Miért idegesítő a kutyaugatás?

2019.02.13.
Miért idegesítő a kutyaugatás?
Miért leszünk többnyire idegesek, ha kutyaugatást hallunk? Miért zavar különösen a szomszéd kutyája? Vannak, akiket az átlagosnál is jobban zavar a csaholás? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ Jégh-Czinege Nikolett PhD-hallgató, valamint Faragó Tamás és Pongrácz Péter, az ELTE Etológia Tanszékének kutatói. Tanulmányuk a Bioacoustics című folyóiratban jelent meg.

A kutyát tartó emberek szomszédai legtöbbször a hangos ugatás miatt átkozzák őket. Ha az eb nem képes abbahagyni a végeláthatatlanul ismétlődő, kínzóan repetitív, és látszólag minden értelmet nélkülöző hangadást, az nemcsak a békés egymás mellett élést teheti tönkre, de pereskedéshez, sőt szélsőséges esetben a kutya meggyilkolásához is vezethet. Ezért fontos minél pontosabban megértenünk, hogy mi teszi az ugatást talán az embert legjobban idegesítő állati hanggá.

Az eredmények szerint a fiatal felnőttek bírják a legkevésbé az ugatás hangját, méghozzá akkor, amikor az a leginkább hasonlít a gyereksírásra.

Persze Magyarországon az ugatás szinte az egyetlen állati hang, amit a városokban hallani. A kutatást végző etológusokban, Jégh-Czinege Nikolettben, valamint Faragó Tamásban és Pongrácz Péterben ezért felmerül, hogy talán a lakókörnyezet is befolyásolja az emberek csaholástoleranciáját. A közvélekedés szerint ugyanis a városi ember olyannyira elszakadt mára a természettől, hogy kifejezetten zavarják a természet hangjai. Ellenben a falusiak - szól a fáma - még mindig boldog harmóniában élnek élő környezetükkel, és kifejezetten élvezik, ha éjt nappallá téve hangosan ugatnak az ablakuk alatt.

A kísérletben 150 ember vett részt, akik között egyenlő arányban voltak gyerekek (10-11 évesek), 18-35 éves fiatal felnőttek és 50-70 éves idősebbek. Közöttük is azonos arányban teszteltek falusiakat, kertvárosban és városközpontokban élőket. A kísérletben felvett ugatásokat játszottak le nekik, és nekik pontozniuk kellett, hogy mennyire idegesíti őket a hang, illetve hogy mennyire gondolják a hallott kutyát mérgesnek és félősnek.

Az eredmények szerint a lakókörnyezetnek nem volt szerepe abban, hogy az ember mennyire mászik a falra az ugatás hallatán. Ellenben a kortól és az ugatás hangmagasságától, érdességétől nagyon is függ. Érdekes módon nem az időseket idegesíti leginkább az ugatás, hanem a fiatal felnőtteket. És őket is leginkább a magas frekvenciájú ugatások zavarták.

Ezt a hatást csak fokozza a fiatal felnőtteknél, hogy ők az a korosztály, amely leggyakrabban együtt él kisbabákkal, és akiknek legfontosabb figyelni a sírásra, mert az sokszor azt jelenti, hogy a baba gondoskodást igényel.

A magas frekvenciájú, de zajos ugatások bizonyultak a leginkább idegesítőnek. Ez ugyanaz a struktúra, amit a vészjelzésekben és a valamilyen belső problémát jelző hangokban, például a sírásban is találunk. Erős figyelemfelkeltő hatásuk van, nehéz őket figyelmen kívül hagyni. Ha pedig nem tudunk beavatkozni, akkor ezek a leginkább zavaróak is.

- válaszolta Faragó Tamás, a kutatás egyik résztvevője. Valószínűleg az ugatás alapból idegesíti az embereket, és nem feltétlenül azért, mert azt gondolják, hogy a kutya felfokozott idegállapotban lenne. Ez a ma már rendkívül bosszantó, de hasznos összetevője lehetett az ember-kutya kommunikációnak a régmúltban. Amikor a kutyáknak még a házikedvenc-léten kívül egyéb funkciójuk is volt az ember közelében (házőrzés, vadászat), segítette őket abban, hogy könnyen magára vonhassák az ember figyelmét.

Forrás: az index.hu és az ELTE.hu