Díszdoktorokat avattunk

A Pázmány-napi előadást minden évben az egyetem egyik kiemelkedő eredményeket elért professzora tartja saját kutatási területéről. 2019 Pázmány-napi előadója Ritoók Zsigmond, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Latin Tanszékének professor emeritusa volt, aki Stílusváltozás az archaikus görög lírában címmel tartott előadást.

Hogyan befolyásolja a szavak jelentését a társadalmi környezet? És hogy derül ez ki a költészetből? – kezdte a filológiai munka varázsát bemutató előadását a professzor. A homéroszi eposzokban az 'ének' állandó jelzője még a ’vágykeltő’ volt, ezt a szót azonban tárgyakkal kapcsolatban nem használták, a kézzel készített tárgyakat a 'kharisz' (kedvesség, báj) főnévből képzett jelzővel illették. A khariszok (római nevükön gráciák) ekkoriban még a gyönyörök és a szépség istennői voltak, akik csak a 7–6. század folyamán váltak a költészetet a múzsákhoz hasonlóan támogató istennőkké, amikor

a költészet mint technikai tudást igénylő szakma fogalma is megjelent a köztudatban.

A költészet eközben fokozatosan elvesztette közösségi jellegét, és a lassan megszülető individuális művész-öntudat a 7. század második felétől már a képzőművészeti alkotások (vázák, szobrok) esetében is kifejezésre jutott mesterjelzések formájában. Megjelentek a művészet „pártfogói”, az alkotások készítésére megbízást adó személyek is, s ez versenyhelyzetet teremtett költő és szobrász közt anyagi tekintetben is, ami pedig azonnal hatott a költemények stílusára: a verset ettől kezdve 'készítik', mint egy tárgyat, és az 5. század első felében már olyan jelzőkkel látják el, amelyek a verset képzőművészeti alkotásoknál maradandóbb épületként jellemzik.

Az előadás prelegálóját az egyetem idén is Jubileumi Ezüst Emlékéremmel tüntette ki, amelyet Borhy László adott át. Ezután került sor a doctor et professor honoris causa címek átadására. Az egyetem olyan nagy hatású tudósoknak adományozza a címet, akik általában több évtizedes, gyümölcsöző kapcsolatban állnak az ELTE-vel. Idén Claus von Carnap-Bornheim, Marc Nicholas Potenza, Rudolf Welser és Charles Withers nyerte el a megtisztelő címet.

A Természettudományi Kar terjesztette fel kitüntetésre Charles Witherst, a University of Edinburgh professzorát, akinek kiemelkedő eredményeiről Sziklai Péter, a Természettudományi Kar mb. dékánja beszélt.

Charles Withers egyike a legtekintélyesebb brit geográfusoknak, a Brit Akadémia és Skót Akadémia tagja. Szakmai díjai közül kiemelkedik, hogy 2015-ben a brit uralkodó és a skót parlament a Geographer Royal for Scotland címmel tüntette ki, amely elismerést egyedül viseli. Doktori értekezését a Cambridge-i Egyetemen védte meg 1981-ben. 1980 és 1994 között a Cheltenham and Gloucester College of Higher Education oktatója volt, 1994 óta az Edinburgh-i Egyetem professzora.

Kutatási területei a kulturális földrajz, a történeti földrajz és a földrajztudomány története,

kiemelkedő publikációi jelentek meg a felvilágosodás korának tudománytörténetéről és a XIX. századi földrajztudományról. Több mint 10 monográfia szerzője, illetve társzerzője. Charles Withersnek és a Természettudományi Kar Földrajz- és Földtudományi Intézet munkatársainak évtizedes kutatási kapcsolata van a történeti földrajz és a földrajztudomány története területén, a professzor rendszeres vendég Budapesten, több alkalommal vett részt egyetemünk által szervezett nemzetközi konferencián, szakmai rendezvényen.

A cím sok közös kutatásnak, komoly szakmai együttműködéseknek köszönhető – mondta köszönőbeszédében a skót professzor –, és számára éppen ez jelenti a legnagyobb örömöt. Ha az egyetemek megőrzik autonómiájukat, érintetlenek maradnak a politikától, akkor teljesíteni tudják feladatukat, a tudás szolgálatát, ami éppen a közös munka során teljesedhet ki.  (Interjúnk a professzorral itt olvasható.)

A Bölcsészettudományi Kar felterjesztésére Claus von Carnap-Bornheimet, a Christian-Albrechts-Universität professzorát avatták elsőként a régészettudományok tiszteletbeli doktorává és professzorává. Claus von Carnap-Bornheim munkásságát Sonkoly Gábor, a Bölcsészettudományi Kar dékánja méltatta.

A német professzor a római császárkori barbár régészet európai hírű kutatója, múzeumszervező, a Német Régészeti Intézet rendes tagja. Kutatásainak középpontjában a Római Birodalom peremén élt barbár népek, germánok, baltiak, iráni szarmaták és sztyeppei nomádok kultúrája, társadalmi szervezete, gazdálkodása, életmódja és szerteágazó kapcsolatrendszere áll. 1985 óta

a dániai Illerup mocsári áldozóhely világhírű leletanyagának feldolgozását végző munkacsoport tagja.

