Hogyan alszanak a farkasok?
Számos kutyán végzett sikeres alvásvizsgálat után a kutatók kézből nevelt farkasokon is kipróbálták a családi kedvencek esetében már bevált, nem-invazív alvási EEG módszert. Ez egy teljesen ártalmatlan eljárás, melynek során az elektródákat az embereknél végzett alvásvizsgálatokhoz hasonlóan a bőr felszínére rögzítik.
A kutyák alvása iránti növekvő érdeklődés abból adódik, hogy egy olyan faj alvását lehet vizsgálni, mely nagymértékben alkalmazkodott az emberi környezethez. Ez azért fontos, mert a környezeti körülményekhez való evolúciós alkalmazkodás – például a védett helyen való alvás – átalakíthatta az emberek alvását, így feltételezhető, hogy hasonló változások történtek más, az emberi környezethez alkalmazkodó fajok esetében is. Az már például ismert, hogy a kutyák az emberhez hasonlóan felületesebben alszanak idegen helyen.
A kutatók most az emberi környezetben élő farkasok alvási jellegzetességeit vizsgálták, hogy jobban megértsék a háziasítás és az emberrel való együttélés hatását a kutyák alvására.
„A kutyák és farkasok összehasonlító vizsgálata már sok izgalmas eredményt hozott a viselkedéskutatás és a genetika területén. Ugyanakkor eddig farkasok neurális folyamatainak vizsgálatát senki nem végezte – mondja Bálint Anna, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa. – Sikeresen regisztráltuk hét, kézből nevelt, intenzíven szocializált farkas alvási EEG-jét. A családi kutyáknál alkalmazott módszer segítségével, ismeretlen helyen mérve az alvó farkasokat, náluk is
sikerült megfigyelni a kutyáknál észlelhető összes alvásfázist
(szendergés, NREM és REM).”
Talán furcsa elképzelni, hogy farkasokon ugyanolyan módszerrel lehetséges alvásvizsgálatot végezni, mint az ember legjobb barátján, a kutyán. De a kézben nevelt, fiatal kortól emberhez szokott és családban nevelt farkasok dicsérettel, simogatással, babusgatással hamar rávehetők ilyen vizsgálatokra is. Az alvásvizsgálat során csak a farkasok által jól ismert személyek vették körül az állatokat, akikben bíztak, és ha kísérlet közben egy-egy farkas esetleg felélénkült vagy felkelt, a nevelő és a kísérletvezető dicsérettel és simogatással késztette újra pihenésre.
Videoabsztrakt a kutatásról
„A hét vizsgált farkas még nem elég nagy minta ahhoz, hogy statisztikai elemzéseket végezzünk, így az eredmények leíró jellegűek. Hasonló korú kutyák adataival összehasonlítva a farkasok alvásában kisebb eltérések látszanak a mért paraméterekben. A szendergés és NREM alvásfázisban töltött idő hasonló volt a két fajnál, viszont
a fiatal farkasok több időt töltöttek REM-ben a fiatal kutyákhoz képest
– magyarázza Reicher Vivien, a kutatás első szerzője, az ELTE Etológia Tanszék doktorandusza. – Ez különösen érdekes, mivel a REM alvás mennyiségét számos különböző hatáshoz kapcsolták már, beleértve a stresszt, a domesztikációt és a memóriakonszolidációt is.”
„Bár a jelenlegi vizsgálat még csak az első lépés a két faj alapos összehasonlításában, úgy gondoljuk, hogy eredményeink izgalmas lehetőséget tártak fel” – veszi át a szót Gácsi Márta, a projekt vezetője, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa. – Mivel farkasokról eleve nehéz megfelelő mennyiségű adatot gyűjteni, felvetettük, hogy az általunk kidolgozott megbízható és teljesen ártalmatlan módszertan alkalmazása alapját képezheti egy olyan nemzetközi, több helyszínen történő adatgyűjtésnek, amely által sok (nem rokon) farkas alvását lehetne megvizsgálni, és az egyesített adatsor alapján már jól általánosítható tudományos következtetéseket lehetne levonni.”