Környezetbarát hordozóanyaggal válhat hatékonyabbá a biológiai szúnyogirtás

A szúnyoggyérítés kérdése egyre fontosabb téma hazánkban, és nem csak az apró rovarok bosszantó csípései, de a megjelenő új, potenciálisan súlyos betegségeket terjesztő fajok miatt is.

Napjainkban a legismertebb irtási mód, amivel nyaranta találkozhatunk, az ún. vegyszeres irtás, az ilyenkor használt szerek azonban nem csak a vérszívókat, de sok más hasznos élőlényt, például a méheket is elpusztítják, komoly ökológiai kárt okozva. Éppen ezért fontos kutatások zajlanak az olyan szelektív biológiai ágensek kifejlesztésére, amelyek kizárólag a szúnyoglárvákat pusztítják el. Ezeket a módszereket ismerhetjük úgy, hogy biológiai szúnyoggyérítés.

A biológiai gyérítés nehézsége azonban, hogy ezeket a szereket egy jóval kisebb területre kell kijuttatni, és ezek az élőhelyek sokszor sűrű növényzettel borítottak, így komoly probléma, hogy az ide kiszórt szerek nem jutnak el a vízfelszínig, ahol a lárvák táplálkoznak, és ahol ki kéne fejteniük hatásukat.

Megoldásként ezeket a hatóanyagokat valamilyen granulátumra, pl. homokra, vagy műanyagra rögzítik, de ez a módszer is számos nehézségbe ütközik. A sokszor használt homokszemcsék, bár természetes anyagok, éles széleik károsíthatják a növényeket, ráadásul túl gyorsan süllyednek le az aljzatra, így az írtószer nem tud elég ideig dolgozni a felszínen. A szintén gyakran használt műanyag hordozók ugyan kiküszöbölik ez utóbbi problémát, hiszen könnyű szemcseként sokáig lebegnek a felszínen, de a kémiai irtószerekhez hasonlóan környezetkárosítók. A speciális fehérjékből készült jégpelletek is jó megoldást jelentenek, de gyors olvadásuk korlátozza a használatukat, különösen azokon a meleg klímájú területeken, ahol jellemzően nagy a szúnyog koncentráció.

Kótai László vezetésével a kutatást irányító HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont, együttműködésben az ELTE TTK Kémiai és a Fizikai és Csillagászati Intézet, valamint a Bay Zoltán Kutatóintézet kutatóival most egy új, környezetbartát és egyben hatékony hordozó granulátum kifejlesztésén dolgoznak. Módszerük kombinálja a gipsz, a cement és a karboximetil-cellulóz (ismertebb nevén tapétaragasztó) tulajdonságait, aminek eredményeként a szúnyogirtó szert egy lyukacsos adszorbensre lehet felvinni. A víz felszínére szórt szemcsés készítmény részecskéiből aztán addig oldódik ki a szúnyoglárvákra ártalmas méreg, amíg azok lebegni képesek, ezután vízzel telítődve, természetes anyagként süllyednek az aljzatra. A méreganyag pedig feladatát elvégezve ez idő alatt el is bomlik. A módszer komoly jelentőséggel bír hazánk természetese vizeinek, kiemelten a turisztikai jelentőséggel is bíró Balaton, Velencei és Fertő-tó megóvása érdekében.

Fotó: washington.edu