Időgép drónokban?
Sokunkban felmerült már, hogy vajon az a táj, amelyet egy mai fényképen nézünk, milyen lehetett évszázadokkal ezelőtt. Ez a felvetés különösen érdekes akkor, ha a tájképről közismert, hogy emberi beavatkozás eredményeként teljesen megváltozott az elmúlt évszázadokban. A magyar Alföld pontosan ilyen terület: a 19. század közepén lendületet vett folyó- és vízszabályozások egy részben lápos-mocsaras vidéket változtattak végeláthatatlan szántóföldekké. Miközben az elmúlt évek ismétlődő, és a globális felmelegedéshez is kapcsolható aszályai kérdőjeleket tettek az új tájhasználat fenntarthatósága mellé, egy új kutatási eredmény a korabeli állapotok ma szokásos megjelenítését, egyfajta „történeti drónfotók” generálását mutatja be.
„Időgép a drónban”: a Büs-ér 2023-ban (fent) és az AI által generált régi tájkép (lent)
Az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet kutatói: Jakab Gusztáv és Magyari Enikő a Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék, Timár Gábor a Geofizikai és Űrtudományi Tanszék munkatársai, illetve a RAIZEN.Art cégnél dolgozó Jakab Benedek tanulmánya a Land című folyóiratban jelent meg júliusban, „A Powerful Approach in Visualization: Creating Photorealistic Landscapes with AI” (Robusztus megközelítés a vizualizációban: Fotórealisztikus tájképek létrehozása mesterséges intelligenciával) címmel. A cikk első szerzője, Jakab Gusztáv sok éve készít drónfelvételeket az egyre szárazabb Alföld tájairól és élőhelyeiről. A jelen munka azt célozza, hogy e drónképekből hogyan lehet megbecsülni azt, hogy ha drónunkban időgép-funkció is lenne, mit látott volna ugyanonnan, mondjuk 200-250 évvel ezelőtt?
Árvíz a Körös-torkolatnál drónfelvételen (fent) és hogy nézhetett ki ez 250 éve (lent)?
A cikk javasolt munkamódszere, hogy nyilvánosan is elérhető, vagy kis költségű mesterséges intelligencia alkalmazásokkal (elsősorban ChatGPT, Krea AI, illetve Adobe Firefly és Lightroom CC) hogyan lehet olyan promptokat megadni, amelyek ilyen tájképeket hoznak létre, illetve mi a szerzők által optimálisnak tartott algoritmus ezek előállítására. A tanulmány külön kitér azon egyedi tájképi elemek kérdésére, amelyek a bemeneti képen láthatók, de korábban nem lehettek ott (pl. utak, vezetékek) ezért nem szerepelhetnek, ugyanakkor azokéra is, amelyeket esetleg érdemes az eredményképen elhelyezni (pl. jellemző állatok és csoportjaik, egyedi növények). Ez utóbbi kérdés már abba az irányba is elvezet, hogy az ilyen képi rekonstrukció akkor hiteles igazán, ha a táj történetét ismerő és értő szakember készíti el.
Régi térképről régi tájkép
A tanulmány második fő gondolata, hogy miként lehet ilyen tájképeket generálni akkor, ha a bemenet nem mai drónfelvétel, hanem egy korábban a vizsgált időszakban a területről elkészült térkép. Magyarország területén az első rendszeres térképi felmérés II. József idején készült, de ezt megelőzően is készültek, elsősorban kamarai térképek kisebb tájegységekről. A cikk ilyen példát is mutat. Az előző, drónos kiinduláshoz képest itt lehetőség nyílik a módszer tényellenőrzésére is. Ehhez nem korabeli, hanem mai térképet kell kiindulásként használni, és a régi térképekhez alkalmazott algoritmust arra alkalmazni. Az eredmény pedig összevethető akár a mai drónképekkel, akár – és a tanulmány erre mutat példát – a Google Earth által mutatott tájképpel.
Ellenőrzésként: mai térképről mai tájkép
Ami első ránézésre játéknak tűnhet, az valójában egy nagyon fontos eszköz arra, hogy szélesebb érdeklődői körben is látványosan, ugyanakkor realisztikusan és a lehetőségekhez mérten ellenőrzött módon mutassuk be az alföldi táj vízrendezések előtti képét. Ez segíti egyrészt a táj eredeti működésének jobb megértését és támogathatja a mostani, elsősorban a vízvisszatartást célzó stratégiák elfogadottságát is.
(Forrás: Földrajz- és Földtudományi Intézet)