Mi határozza meg a rozmaring aromáját?
A rozmaring levelét a mediterrán konyhában gyakran használják fűszerként, akár önmagában is, főleg különféle sültek (pl. báránysült, halak), gombafélék, pástétomok ízesítésére, de többek között a provence-i fűszerkeverék egyik fő összetevője is.
A jellegzetes gasztronómiai íz- és aromahatásért, valamint a gyógyhatásért is a levelek felszínén található kiválasztó képletek által termelt illóolaj komponensek felelősek.
Közéjük tartozik a fenyő illóolajában is jelenlévő α-pinén, valamint a β-kariofillén, cineol, a verbenon és a kámfor, melyek a kifejlett zöld levelekre jellemzőek. Az illóolaj gyógyászati és kulináris jelentősége ellenére eddig nem vizsgálták, hogy miként befolyásolja az illóolaj összetételét és a levelek fejlődését a megfelelő fény hiánya, melyet könnyen előidézhetünk azzal, ha télre a növényeket sötét, árnyékos helyre (verandára, pincébe vagy lépcsőházba) visszük áttelelni, illetve a növényeket fényszegény vagy árnyékos helyre ültetjük.
Sötétben fejlődött rozmaring hajtás fiatal levelének fonáki (balról) és színi oldala (jobbról) pásztázó elektronmikroszkópban. A szabad szemmel is ezüstösen molyhos levélfonákon főleg fedőszőrök láthatók,
a színi oldalon az illóolajtermelésért felelős, kerekded mirigyszőrök is azonosíthatók.
(Solymosi Katalin és Vági Pál felvételei)
A kutatók a Frontiers in Plant Science című, mindenki számára nyílt hozzáférésű folyóiratban összehasonlították a két hétig természetes fényen, illetve teljes sötétben tartott rozmaring levelek illóolaj-összetételét.
Kora tavasszal, illetve a nyári szárazabb és melegebb időszak végén a sötétbe helyezett növényeken halványabb új hajtások jelentek meg, melyek gázkromatográfiás vizsgálata kimutatta, hogy a sötétben fejlődött és a fényen nőtt fiatalabb levelek illóolajának a fő komponensei a bornil-acetát és a béta-kariofillén voltak, míg a rozmaring antireumatikus hatásáért és jellegzetes illatprofiljáért felelős, és a kifejlett zöld levelekben domináló α-pinén, cineol és kámfor alacsonyabb arányban képződtek ezekben a levelekben.
Nem mindegy tehát, hogy a növény milyen fejlődési állapotú részét használjuk fűszerezésre vagy ízesítésre.
Néhány összetevő esetében minimális, de szignifikáns eltérést tapasztaltak a fényen illetve sötétben nőtt fiatal levelek illóolajának összetételében is.
Ha megfelelő időben (a természetes növekedési időszakai előtt) helyezzük két hétre sötétbe a rozmaring növényt akkor rajta új hajtások képződnek. Ellenkező esetben a növények a sötétben gyakran elpusztulnak.
(Solymosi Katalin felvételei)
„Noha a kutatásaink során egyelőre nem sikerült teljesen feltérképezni, hogy miért is tér el az idős levelekétől ennyire a fiatal, illetve a sötétben fejlődő fiatal levelek anyagcseréje és illóolajtermelése, így is számos élettani és szerkezeti különbséget fedeztünk fel és írtunk le munkánk során. Többek között a rozmaringban először mutattuk ki a hagyományos lapos membránszerveződéstől eltérő, az élővilágban különlegesnek számító csöves membránhálózat jelenlétét a mirigyszőrök színtestjeiben.
Hasonló membránszerveződést különböző rákos sejtekben, HIV-vel fertőzött sejtekben és egyéb kórképekben írtak le,
így jelentőségének, kialakulásának és szerepének megértése nem csak növénytani szempontból lehet érdekes” – mondta Solymosi Katalin, az ELTE TTK Biológiai Intézet Növényszervezettani Tanszék adjunktusa, a kutatás vezetője, aki a munkába bekapcsolódó lelkes biológus- és gyógyszerészhallgatók munkáját is irányította.
A teljes cikk az ELTE TTK Biológiai Intézet oldalán olvasható.