John Bally: Csillagkeletkezés és a galaxisok ökológiája

Négy kontinens több mint 130 csillagász szakembere érkezik Visegrádra május végén, a magyar származású csillagász, John Bally tiszteletére rendezett konferenciára. A résztvevők bemutatják és megvitatják a legújabb eredményeket a csillagok és bolygórendszerek születéséről, valamint a galaktikus csillagközi anyag evolúciójáról.  Bally professzor, aki ezekben a témákban öt évtizede nemzetközileg elismert szakember, szintén előadást tart majd.

A konferencia egy hete alatt olyan alapvető kérdések kerülnek terítékre, mint a földi vákuumkamrák belsejéhez hasonlóan ritka csillagközi gáz csillagokká alakulása és ahogyan ez a folyamat átalakította és a mai napig alakítja galaxisainkat és a Világegyetemet. A résztvevők titkokat tárnak fel az emberiség legfontosabb csillagászati infrastruktúra rendszereivel (mint például az ALMA, a James Web Űrteleszkóp) végzett mérésekből, meglátogatják a Tejútrendszer központi vidékét, és megvizsgálják a kialakulófélben lévő csillagok elképesztő (több százezer km/h) sebességű sugárnyalábjainak hatását. A résztvevő szenior és pályájuk kezdetén szárnyat bontó résztvevők előadásai és poszterei fényes ködök, spirálkarok, szupernagytömegű feketelyukak világába kalauzolnak el minden érdeklődőt.

A konferencia május 26-án 9 órakor kezdődik Visegrád polgármesterének köszöntőjével. A Tudományos Szervezőbizottság és a University of Maryland nevében Alexander Tielens professzor, az ELTE és a helyi szervező bizottság nevében pedig Dr. Tóth L. Viktor, egyetemi docens köszönti a vendégeket, akik Európa mellett Észak-, Közép- és Dél-Amerika; Afrika, Kelet-, Közép- és Nyugat-Ázsia egyetemeiről és kutatóintézeteiből érkeznek hazánkba.

Bővebb információk: https://ballyfest.astro.umd.edu/

A konferencia szervezőbizottsága a tématerület legkiválóbb szakembereiből alakult.

A tudományos szervezőbizottság társelnökei:

Alexander TIELENS (University of Maryland) és Hans ZINNECKER (Universidad Autonoma de Chile)

A tudományos szervezőbizottság tagjai:

Tom ABEL (Stanford University); Nate BASTIAN (Liverpool John Moores University); Bruce ELMEGREEN (IBM Research, NY); Charlie LADA (CfA, Harvard Smithsonian); Ralf KLESSEN (University of Heidelberg); Sue MADDEN (CEA Paris-Saclay); Mark MORRIS (University of California Los Angeles); Monika RUBIO (Universidad de Chile), TÓTH L. Viktor (ELTE) 

John Bally pályája Szombathelyről a Bell Laboratories-on át az Antarktiszig

John Bally a coloradói egyetem (University of Colorado, Boulder, Colorado, USA) professor emeritusa. Szombathely közelében született Pogácsás János néven, de amikor kivándorolt az Egyesült Államokba, nevét John Ballyra változtatta. Tanulmányai befejezése és doktori fokozatának megszerzése után 1980-ban kezdte pályafutását az AT&T Bell Laboratories kutatóintézetben, ahol abban a csoportban dolgozott, amely 15 évvel korábban felfedezte a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást.

A Bell Labs-ben a csillagközi molekulák rádió-spektroszkópiai vizsgálatával foglalkozott, kutatásai során a fiatal csillagok nagy sebességű kifújásait tanulmányozta, valamint ő készítette azoknak az első nagy felbontású térképeknek és háromdimenziós „adatkockáknak” egyikét, amelyek feltárták a közeli molekulafelhők, valamint a galaxisunk középpontja közelében található ultra-sűrű és rendkívül turbulens felhők mozgását.

Az 1990-es évek elején Boulder-be (Colorado) költözött, ahol az Orion-ködhöz hasonló régiókban keletkező csillagok ún. protoplanetáris korongjait kutatta. Pályafutása során Dr. Bally azt vizsgálta, hogyan szabályozza önmagát a csillagkeletkezés. A keletkező csillagok által létrehozott kiáramlások, a nagytömegű csillagok intenzív ultraibolya sugárzása, csillagszeleik és a szupernóva-robbanások által kibocsátott energia visszahat a csillagkeletkezési felhőkre. Ez az energia képes leállítani a csillagképződést, szétzilálni a csillagkeletkezési régiót, és szabályozni a környező csillagközi anyag állapotát. A visegrádi konferencia egyik fő témája is az lesz, hogyan befolyásolja ez a „visszacsatolás” a csillagok és bolygók keletkezésének ütemét és jellegét, valamint az anyag körfogását a csillagközi térből a csillagokba, majd onnan vissza a csillagközi térbe, ahogy a csillagok kialakulnak, fejlődnek és elpusztulnak.

John Bally továbbra is a legmodernebb kutatási eszközöket használja, köztük a Hubble-űrtávcsövet, a James Webb-űrtávcsövet, valamint az Atacama Large Millimeter Array rádiótávcsövet. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején kutatócsoportjával létrehozta az első állandó csillagászati obszervatóriumot az Antarktiszon. Az irányításával zajló tízéves program a CARA (Center for Astrophysical Research in Antarctica) keretében az „asztronómiai klíma” kutatását végezte, az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapítványa támogatásával. Munkájának elismeréseként egy antarktiszi gleccsert neveztek el róla.

Bally professzor egyik kollégája, Robert Woodrow Wilson, aki Arno Penzias társaságában 1978-ban Nobel-díjat kapott a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás felfedezéséért, videóüzenetben fogja köszönteni a konferenciát és John Bally professzort.

Borítókép: University of Colorado