az Innovációs és Technológiai Minisztérium; a Pázmány-Eötvös Alapítvány és az FFI támogatásából valamint széleskörű közadakozásból és a - Musica Nostra énekegyüttes által adott - jótékonysági koncerten összegyűlt névtelen  adományokból sikerült előteremteni. A közadakozásból az Földrajz- és Földtudományi Intézet munkatársai és jelenlegi hallgatói, a geológus szak alumnusai, továbbá néhány más tudományterületen tevékenykedő, de a földtudományokkal rokonszenvező kollégák/barátok vették ki részüket.

A szobor a francia Művészetek és Irodalom Rendjével kitüntetett Szabó Gábor szobrászművész alkotása.

P r o g r a m

  • Dékáni megnyitó (Kacskovics Imre)
  • Lóczy lajos tudományos pályájának és egyetemi működésének méltatása (Gábris Gyula)
  • Lóczy Lajos az FFI közös „szentje” (Harangi Szabolcs)
  • Az ELTE Alumni Szervezetének üdvözlete (Pataky Csilla)
  • Rövid zene-szám (Kercsmár Zsolt geológus/énekmondó)
  • A szobor leleplezése

Meghívó

Facebook esemény

Lóczy Lajosról

Lóczy Lajos (1849–1920) geológus, egyetemi tanár, akadémikus, a hazai geológia és geográfia kiemelkedő alakja. Egyetemi tanulmányait Zürichben végezte, 1874-ben szerzett mérnöki oklevelet. Néhány év erdélyi térképező munka után a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány- és Őslénytárába került, majd 1877–1880 között a Széchenyi Béla-féle belső-ázsiai expedíció geológusaként Kínában és a Szikkim-Himalájában végzett terepmunkát. Megfigyeléseit és azok értelmezését „A Khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása” c. monográfiájában foglalta össze. Elsőként ismerte fel, hogy a Himalájában a kőzeteket 15 km nagyságrendű oldalirányú elmozdulások („rátolódások”) tornyozták egymás fölé. Szerkezetföldtani megfontolások alapján megjósolta a Transzhimalája-vonulat létezését, amelyet később – útmutatásait felhasználva – a svéd Sven Hedin talált meg. Eredményeinek elismeréseként a brit Royal Geographical Society tiszteleti tagjává választotta, a Berlini Földrajzi Társaság és a Francia Tudományos Akadémia pedig magas rangú díjával tüntette ki. Az expedícióról visszatérve úgy döntött, hogy a továbbiakban tapasztalatát és tudását a hazai föld tanulmányozásában fogja hasznosítani.

Kivette részét a fiatal generáció oktatásából: először a Műegyetemen volt a geológia rendkívüli tanára, majd 1889-től a Budapesti Tudományegyetem Földrajzi Intézetének meghívására egyetemi rendes tanárként geográfiát, geomorfológiát oktatott. Hazánkban  neki  köszönhető a „geomorfológia” mint  önálló  diszciplína létrejötte. 1909-ben megvált az Egyetemtől és a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatójaként hazai hegyvidéki területeink átfogó földtani térképezését irányította.

Tizenkét éven át a Magyar Földrajzi Társaság elnöke volt.

Legismertebb munkája a Balaton-felvidék részletes földtani térképe és a terület hatvan szakértő bevonásával elkészített 1911-ben megjelent monografikus feldolgozása („A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei, I-III, 444 old.+ Függelékek), amely német nyelven is megjelent és a nemzetközi tudományos közösség komoly elismerését vívta ki. Tanítványai között olyan neveket találunk, mint Teleki Pál, Cholnoky Jenő, báró Nopcsa Ferenc, Laczkó Dezső, Böckh Hugó, Vitális István, Kogutowicz Károly és mások.