Jó kérdésre Nobel-díjas válasz
Krausz Ferenc egykori alma materei, az ELTE és a BME munkatársai és hallgatói számára tartott előadást május 11-én. Az eseményre több mint 600-an voltak kíváncsiak, a közönség egy része így egy második teremből, kivetítőn kísérhette figyelemmel az előadást, amelyben a professzor a laikusok számára is érthető módon magyarázta el az attoszekundumos lézerekkel kapcsolatos, Nobel-díjat érő kutatásait. Alma materei előtt tisztelegve előadása elején megemlékezett két meghatározó tanáráról, Simonyi Károlyról és Marx Györgyről, akik egész szakmai életét meghatározták.
„Ahogy Simonyi Károly azt az érzést tudta kelteni, hogy ő látja az elektronokat és a fényhullámok rezgését, úgy Marx György professzor esetében az az érzése támadt az embernek, hogy ő látja a hullámfüggvényt – fogalmazott Krausz Ferenc. – Két óriási egyéniségről van szó, és nagyon szerencsésnek mondhatja magát, aki mindkettőtől tanulhatott.”
Simonyi Károly előadásán merült fel benne először a nagy kérdés:
vajon meg tudjuk-e figyelni és esetleg kontrollálni is tudjuk-e az elektronok mozgását?
Ez a kérdés végül odáig hajtotta, hogy a 2000-es évek elején a Bécsi Egyetem egyik alagsori laborjában munkatársaival sikerült megfigyelniük az elektronok mozgást.
Az atomok, molekulák viselkedését, reakcióit meghatározó elektronok állapotváltozásai rendkívül gyors, jellemzően néhány attoszekundum alatt lezajló folyamatok, amelyekhez egészen új mérési módszerek kidolgozására volt szükség. Egy kilőtt puskagolyó mozgását rendkívül gyors expozíciós idejű kamerával készített pillanatfelvételekkel lehet megfigyelni. Ezek a pillanatok 1 mikroszekundumos, vagyis 10-6 szekundumos nagyságrendbe esnek. Az attoszekundumos skála ehhez képest 10-18 nagyságrendű, tehát teljesen új eszközöket, megoldásokat igényel. Ezt a megoldást pedig az attoszekundumos lézerek jelentették.
Krausz Ferenc fő üzenetét, ami áthatotta az egész előadását és egyben tudományos pályáját is, Rubik Ernő soraival igyekezett átadni a hallgatóságnak: „Életünk szinte minden területén a legfontosabb és legnehezebb feladat talán az, hogy megtaláljuk a megfelelő kérdéseket. Legalább ennyire fontos, hogy a kiválasztott probléma megoldása jobbá tegye az emberek életét."
Fontos kérdés ugyanakkor az is, hogy egy tudományos felfedezés mire alkalmazható a hétköznapi gyakorlatban, hogyan lehet a társadalom hasznára. Bár Krausz eredményei jó darabig alapkutatási eredménynek látszottak, végül egy olyan probléma megoldásának keresésére kezdték használni, ami több millió ember életét mentheti meg. Az általa vezetett Molekuláris-Ujjlenyomat Kutató Központban a legmodernebb ultrarövid impulzusú lézertechnológiát ugyanis arra használják, hogy
a vérplazma molekuláris összetételében bekövetkező legapróbb változásokat monitorozzák,
ezzel pedig lehetővé tegyék olyan súlyos betegségek minél korábbi kiszűrését, mint például a különböző daganatos megbetegedések, vagy a cukorbetegség. Ez pedig nem csak az érintett betegeknek, de az egészségügynek is óriási dolog lenne, hiszen a korai és egyben olcsó diagnosztikával számos súlyosabb szövődmény, költséges terápia megelőzhető lenne, a lakosság általános egészségi állapota és életkilátásai pedig javulnának.
Krausz Ferenc a hazai tudományos életre utalva megállapította, hogy több világszínvonalú kutatás is zajlik hazánkban, amelyek kiváló lehetőséget nyújtanak a fiatal kutatóknak egy sikeres pályán való elinduláshoz. Ezek egyike az általa vezetett Molekuláris-Ujjlenyomat Kutató Központ, amelynek hazai kutatóépülete épp az ELTE és a BME két lágymányosi épülete között épülhet meg és várhatóan 2027-re készül el. Külön kiemelte, hogy tárt karokkal várják a hazai érdeklődő kutatókat, legyenek akár egyetemi hallgatók, akár már több évtizede a pályán levő tudósok, hiszen ajtajuk nyitva áll mindenki előtt, akit érdekel a munkájuk, esetleg szakdolgozati témát vagy kutatási lehetőséget keres.
Fotók: Geberle Berci