Társállatok hatása az anyaságra

2020.07.10.
Társállatok hatása az anyaságra
Sokan családtagként tekintenek társállataikra, s mivel egész életükben gondoskodásra szorulnak, nemegyszer anyai érzéseket is kiváltanak gazdáikból. Az ELTE Etológia Tanszék legújabb kutatásából kiderült, hogy azoknál a fiatal anyukáknál, akiknek megterhelő az anyaság, gyakrabban fordulnak elő a szülés utáni depresszió tünetei, ha még egy társállatról is gondoskodniuk kell.

Bár a szülés és csecsemőgondozás általában egy nő életének egyik legszebb időszaka, ilyenkor mégis nagy eséllyel jelennek meg hangulati problémák, amik egyes esetekben tartósan is fennmaradhatnak. Számtalan tényező hozzájárulhat az úgynevezett szülés utáni depresszió kialakulásához, ami nemcsak az anya életminőségére, kapcsolataira hat negatívan, de gyermeke fejlődését is jelentős mértékben befolyásolhatja.

A depresszió mára népbetegséggé vált, azonban az állatoknak sokszor terápiás hatása van és ennek segítségével csökkenthető a tünetek száma és súlyossága. A társállat jelenlétének támogató és stressz-csökkentő hatása kiemelkedő jelentőségű. „Ugyanakkor

a szakirodalomban eddig nem vizsgálták a társállatok hatását kifejezetten a szülés utáni depresszió tüneteire”

– mondta Temesi Andrea, az ELTE TTK Etológia Tanszék tudományos segédmunkatársa, a tanulmány vezető kutatója.

A hétszáztizenöt 18-35 éves nő bevonásával készült kérdőíves kutatás eredményei szerint azoknak az anyáknak a körében, akik megterhelőnek tartják az anyaságot, gyakrabban fordulnak elő a szülés utáni depresszió tünetei, ha egy társállatról is gondoskodniuk kell.

A társállatért felelősséget vállaló anyák érdekes módon nehezebbnek találják az anyaságot, mint azok az anyukák, akik társállat nélkül élnek.

A kutatásból az is kiderült, hogy a társállatokhoz az átlagosnál jobban vonzódó gazdák nehezebbnek ítélik az anyaságot, mint az állataikkal kevésbé szoros kapcsolatban lévők.  

Az összefüggések arra utalnak, hogy a nők társállatokkal és anyasággal kapcsolatos érzései és gondolatai között kapcsolat van, továbbá a társállatukhoz jobban kapcsolódó anyák életében a gyerekek és a társállatok hasonló szerepet töltenek be. „Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy a gazda és a kutya közötti kötődés nagyon hasonló az anya és gyermeke közötti kötődéshez, ezért feltételezhető volt, hogy az anya a gondozásában lévő társállatra egyfajta "plusz gyermekként" tekint.

Egy szülés utáni depresszióban szenvedő nő számára nehézséget jelent a gyermek ellátása, ha emellett még egy gyakorlatilag gyermek szerepben lévő állatról is gondoskodnia kell: fokozottabb terhelésnek van kitéve, nagyobb a felelőssége, és több feladat hárul rá, ami eredményezheti a szülés utáni depresszió tüneteinek súlyosabbá válását” – tette hozzá Temesi Andrea.

A kérdőíves kutatásban 715 fő 18-35 év közötti nő vett részt. A kérdőív több részből állt, az összefüggések feltárásához rákérdeztek a kitöltők demográfiai adatain túl arra is, hogy milyen mértékben érzik a környezetük támogatását, kérdeztek a résztvevők anyasággal kapcsolatos érzéseiről, gondolatairól, a 3 évesnél fiatalabb gyerekek anyukáinak szülés utáni depresszióra utaló érzéseiről. A kitöltőknek nyilatkozni kellett arról is, hogy tartottak-e korábban, vagy él-e velük jelenleg valamilyen társállat, és, hogy milyen érzelmeket táplálnak irántuk.

A teljes cikk a biologia.elte.hu oldalon olvasható.