Kucsman Árpád emlékezete

Egy verőfényes napon, 2013. november 12-én délelőtt emléktáblát avattak annak a háznak a falán, amelyben Kucsman Árpád (1927–2012) Széchenyi díjas egyetemi tanár, az ELTE díszdoktora, a hazai szerves kémia kiemelkedő személyisége 51 évig élt. Az emlékezőket - tanítványokat, munkatársakat, pályatársakat, barátokat és tisztelőket- Knapp Krisztina PhD hallgató üdvözölte és külön köszönetet mondott a Budapest, XI. Stoczek utca 17/b ház lakóközösségének az együttműködésért, ami lehetővé tette, hogy az emléktábla Kucsman professzor halálának egy éves évfordulóján itt legyen.

Először Medzihradszky Kálmán professzor emeritus, az MTA rendes tagja mondott avatóbeszédet, amelyben felelevenitette az évfolyamtárs, a pályatárs életét, emlékezett a közös élményekre, munkára a Bruckner Győző által vezetett legendás Szerves kémia tanszéken, azokra az évekre, amikor Kucsman Árpád tanszékvezetőként, ő pedig előbb a Vegyész szakbizottság elnökeként, majd a Kar dékánjaként együtt munkálkodtak a szinvonalas vegyész oktatásért, a hazai szerves kémia nemzetközi elismertetéséért a kénkémia vagy éppen a peptidkémia területén. Ezután Hudecz Ferenc, egyetemi tanár, az MTA l. tagja, az ELTE korábbi rektora, az ELTE TTK Szerves Kémiai Tanszék vezetője mondott köszöntő beszédet, amelyet az ELTE Díszdoktora, Kucsman Árpád szavaival zárta: “Szeretném, ha az elitképzést az Eötvös egyetemen nem szorítaná háttérbe a kor agresszív igényeihez igazodó tömegképzés. …Szeretném, ha a tudás újra visszakapná becsületét és az elsődleges cél nem a diploma, hanem a tudás megszerzése lenne. Szeretném, ha a pénz nem lenne egyeduralkodó, ha az egyéni érdekek érvényesítése mellett újjáéledne a nemes értelemben vett közösségi szellem.”
A márvány emléktábla felavatása után Tömpe Péter a régi barátok, tanítványok és a Magyar Kémikusok Egyesülete nevében koszorút helyezett el, többen, igy a ház lakói egy-egy virágszállal emlékeztek.

A professzor pályájáról bővebben az elte.hu-n megjelent nekrológban olvashat. Az ELTE Tudósportrék sorozatában Kucsman Árpáddal készült életútinterjú megnézhető az ELTE YouTube-csatornáján.

Emléktábla avató beszéd

Tisztelt Avató közönség! Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm Önöket, az ELTE TTK Szerves kémiai tanszék korábbi és jelenlegi munkatársait, hallgatóit, a Kémiai Intézet, a Kar képviselőit, a társegyetemek, az MTA kutatóintézetek munkatársait, a pályatársakat, az Eötvös Collegium tagjait, a Budapest XI. Stoczek utca 17/b lakóit, a barátokat, tisztelőket, a sajtó munkatársait.

Ma, ezen a verőfényes délelőttön azért jöttünk össze, hogy Kucsman Árpádra emlékezzünk, tiszteletére emléktáblát avassunk. Kucsman Árpád 1927. október 27-én született Budapesten. Szülei – Kucsman professzor visszaemlékezése szerint - “szerény anyagi körülményeink ellenére hallgattak a tiszteletes úr és egyik nagybátyám tanácsára, s vállalták a taníttatásommal járó áldozatot”.

Középiskolai tanulmányait 1937 és 1945 között a Budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte, ahol 10 éves korában lett Vermes Miklós tanítványa. 1945-ben érettségizett, majd felvették a Pázmány Péter Tudományegyetemre és az Eötvös Collegiumba (1945). 1947-ben tanári alapvizsgát tett, majd 1949-ben vegyészi oklevelet szerzett.

Az ELTE Szerves kémiai tanszékén előbb egyetemi tanársegéd (1950), majd adjunktus, docens és egyetemi tanár (1971), nyugdíjba vonulását követően professor emeritus (1998). 1970–1993 között 23 évig a Szerves Kémiai Tanszék tanszékvezetője.

