Geológiai térképezés segítheti a további dínók felfedezését Erdélyben
Az Erdélyben található Hátszegi-medence világszerte híres dinoszaurusz maradványairól, melyek kutatása több, mint száz évre nyúlik vissza. Ez idő alatt számos új dinoszaurusz és egyéb hüllő, valamint emlős fajt írtak le erről a területről, melyek jelentős mértékben tágították az ismereteinket a nagyjából 70 millió évvel ezelőtti világ biológiai sokféleségéről. A magyar és román paleontológusokból álló kutatócsoport azonban most arra kereste a választ, hogy pontosan mikor és milyen környezetben élhettek a Hátszegi dinoszauruszok, mely kutatómunka eredményeiről a napokban tették közzé publikációjukat a Cretaceous Research nevű folyóiratban.
A Hátszegi dinoszauruszok 70 millió évvel ezelőtt egy szubtrópusi klímán elhelyezkedő dúsvegetációjú ártéri területen élhettek (illusztráció: Pecsics Tibor)
A Föld tájai sosem voltak állandóak, akár néhány százezer évvel ezelőtt is sivatagok lehettek ott, ahol ma erdőségek húzódnak, és jégtakarók ott, ahol ma meleg van. Ezek fényében óriási kihívásnak tűnhet kideríteni, hogy milyen környezeti viszonyok között éltek azok a dinoszauruszok, melyek 70 millió évvel ezelőtt a mai Erdély területén lépkedtek.
„Több, mint öt évvel ezelőtt kezdtük meg az ásatásokat az Erdélyben található Valiora település közelében, ahol több száz értékes dinoszaurusz és más hüllő maradványait tártunk fel több helyszínen. Kezdettől fogva célunk nemcsak a csontmaradványok begyűjtése volt, hanem az is, hogy pontosan meghatározzuk a kort és a környezetet, amelyben ezek az állatok éltek. Ennek érdekében részletes geológiai térképezést végeztünk egy 10 km2-es területen, elemeztük a különböző típusú kőzetek kibukkanásait, dokumentáltuk azok fosszília tartalmát és kulcsfontosságú adatokat gyűjtöttünk a Hátszegi-medence ősi ökoszisztémájának rekonstruálásához.” – mondta el a kutatásról Dr. Botfalvai Gábor, a kutatócsoport vezetője, az ELTE Paleontológiai Tanszékének és a HUN-REN Paleontológiai Kutatócsoportjának kutatója.
Magyar kutatók már ötödik éve folytatnak ásatásokat a valiorai dinoszaurusz lelőhelyeken
A vizsgált területen levő üledékes kőzetrétegek dőlésszögének tanulmányozásával és a rétegeket átszelő törések vizsgálatával lehetővé vált annak meghatározása, hogy a területen felfedezett különböző dinoszaurusz lelőhelyek egymással milyen kapcsolatban állnak.
„A geológiai térképezésünkből kiderült, hogy az általunk vizsgált lelőhelyek nagyjából másfél millió évet ölelnek fel, így hosszabb időintervallumon keresztül nyomon követhetjük a környezeti és evolúciós változásokat.” – magyarázta Dr. Albert Gáspár a publikáció első szerzője, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézetének docense. „A különböző kőzettípusok feltérképezésével azonosítottuk az egykori paleokörnyezetet és megállapítottuk, hogy a dinoszaurusz maradványokat tartalmazó kőzettípusok milyen kapcsolatban állnak a csontokat nem tartalmazó durvatörmelékes kőzetekkel. Ez a megközelítés segít nekünk abban, hogy a jövőbeni ásatásokhoz ígéretes helyszíneket határozzunk meg.”
Minden részlet számít: a kutatók minden réteget megvizsgáltak, megmértek, hogy összegyűjtsék az összes elérhető információt, mely segített az őskörnyezeti rekonstrukció elkészítésében
Az üledékes kőzetek szemcsemérete és a rétegekben tanulmányozható különböző szerkezetek, fontos információkkal szolgáltatnak a 70 millió évvel ezelőtt létezett folyóvízi környezetek rekonstruálásában. Ezek egy kirakós játék lényeges darabját képezik, hiszen ezeket a megfigyeléseket a geológiai térképezési adatokkal kombinálva létrehozható az ősi táj rendkívül részletes rekonstrukciója.
„Az üledékes kőzetek vizsgálata arra utalt, hogy a dinoszauruszok idején a területen idősebb metamorf képződmények bukkantak a felszínre.” – fejtette kis Budai Soma, a University of Pavia kutatója, és a megjelent közlemény társszerzője. " Az akkori szubtrópusi éghajlaton ezeknek a kőzeteknek az eróziója, nagy hegylábi hordalékkúpok kialakulásához vezetett. A dinoszauruszok maradványainak felhalmozódása ezen hordalékkúpokat átszelő időszakos folyómedrekhez kapcsolódnak. A medrek kialakulását előidéző áradások összegyűjtötték, szállították majd felhalmozták a gerinces maradványokat.”
Az egykori környezet meghatározása után a kutatók célja az volt, hogy kiderítsék, mikor zajlottak ezek az események. A tanulmányozott kőzetek nem csak csontmaradványokat rejtenek, hanem ezrével tartalmaznak mikroszkopikus fosszíliákat is, például parányi pollen szemcséket, amelyek jól alkalmazhatók különböző szárazföldi képződmények kormeghatározására.
A begyűjtött kőzetminták pollenszemcséket tartalmaztak, melyek segítették a dinoszaurusz lelőhelyek pontos korának meghatározását
„A nagyszámú pollen szemcsék vizsgálata mellett, lehetőségünk volt más eszközökkel tovább pontosítani a számunkra érdekes csonttartalmú rétegek korát. A dinoszaurusz maradványokat tartalmazó kőzetek legalsó szakaszában ugyanis vulkáni képződmények közbetelepülését találtuk, mely kőzettípusok különböző geológiai kormeghatározási technikák segítségével pontos korbecslést adtak. Eredményeinkből kiderült, hogy az általunk vizsgált dinoszaurusz lelőhelyek 70-72 millió évvel ezelőtt élt élőlények maradványait tartalmazzák. Ezzel a mi lelőhelyeink a Hátszegi-medence legidősebb ősgerinces-lelőhelyei, melyek fontos információt nyújthatnak a régió ősi állatvilágának összetételével és a későbbi fejlődésével kapcsolatban”. – foglalta össze Dr. Csiki-Sava Zoltán, a Bukaresti Tudományegyetem kutatója.
A tanulmány eredményei nagymértékben bővítették a tudásunkat azokról a környezeti feltételekről, amelyek között a dinoszauruszok éltek Európa területén, mintegy 70 millió évvel ezelőtt.
Dinoszaurusz csont a vörösszínű agyagban
A kutatást a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága, a Kutatás, Innováció és Digitalizáció Minisztériuma, az ELTE Dinoszaurusz kutatócsoport és a Bukaresti Tudományegyetem támogatta.