Híres diákjaink
Híres diákjaink
Babits Mihály (1883-1941) költő, író, irodalomtörténész
"Művészet és tudomány legmagasabb foka a Tudatnak, amely az Élet testén nőtt…Nem kell hinni, hogy aki könyvekbe menekül, okvetlen az élet elől akar szökni. Sokszor inkább tágítani akarja életét, több életre szomjas, mint amennyit kora s végzete kiosztott."
Bay Zoltán (1900-1992) magyar fizikus, feltaláló, az űrkutatás úttörőjeként megmérte radarral a Föld-Hold távolságot, a fotoelektron-sokszorozó megalkotója, fénysebességre alapozva megadta a méter definícióját.
"Az emberi kultúrának a tudomány az alapja, ezért kell a legszélesebb körben terjeszteni. A tudományban nincsenek elraktározott ismeretek, hanem élő, folyton változó, alakuló, fejlődő ismeretek vannak."
Békésy György (1899-1972) magyar fizikus, orvosi és élettani Nobel-díjas (1961): amit a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért kapott.
"Én azt tapasztaltam, hogyha a hegyet előnytelen oldalon másszuk meg, az sem elveszett munka, mert mászás közben igen sokat tanulhatunk, olyat is, amit emberek, akik hibát nem követnek el, sohasem tudhatnak meg..."
Bogsch Árpád (1919-2004) jogász, az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) alapító főigazgatója
„Az emberi szellem a forrása minden művészi alkotásnak és minden találmánynak. Az életet emberhez méltóvá azok teszik.”
Eötvös József (1813-1871) író, vallás- és közoktatási miniszter, az MTA elnöke
"Az ész az embernek nem azért adatott, hogy a természet felett uralkodjék, hanem, hogy azt követni s annak engedelmeskedni tanuljon."
Eötvös Loránd (1848-1919) a Matematikai és Fizikai Társulat alapító elnöke, az Eötvös féle torziós-inga megalkotója.
"Az igazi természettudós (...) örömet talál magában a kutatásban s azokban az eredményekben, melyeket az emberiség anyagi jólétének előmozdítására értékesít."
Erdős Pál (1913-1996) matematikus, a kombinatorika egyik legnagyobb egyénisége.
"Minden, ami emberi, akár rossz, akár jó, előbb-utóbb véget ér, kivéve a matematikát. Bizonyos szempontból a matematika az egyetlen határtalan emberi cselekvés. Elképzelhető, hogy az emberiség előbb vagy utóbb mindent megismer a fizikában vagy a biológiában, a matematika azonban végtelen, ezért kimeríthetetlen. A matematika a legbiztosabb módszer a halhatatlanságra. Ha jelentős matematikai felfedezést teszel, még akkor is emlékezni fognak rád, amikor már mindenki mást elfelejtettek."
Harsányi János (1920-2000) magyar származású amerikai közgazdász, a korlátozott információjú játékelmélet kutatója.
"Érdekes több dologgal foglalkozni; ez izgalmasabbá teszi az életet, és saját kutatási területünkön is hasznunkra lehet."
Hevesy György (1885-1966) vegyész, kémikus, Nobel-díjas (1943): radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban.
„A történelemcsinálás legérdekesebb időszakát hagyjuk magunk mögött, bár ezek nem a legkedvezőbbek a tudományos kutatás számára, mely nyugalmat és az állandóság légkörét igényli. Engem személy szerint ezek a körülmények nem gátolnak munkámban, a tudományos kutatás iránti szeretetem sokkal erősebb, mint politikai érdeklődésem.”
Juhász Gyula (1883-1937) költő, műfordító, a 20. századi magyar líra egyik legelismertebb költője
"Galileit elítélték, és a föld mégis mozgott tovább."
Kodály Zoltán (1882-1967) háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja, majd elnöke
"Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű. Az út a boldogabb élethez a műveltségen keresztül vezet."
Kossuth Lajos (1802-1894) államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke.
"Be kell vinni az életet a tudományba, hogy a tudományt kivihessük az életbe. Minden mozzanatok között, melyek egy Nemzet szellemi felemelkedésére s közművelődésére közre hathatnak, a természettudományok mívelése az, amely korunkban a mint legnélkülözhetetlenebb s a létért küzdés nagy versenyterén az önfeltartásra leghatályosabb: úgy maradandó következéseiben a társadalomra legáldásosabb is."
Kosztolányi Dezső (1885-1936) író, műfordító, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló művésze, a XX. századi magyar széppróza és líra hallhatatlan alakja.
"A tudomány izgalmas kaland. Ajtókat nyitogatunk, keressük az igazságot, s egyszerre ott van előttünk, mint mesebeli kincs, a maga kézzelfogható, tündöklő valóságában."
