Méhészet a nagyvárosban

Vajon hogyan lehet minél természetesebb körülmények közt tartani méheket mégis segítve a kihaló és szenvedő méhpopulációt a túlélésben? Hogyan ismerhetjük meg jobban a méhek-emberek kölcsönös viszonyát?

A városi méhészkedés az ezredforduló környékén vált népszerűvé világszerte. Olyan nagyvárosokban jelentek meg háztetőkön a kaptárok, mint Párizs, Toronto vagy London. Torontóban 2008-ban a Fairmont Royal York Hotel indította el saját méhészetét. A példát mások is követték, így Berlinben a Hotel Intercontinental, Párizsban és Bécsben pedig az operaház tetején működik a városi méhészet.

A városi méhészkedésnek köszönhetően hobbiból, kevés energiaráfordítással biztosítható egy négytagú család éves mézfogyasztása.

Budapest területén számos kisebb nagyobb méhészet működik évtizedek óta kertvárosi környezetben. A méhek tartását a városok nem tiltják, sőt van ahol kifejezetten büszkék is rá, mutatja ezt az is, hogy az elmúlt tíz évben megkétszereződött a méhcsaládok száma az említett városokban.

Bécsben több mint hatszáz méhész tart több mint ötezer méhcsaládot leginkább kedvtelésből, a város határain belül. Ez nagyjából 200 millió méhecskét jelent, amit a városlakók tolerálnak. A város ideális élőhelye a méheknek, rengeteg kert, park, fasor, útszéli zöld terület, virágládák, zöld háztetők biztosítják a virágokat, amely folyamatos nektárforrást adnak az év során. A város klímája ráadásul néhány fokkal melegebb, mint a vidéké, ami szintén kedvező a méhecskék számára, az itt gyűjtött méz minősége pedig semmivel sem marad el a vidéken gyűjtött mézétől.