Globális fölmelegedés a múltban, tanulsággal a mának

2019.12.12.
Globális fölmelegedés a múltban, tanulsággal a mának
183 millió évvel ezelőtt vulkánkitörések okoztak globális fölmelegedést, ami tömeges kihaláshoz vezetett, ma emberi tevékenység következtében kerül a légkörbe a természetes folyamatokat felborító mennyiségű széndioxid. Pálfy József egyetemi tanárral, az MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport vezetőjével akadémiai székfoglalója kapcsán beszélgettünk.

Mi az a fekete pala, és miért fontos?
Nagy szervesanyagtartalma miatt sötét színű, jól rétegzett, sokmillió éves üledékes kőzet, mely a tenger fenekén képződött, és azért nem oxidálódott, mert a környezetében nem volt meg a szokásos mennyiségű oxigén. A tengerfenéken élt állatok maradványai hiányoznak belőle, ami szintén oxigénhiányra utal. Ilyesmi ritkán fordul elő, és ha nagy területen, a világóceán különböző pontjain képződik ilyen üledék, azt jelenti, hogy baj van a környezettel általában. A geológusok ezt óceáni anoxikus eseménynek hívják.

A kutatások később azt is igazolták, hogy

a tengeraljzat oxigénszegénysége kihalást idézett elő a tengeri élővilágban, a szénkörforgás egyensúlyának felborulását pedig szénizotóp-anomáliák bizonyítják. 

Az elmúlt években munkatársaimmal és diákjaimmal folytattuk a vulkanizmus által előidézett környezetváltozásoknak és az élővilágra gyakorolt hatásának kutatását, és ma már számos módszer alkalmazásával egyre pontosabb képet alkothatunk az események láncolatáról. A pontos koradatok segítségével

sikerült bizonyítani a bazaltos vulkánkitörések egyidejűségét a világ különböző pontjain,

Dél-Afrikából és az Antarktiszról, pontosan abból az időből, amelyikből nálunk a Mecsekben a fekete pala származik. Ez arra utal, hogy ezekkel az epizódokkal valami rendszer szinten felbolydult.

Az egyidejűség felfedezése milyen rendszerszerűség megállapításához vezetett?
A földtörténeti korszakolás alapját az egyes fajok kialakulásának és kihalásának egymásutánisága jelenti, ami legjobban tengeri üledékekben nyomozható. A 90-es években Kanadában készítettem a PhD-met, pezsgő szellemi közegben dolgozhattam, ahol ezeket az újszerűnek számító módszereket kipróbálhattam, és kalibrálni tudtam a földtörténeti időskálát: pontosan a jura időskála számszerűsítéséről szólt a PhD-m.

Alaszkai terepi munka PhD-hallgatóként doktori témavezetőjével, Paul Smith-szel (jobbra)

Ahogy aztán már itthon, a Collegium Budapest posztdoktoraként olvasgattam az Antarktiszon és Dél-Afrikában lezajlott vulkanizmusról és ezeket beillesztettem az általam felállított időskálába, rádöbbentem az egyidejűségre, hogy mindez akkor történt, amikor a kihalások is. Sőt, a Mecsekben felfedezett fekete pala is ugyanebből az időből származik! Észrevettem egy összefüggést, amiről kiderült, hogy általános érvényű:

a nagy területeket egyidejűleg érintő vulkánkitöréseknek markáns környezetváltozás a következménye, és az élővilág nagy kihalásait vonják maguk után.

Vagyis, ha nagy kiterjedésű, intenzív vulkáni működés által a levegőbe kerülő széndioxid fölmelegedést okoz, az markáns környezetváltozással jár, és tömeges kihalás a következménye.

A tudományos körökben csaknem teljes a konszenzus arról, hogy a mai klímaváltozás emberi beavatkozás következménye.
A klíma, ahogy a földtörténetből tudjuk, mindig változik, de nem mindegy, hogy milyen ütemben és mértékkel. A 183 millió évvel ezelőtti toarci esemény mértéke, üteme a maihoz nagyon hasonló, a kettő rímel egymásra. De ma nem természetes módon, vulkáni eredettel, hanem a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó CO2 terhelésünk miatt indult el a fölmelegedés, aminek következtében nemcsak a tengerfenéki üledékek válnak egyre élettelenebbé, hanem a szárazföldön is kihalóban vannak egyes fajok. 

A klímaváltozás mára tapasztalati úton mindenkit megérintő valóság,

és ez talán fogékonyabbá tesz minket, hogy a tudományos magyarázatot elhiggyük, és tegyünk is valamit a felmelegedés ellen. A toarci krízis néhány 100 ezer évig tartott, a mai probléma viszont mindössze jó 200 éve, az ipari forradalommal kezdődött, és nehéz a lefutását prognosztizálni, akár csak a következő 100 évre is. Nagy kérdés, mekkora lesz a felmelegedés, tudjuk-e mondjuk 2°C-on belül tartani.

A teljes interjú itt olvasható: ELTE
Pálfy József székfoglaló előadását itt hallgathatja meg.
Címlapfotó: MTA