Számos elismerés birtokosa, de talán a legjobban a Széchenyi-díjnak (1996), az elsőként elnyert, frissen alapított Bruckner Győző-díjnak (1998) és az ELTE Szenátusa által adományozott díszdoktori diplomának (2007) örült a legjobban.

1972-ben Bruckner Győzőtől vette át a vegyészhallgatók számára tartott szerves kémia főkollégiumi alapozó előadásokat. Kucsman Árpád fő feladatának egész pályafutása során az oktatást, a hallgatók tehetségének kibontakoztatását tekintette. Büszke volt arra, hogy "Szerves kémia" főkollégiumi előadásai a 70-es évektől igen népszerűek voltak, amit a hallgatók kezdeményezésére elnyert a “TTK kiváló oktatója” cím (1979) is jelzett.

Személyiségéről, életútjának egyes szakaszairól – többek között - olvashatunk a 2006-ban megjelent az "Egy kémikus a régi Eötvös Collegiumban" című kötetben, gondolatait megörökítette az ELTE megalapításának 375. évfordulója alkalmából készült professzori portrésorozatban róla film (http://www.youtube.com/watch?v=2QA_uXKBqJM). Nevéhez fűződik a 2004-ben megjelentetett a „Hetvenéves az ELTE Szerves Kémiai Tanszéke” című kötet is.

Az avatóbeszédek:

Tisztelt Egybegyűltek!

Amikor készültem a mai avatóünnepségre, olyan tulajdonságokat kerestem, amelyek példaként szolgálhatnak, szolgálhattak az elmúlt közel négy évtizedben a munkatársaknak, a hallgatók generációinak - így nekem is. Talán a következő címszavakban foglalhatóak ezek össze:
- Minőség: a szakmai igényesség az oktatásban, a kutatásban, igényesség a gondolatok megfogalmazásában, a leirt szövegekben, a felszínesség elutasítása;
- A „Szabadon száll a szellem” (az Eötvös Collegium jelmondata) filozófia értékrendje: a véleményalkotás szabadsága, igény a tudás megszerzésére és átadására, a tolerancia, a tekintélyelvűség elutasítása, a kritikus gondolkodás;
- Nyitottság: a világ jelenségei, a kultúra - az irodalom, a képzőművészet és a zene értékei iránt, mások értékei és kultúrája iránt;
- Szolidaritás és tapintat: a szegények, a gyengék és elesettek, a rászorulók segítése, szemérmes támogatása,

Tisztelt Emlékezők! Hölgyeim és Uraim!

Ma, itt és most Kucsman professzorra, az egyetemi tanárra, a Széchenyi díjas szerves kémikusra, az ELTE díszdoktorára gondolunk, amikor halálának évfordulóján, mi tanítványai, munkatársai, pályatársai, barátai és tisztelői elhelyezzük és felavatjuk márványtáblánkat annak a háznak a falán, ahol Kucsman Árpád 51 évig élt.

Emlékeztessen e márványtábla mindenkit mindarra, amit Kucsman Árpád így fogalmazott meg egy vele készült interjúban:

“Szeretném, ha az elitképzést az Eötvös egyetemen nem szorítaná háttérbe a kor agresszív igényeihez igazodó tömegképzés. …

Szeretném, ha a tudás újra visszakapná becsületét és az elsődleges cél nem a diploma, hanem
a tudás megszerzése lenne.

Szeretném, ha a pénz nem lenne egyeduralkodó, ha az egyéni érdekek érvényesítése mellett újjáéledne a nemes értelemben vett közösségi szellem.”

Majd – ugyanott - idézi az utolsó magyar király, IV. Károly magyaroknak küldött üzenetét: “egymás gyűlölete helyett inkább a haza üdvéért fáradozzanak. Ezzel mélységesen egyetértek – teszi hozzá, majd így fejezi be - ha egyáltalán van valaki, akit ez érdekel.”

Azt gondolom, hogy akik ma itt vannak, azokat mindez érdekli.

Hudecz Ferenc
tanszékvezető egyetemi tanár,
az MTA l. tagja

Elhangzott 2013. november 12-én Kucsman Árpád emléktáblájának avatásakor, Budapest XI. Stoczek utca 17/b.