A professzor fiatal közép-kelet-európai és kelet-európai kutatók, így számos ELTE-s kolléga számára kutatói és oktatói ösztöndíjakat szervez. Tudományszervező munkája legjelentősebb eredményét 2008-ban az általa alapított, új szemléletű régészeti és történeti kutatóintézet, a Zentrum für Baltische und Skandinavische Archäologie im Archäologischen Landesmuseum Schleswig létrehozásával érte el. A régióban többek között egyetemünk vendégprofesszora is volt, alapvető szerepe van abban, hogy az eddig kevéssé kutatott kelet-európai térségekben szorosabb együttműködés alakult ki a régészeti műhelyek tudományos kutatói között.

Claus von Carnap-Bornheim elmondta, hogy sok éve dolgozik együtt intézményünkkel, ezzel a nagy hagyományokkal rendelkező és elismert egyetemmel. Beszédében kiemelte, hogy a modern archeológia olyan interdiszciplináris tudomány, amely a földrajz, a pszichológia, a szociológia és a régészet eredményeit is felhasználja a megismerés érdekében. (Interjúnk a professzorral itt olvasható.)

A Pedagógiai és Pszichológiai Kar felterjesztésére az ELTE díszdoktorai közé választották Marc Nicholas Potenzát, a Yale University professzorát, akinek érdemeit Demetrovics Zsolt, a Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánja idézte fel.

Marc Nicholas Potenza pszichiáter, addiktológus, a Yale Egyetem számos kutatócsoportjának alapítója és vezetője. Több mint húsz éve vizsgálja az addiktív viselkedéseket és zavarokat, a tudatmódosító szerektől való függőséget, valamint a folyamatokban megjelenő nemi különbségeket.

A kutató-klinikai szakember az addikció generációkon átívelő aspektusait kutatja,

beleértve a drognak való kitettséget a prenatális szakaszban, munkássága kiterjed az impulzív és kompulzív zavarok vizsgálatára, a videójátékokkal kapcsolatos függőségek tanulmányozására, illetve a hiperszexualitás témakörére. A Pedagógiai és Pszichológiai Kar Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékével hosszú évek óta szorosan együttműködik. Részt vett az addiktológia egyik vezető lapjává vált Journal of Behavioural Addictions 2011-es, ELTE-s megalapításában, kutatási projektjeibe a kar oktatói mellett több doktorandusz is sikeresen bekapcsolódott. Munkásságáért számos rangos elismerésben részesült, több mint 400 folyóiratcikk szerzője és társszerzője.

A pszichiáter professzor elmondta, hogy már régóta szoros kapcsolatban dolgozik a PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékével és Demetrovics Zsolttal, és a kitüntető elismerés abban a reményében is megerősíti, hogy a Yale és az ELTE diákjainak, kutatóinak közös munkája az addiktológia területén a jövőben is folytatódik, és segít megérteni mindennapi tapasztalatainkat a különböző függőségekkel kapcsolatban. (Interjúnk a professzorral itt olvasható.)

Az Állam- és Jogtudományi Kar támogatását élvezve díszdoktori címet kapott Rudolf Welser, az Universität Wien professor emeritusa, akinek szakmai tevékenységét Sonnevend Pál, az Állam- és Jogtudományi Kar dékánhelyettese ismertette.

Rudolf Welser a közép- és kelet európai magánjogi rendszerek vizsgálatának nemzetközi szaktekintélye. 1971-ben nyert egyetemi tanári kinevezést a Bécsi Egyetemen, közel négy évtizeden át folyamatosan vezette a rangos Magánjogi Intézetet. 1981 és 1983 között a Bécsi Egyetem Jogtudományi Karának dékánja volt. Tudományos

érdeklődésének középpontjában a kötelmi jog és az öröklési jog kérdései állnak,

de több más fontos magánjogi problémát is tárgyalt. Kiemelkedő fontosságú Helmut Koziollal, egyetemünk díszdoktorával közösen írt, az osztrák magánjogot átfogóan tárgyaló kétkötetes monográfiája. Rudolf Welser számos szakvéleménnyel járult hozzá az osztrák Igazságügyi Minisztérium jogszabály-előkészítő tevékenységéhez, jelentősek az Osztrák Ptk. kellékszavatossági és jótállási jogának, továbbá öröklési jogának reformjához készített tanulmányai. 2007-ben létrehozta az Európai Jogfejlődés és Magánjogi Reform elnevezésű kutatóközpontot, ahol elsősorban a közép- és kelet európai magánjogi rendszerek alakulásának összehasonlító vizsgálatát tűzte ki célul. A kutatóközpont munkájában több hazai professzor is részt vesz, elsősorban egyetemünkről.

A professzor köszönőbeszédében kiemelte, számára rendkívül fontos az együttműködés az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel: a közös kutatásokat nemcsak a két egyetem, de a két ország egymás iránti szolidaritása szimbólumaiként is értékeli. (Interjúnk a professzorral itt olvasható.)

Az avatást követően az ELTE BTK Zenei Tanszék Vegyeskara a Nagyszombati himnusszal búcsúztatta méltóképpen az ünnepi alkalmat, Erdős Ákos egyetemi adjunktus vezényletével.