Lénárd Fülöp (1862-1947) fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Nobel-díjas tudós (1905): a katódsugarakkal kapcsolatos munkáiért. Róla nevezték el a „Lénárd-ablakot”, a „Lénárd-csövet” és a „Lénárd-hatást” amelyeknek az elektromos sugarak útjának magyarázatában van nagy jelentőségük, segítségükkel szabályokat lehet alkotni a zivatarelektromosság létrejöttére.
"Lénárd azonban nem bízta el magát a világsiker után sem. Szorgalmasan dolgozott évtizedek múlva is..."
Lenhossék József (1818-1888) magyar orvos, anatómus, antropológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a mikroszkópos szövettani vizsgálatok, valamint a szervezet életfolyamatainak morfológiai összefüggéseit feltáró funkcionális anatómia iskolateremtő egyénisége. Számottevő eredményeket ért el a központi idegrendszer bonctani leírása, az agytörzsi hálózatos állomány felfedezése terén.
Lovász László (1948-) Széchenyi-nagydíjas, Bolyai-nagydíjas, Bolyai János alkotói díjas és Wolf-díjas matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a számítógép-tudomány világhírű kutatója.
"Igazi tudós abból lesz, akinek meg sem fordul a fejében, hogy mást is csinálhatna, mint hogy kutasson."
Neumann János (1903-1957) matematikus, a kvantummechanika és a digitális számítógép elvi alapjainak lefektetője.
"A matematikában az ember a dolgokat nem megérti, hanem megszokja."
Semmelweis Ignác Fülöp (1818-1865) az orvostudományok és a sebészet doktora, szülészmester, a Pesti Királyi Magyar Tudományegyetemen az elméleti és gyakorlati szülészet nyilvános rendes tanára, ,,az anyák megmentője".
"A Gondviselés kegyelméből sikerült nekem tisztelettel alólirtnak ezen irtozatos eddigelé járványosnak hitt kór valódi természetét felfedezni, − s e felfedezés nyomán egyszersmind (mi a fő dolog) a betegség nagyobb mérvbeni fellépését olly mértékben meggátolni, hogy mialatt előbb például a bécsi szülészeti intézetnél néha 31%-nyi is volt a gyermekágyi láz okozta halálozás, addig ott, hol az általam javasolt elővigyázati rendszabályok megtartatnak, a halandóság 1%-ot sem érhet el.”
Szent-Györgyi Albert (1893-1986) biokémikus, a magyar, az orosz és az amerikai tudományos akadémia tagja, orvosi és élettani Nobel-díjas magyar kutató (1937): a C-vitamin, illetve a citrát-ciklus egyes reakciójának felfedezéséért.
"Az agy gondolkodásra való, és nemcsak gondolkodni kell, hanem élvezni, látni a szellemi élet nagyszerűségét, az örömeit is. A tudományokat át kell élni. …Látni, amit mindenki lát, és gondolni, amit még senki sem gondolt."
Hamvas Béla (1897-1968) Kossuth-díjas magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros,
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, ami másnak is ad belőle...
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
ILLYÉS GYULÁNÉ KOZMUTZA FLÓRA (1905-1995), gyógypedagógus, pszichológus, a gyógypedagógiai pszichológia művelője, megújítója és rendszerbe foglalója.
"Valami újra vállalkozni mindig kockázatos feladat. Számolni kell az értetlenséggel, az ismeretlennel szembeni idegenkedéssel, a megszokotthoz ragaszkodók közönyével... Voltak olyanok, akik merték vállalni ezt a kockázatot, mert hittek abban, hogy az új, amelyre vállalkoznak, hasznos és jó, előbbre viszi az ügyet."
Esterházy Péter (1950- 2016) Kossuth-díjas magyar író, publicista, a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) alapító tagja. Matematikusként végzett az ELTE-n, később szabadfoglalkozású író volt.
"Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá. Az ember ezért kapta a nyelvet, hogy elrejtse a gondolatait."
Lóczy Lajos (1849- 1920) geológus, geográfus, egyetemi tanár, földrajztudós, az Magyar Tudományos Akadémia tagja. a Budapesti Tudományegyetem tanára, a Földrajz tanszék vezetője. A magyar földtan és földrajz kiváló tudósa volt. Eötvös Loránd kortársa és munkatársa, akivel közösen végeztek torziós ingás méréseket a Balaton jegén.
„Hogy a turistaság a hegyek között fejlődött ki, annak etikai oka is van. Az ember szeret önállóan mozogni s a mozgás szabadságának ura lenni; már pedig régi axioma, hogy a gyalog járó ember a legszabadabb. És a turisták a mostani automobilok, biciklik és motorok világában még sokkal jobban ragaszkodnak e szabadsághoz, mint annak előtte (...) A gyaloglás a hegységekben vált az ember szokásává, ahol egyéb alkalmatossággal tova jutni nem igen lehet.”