Karsztvíz a poharunkban
Magyarországon az ivóvíz 25%-a származik karsztos kőzetek víztartóiból, karsztforrásokból. A karsztos víztartók kiváló minőségű ivóvizet szolgáltatnak, ám igen sérülékenyek az esetleges szennyezőkel szemben. A klímaváltozás hatásai vagy a túlzott vízkitermelés pedig a mennyiségüket és elérhetőségüket érinthetik kedvezőtlenül. A karsztban történő áramlási rendszerek megértése alapvető fontosságú e vízkészletek minőségi és mennyiségi védelme szempontjából.
Az ELTE TTK Általános- és Alkalmazott Földtani Tanszékén működő Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúra munkatársai, Iván Veronika és Mádlné Szőnyi Judit az ENeRAG H2020 projekt nemzetközi együttműködése keretében a Milano-i Egyetem "Ardito Desio” Földtudományi Intézetének kutatóival, Marco Masetti, Stefania Stevenazzi és Licia C. Pollicino-val együttműködve az időszakos és állandó karsztforrások lehetséges előfordulásait vizsgálták egy egészen új megközelítéssel, a térstatisztikai módszereivel.
A kidolgozott módszerrel beazonosíthatók azok a területek, ahol karsztos területeken potenciális ivóvíznyerő helyekre bukkanhatunk.
Mivel a karsztok értékes ivóvizet rejtenek, így a módszer a jövő vízellátása szempontjából különös jelentőségű.
Az MDPI Water folyóiratban megjelent tanulmányban azokat a földtani és környezeti tényezőket igyekeztek azonosítani a geológusok, amelyek az állandó és időszakos karsztforrások előfordulásai helyét befolyásolják. Továbbá megvizsgálták, hogyan határolhatóak el azok a területek, ahol vízellátási célból karsztvízfeltárásra nyílhat lehetőség.
Az alkalmazott térstatisztikai módszer, a Weight of Evidence (WofE) technika a bayesi feltételes valószínűségen alapul és széleskörben használt a földtanban, de karsztvízfeltárási célú alkalmazása még nem ismert. A kidolgozott WofE munkafolyamat kvantitatív módon értékeli a térbeli összeköttetéseket az állandó és időszakos forrás előfordulások és különböző földtani-geomorfológiai-környezeti tényezők között. A kutatásban öt szempont térbeli változását vizsgálták: tengerszint feletti magasság; vetők, szerkezetek; karbonátos és nem-karbonátos formációk határ zónái; víznyelők és a csapadék.
A kutatók a módszer segítségével alapos vizsgálatokat folytattak, amely eredményeként megállapították a vízforrások helyének feltételes valószínűségét.
A kutatás mintaterülete egy határmenti terület, a Gömör-Tornai-karszt, a Szlovák-karszt és az Aggteleki-karszt együttese volt.
Természetesen egy ilyen jól ismert, gazdag kutatástörténettel bíró területen a források helye nagy pontossággal ismert. Éppen ez tette alkalmassá a módszertani eljárás levezetésére és validálására.
A javasolt munkafolyamat más sekély és fedetlen karsztokon, kevésbé ismert, adathiányos területeken is alkalmazható. A prediktív eredménytérképek hasznos segítséget nyújthatnak vízkészlet-gazdálkodási és vízvédelmi kérdésekben, de hasznos a víznyerés miatt fúrt kutak helyének meghatározásakor is.
Az újfajta eljárással pontosabban megismerhető a vízforrások helyét meghatározó tényezők. A mintaterületen eddig végzett vizsgálatok szerint a tengerszint feletti magasság és a szerkezeti elemektől való távolság bizonyulta a legerősebben meghatározó tényezőknek.
Borítókép: A mindig aktív Jósva-forrás az Aggteleki-karszton. Fotó: Iván Veronika