Előrenyomuló és visszavonuló fajok a változó klímában

A klímaváltozás hatásai, például a magashegységekben feljebb tolódó erdőhatár komoly kihívás elé állítja a természetvédőket: a változások miatt vannak fajok, amelyek elterjedési területe szűkül, míg mások terjeszkedőben vannak. A kialakuló fajhiányok akár teljes ökoszisztémák fennmaradását veszélyeztethetik, a gyors előrenyomulásban lévő invazív fajok, kártevők, kórokozók pedig komoly gazdasági kihívások elé állítanak bennünket.

Hogy a későbbi információkat össze lehessen majd hasonlítani a korábbiakkal, a tudomány számára különösen fontos a fajok elterjedési határainak pontos meghatározása. Ez azonban nem egyszerű, mivel az elfoglalt területek szegélye gyakran bonyolult mintázatú. Oborny Beáta és kutatótársai egy új módszert javasolnak, amely lehetővé teszi az elterjedési területek pontosabb meghatározását és az eltolódások hatékonyabb észlelését.

Az új módszer lényege, hogy nem a faj legkülső, elszigetelt előfordulásait kell megfigyelni, hanem az egybefüggő és fragmentált előfordulás közötti határt.

A lenti képen pirossal jelzett frontvonal (angolul hull) e határt reprezentálja. Itt már nagyobb a populációsűrűség és kevesebb a véletlen ingadozás, mint a külső szegélyen. A kutatók szerint egy adott faj elterjedési határát e front középvonalában érdemes meghúzni, s mozgását követni. A módszert számítógépes szimulációkkal tesztelték különböző környezeti feltételek mellett és különböző tulajdonságú fajoknál. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a frontvonalaknak jellegzetes térbeli szerkezetük (fraktáljuk) van, s ez a visszavonuló frontoknál mindig megmarad, az előrenyomulóknál pedig csak nagyon gyors változások esetén torzul. Az utóbbi eset figyelmeztető jel, hogy a faj nem elég terjedőképes ahhoz, hogy követni tudja a számára alkalmas élőhely elmozdulását, vagyis lemarad az élőhellyel való versenyfutásban.

Törpefenyves határa az Alacsony-Tátrában és pillanatfelvétel egy szimulációból. A piros a frontvonal, a piros és zöld együtt az egybefüggő elterjedési terület, a világoszöldek pedig a szigetszerű előfordulások
(Fotó: Lájer Konrád, szimulált kép: Oborny Beáta)

Az új módszer hatékonyan monitorozza a fajok elterjedési területeinek változását és összehasonlíthatóvá teszi a különböző földrajzi régiókban élő különböző fajokat. Mindez segíthet abban, hogy globális szinten átlássuk a fajok mozgásait. A metódus új ötleteket adhat a védendő fajok fennmaradásának támogatására és a kártevők terjedésének gátlására is a változó klímában. A publikáció open acces formában jelent meg az Ecography folyóiratban, ahol 2023 novemberében elnyerte „A hónap cikke” címet.

Forrás: ELTE TTK Biológiai Intézet