Egész Európában hosszú távon csökken a talajnedvesség
Az ELTE, a BME, a CSFK és a Talajtani Intézet (ATK TAKI) kutatóinak legújabb aszálytérkép sokkoló képet nyújt nemcsak az európai mezőgazdasági termelésről, mivel a növények számára elérhető talajnedvesség éves átlaga szinte az egész kontinensen csökkenő tendenciát mutat 1981 és 2017 között. A vegetációs időszak nagy részét lefedő nyári félév az európai mezőgazdasági területek közel felén csökkent lényeges mértékben - derül ki a magyar kutatók tanulmányából, amely a European Journal of Agronomy c. folyóiratban, Európa vezető agrártudományi lapjában jelent meg. A legkomolyabb mértékű csökkenés Kelet-Európában, Ukrajnában, Moldovában és Romániában történt, míg Észak-Európa szenvedte el a legkisebb mértékű talajnedvesség veszteséget. A legnedvesebb talajokon az alpesi, a balti és a nyugat-balkáni országokban gazdálkodnak, míg a legszárazabbak mezőgazdasági területek elsősorban mediterrán és kelet-európai országokban találhatók.
Magyarország és az Észak-Balkán országai szintén a legszárazabb talajú országok között említendők.
Az emelkedő hőmérséklet és a csökkenő édesvízkészletek komoly kihívás elé állítják a természetes és termesztett növényeket a kontinens nagy részén. A klímaváltozás egyik hatása, hogy a gabona terméshozamok egyre érzékenyebben reagálnak a talajnedvesség ingadozására. A terméshozam talajnedvességtől való függése és a talaj nedvességtartalmának csökkenése az európai mezőgazdaság egyik nagy kihívása és a termésátlagokat limitáló tényezők közül az egyik legfontosabb Franciaországtól Ukrajnáig.
Pinke Zsolt, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék tudományos főmunkatársa és kutatótársai szerint az Európa nagy részén 2015 óta szinte megszakítatlan aszályos periódus halaszthatatlan beavatkozást igényel. Az elmúlt években annak örülhettünk, hogy Magyarország jórészt kimaradt ebből a kétezer éve nem tapasztalt aszályhullámból, hiszen az idei évet leszámítva az utóbbi nyolc esztendőből csak 2015-ben fordult elő jelentősebb aszály.
Az elérhető nedvesség szezonális trendjei az európai mezőgazdasági területek talajainak felső 0–28 cm-es rétegében 1981 és 2017 között (0.1◦ × 0.1◦ felbontás).
N: negatív irány; P: pozitív irány; S: jelentős változás; NS: nem jelentős változás.
Európa-szerte megfigyelhető hagyományos módszert alkalmaznak sokan az aszályhelyzet csökkentésére: a szántóföldi művelést áthelyezik az aszályos régiókból a kevésbé aszályosabba. Megfigyelhető, hogy Dél-Európában és a Balkánon tömeges mértékben hagynak fel a gabonatermesztéssel, de Észak-Európában, a Német-, a Lengyel-és a Kelet-Európai Síkság északi felén növekszik a gabonatermesztésbe fogott területek kiterjedése – derül ki az ELTE kutatóinak elemzéséből. Vannak azonban olyan alkalmazkodási technikák, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a talajnedvesség megtartásához. Ilyenek például a
nagyobb tőtávolság mellett való döntés, a szántásmentes, vagy minimális talajbolygatást alkalmazó gyakorlat és a mulcsozás.
Figyelembe véve a felszíni víz, a talajnedvesség és az alacsony talajvízszint közötti szoros és háromdimenziós kölcsönhatásokat, a felszíni vízvisszatartás különböző formái - a vizes élőhelyek helyreállítása szisztematikus és kontrollált elárasztásokkal, egy ún. Felügyelt Talajvízutánpótlásos Eljárás (MAR - Managed Aquifer Recharge) keretében - a klímaváltozás negatív hatásaival szemben való védekezés leghatékonyabb formája. Egy fenntartható földhasználati rendszer kulcselemeként
a nagy területen talajba szivárogtatott víz révén a MAR-technológia hatékonyan javítja a tájak aszályokkal szembeni ellenállóképességét.
Ezt az Európai Unió is felismerte, ezért az Európai Bizottság 2022. június 22-én egy élőhely-restaurációs törvényre vonatkozó javaslatot nyújtott be a Parlamenthez és a Tanácshoz annak érdekében, hogy jogszabályban rögzítsék az EU Biodiverzitás stratégia legfontosabb céljait. Az intézkedés célja, hogy az Európai Unió szárazföldjeinek és tengerpartjainak 20 %-a és ezen belül 25 000 km folyószakasz és kapcsolódó árterek restaurációja 2030-ig megvalósuljon.