Több mint ezer koronavírussal foglalkozó tanulmányt összegeztek kutatóink

A COVID-19 pandémia az egész világot sújtotta, de a megbetegedések és a halálozások száma nagyon egyenlőtlenül oszlik meg a földrajzi régiók között, és az egyéni kockázatot jelentősen befolyásolta a fertőzött egyén, a fertőző vírustörzs, illetve a környezet néhány tulajdonsága.

A COVID-19 klinikai lefolyása és kimenetele igen változatos.

Annak a megértése, hogy egyes emberek miért esnek át a fertőzésen tünetmentesen, míg mások az életüket vesztik, mind a betegség gyógyításához, mind a járvány kordában tartásához elengedhetetlen.

Zsichla Levente, az ELTE biológus szakának hallgatója és témavezetője, Dr. Müller Viktor, a TTK Biológiai Intézetének docense, több mint ezer tanulmányt elemeztek, hogy átfogó képet adjanak arról, milyen folyamatok, hogyan befolyásolják a COVID-19 súlyosságát az egyén szintjén.

Tanulmányukban részletesen vizsgálták a demográfiai tényezők szerepét (életkor és biológiai nem, illetve ehhez kapcsolódóan a terhesség), a betegség kölcsönhatásait más fertőző és nem-fertőző háttérbetegségekkel, valamint a genetikai polimorfizmusok, az életmód, a mikrobióta és a kialakult immunmemória befolyását. Ezen túl áttekintették a koronavírus (SARS-CoV-2) genetikai változatosságának, valamint az olyan környezeti tényezőknek a hatását, mint a légszennyezés és a társadalmi-gazdasági helyzet.

Minden tényezőt érintően megvizsgálták a COVID-19 kimenetelével mutatott kapcsolatra vonatkozó – néha ellentmondásos – bizonyítékokat, és felvázolták a lehetséges hatásmechanizmusokat. Áttekintették továbbá a különböző kockázati tényezők közötti összetett kölcsönhatásokat és a járványügyi lezárások visszahatását ezen tényezőkre. Tanulmányukból szemlézünk néhány példát.

AMI MÁR KÖZISMERT – ÉLETKOR ÉS HÁTTÉRBETEGSÉGEK

A magas életkor a COVID-19 halálozás legerősebb kockázati tényezői közé tartozik. Ezt a hatást először 2020 elején jelentették, és azóta számtalan kutatás erősítette meg. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy

felnőtteknél a halálozás kockázata körülbelül minden 6-7 életévente megduplázódik,

és (a világjárvány első nagy hulláma esetében) a 65 és 75 év közötti korosztálynál már meghaladta az 1%-ot. A jelenségért felelős lehet a tüdő szöveteinek és az immunrendszernek az öregedése, és a korral járó steril szisztémás gyulladási szint megemelkedése is.

A krónikus betegségek egy része is növeli a súlyos COVID-19 kockázatát, ugyanakkor akadnak kivételek és ellentmondásos esetek. Míg az elhízás, a cukorbetegség, a magasvérnyomás-betegség, a krónikus vesebetegség, illetve szív- és érrendszeri megbetegedések biztosan kockázatnövelő rizikófaktornak számítanak, addig több immunológiai, neurológiai és mentális megbetegedés esetén az eredmények a mai napig nem egyöntetűek. A tüdőbetegségeken belül is akad ilyen ellentmondás.

Míg a krónikus obstruktív tüdőbetegség esetében egyértelműnek tűnik a súlyosbító hatás, addig a kutatások többségében az allergiás asztma semleges vagy egyenesen kockázatot csökkentő háttérbetegségnek bizonyult. Ennek hátterében az állhat, hogy ugyan mindkét betegség légszomjjal, mellkasi szorító érzéssel, sípoló légzéssel és köhögéssel jár, de a két állapot okai és mechanizmusai nagymértékben különböznek.

A FÉRFIAK SEBEZHETŐBBEK, NŐKNÉL GYAKORIBB A SZÖVŐDMÉNY

Az adatok alapján a férfiak körülbelül kétszer magasabb kockázattal érintettek a súlyos kimenetelű COVID-19 fertőzésben,

és nem csak az idősek között, hanem életkortól függetlenül is. Más vírusos légúti megbetegedések (pl. influenza) és fertőző tüdőgyulladás esetén is mutattak ki hasonló összefüggéseket, így ennek a mechanizmusa valószínűleg nem kizárólag a COVID-19-re jellemző. Több X-kromoszómához köthető gén szerepe és más az immunrendszerben kulcsszerepet betöltő gének eltérő kifejeződése húzódhat meg a jelenség hátterében. A súlyos COVID-19-ben szenvedő férfiaknál emellett gyakori az olyan immunológiai problémák jelenléte, amik érintik a vírusok ellen termelt immunmolekulák egy családját, az interferonokat. A betegek számottevő hányadában ezeknek az interferonoknak a termelődése zavarokat mutat, vagy a szervezet antitesteket kezd termelni ellenük, hatástalanítva az egyébként védelmet jelentő fehérjéket.

A nők körében a súlyos kimenetelű COVID-19 betegség kockázata kisebb, mégis nagyobb arányban megfigyelhető a poszt-COVID-19 szindróma kialakulása. A terhesség külön kockázati tényezőt jelent a fertőzés lefolyására, a terhes fertőzött nőknél gyakrabban alakul ki terhességi magasvérnyomás-betegség, gyakrabban kerülnek intenzív osztályra, és a következmények a magzatot / csecsemőt is érinthetik.

A súlyos kimenetelű COVID-19 betegség kockázati tényezőinek hálóját ábrázoló grafikus abasztrakt

A KÖRNYEZET KÖZVETETT HATÁSAI

A rossz társadalmi-gazdasági helyzet, így a szegénység, a rossz lakhatási körülmények, vagy az etnikai kisebbséghez tartozás több országban kimutatott kockázati tényező. Kihatással van az érintettek életmódjára, táplálkozására, légszennyezésnek, illetve fertőző légúti betegségeknek való kitettségére, és az egészségügyi ellátás elérhetőségére és minőségére is. Kevéssé meglepő, és a kutatási eredmények adatokkal is alátámasztják, hogy a rendszeres fizikai aktivitás és az egészséges táplálkozás jótékony hatással van az általános egészségre és a COVID-19 kimenetelére is, míg a túlzott alkoholfogyasztás növeli a súlyos betegség kockázatát. Annál meglepőbb, hogy a légzési funkciókat jelentősen károsító dohányzás hatása a SARS-CoV-2 fertőzés klinikai kimenetelére a mai napig eldöntetlen. Ezzel szemben a nagy koncentrációjú szállópornak való hosszútávú kitettséget egyre több kutatásban hozza kapcsolatba a súlyos koronavírus betegséggel.

AZ ÁTTEKINTÉS JELENTŐSÉGE

A COVID-19 kimenetelét befolyásoló tényezőkről már több összefoglaló született, de ezek vagy egy kisebb területet vizsgáltak meg, vagy csak vázlatos összefoglalását adták a rizikófaktorok szélesebb körének. Az új tanulmány a kockázati tényezők legteljesebb körű áttekintését adja,

kiemelve az életkor, a biológiai nem, egyes krónikus háttérbetegségek, a korábban megszerzett specifikus immunitás, és a fertőző vírustörzs domináns szerepét a betegség lefolyásában.

Ha időt szánunk az elolvasására – amit bátor és kitartó olvasóinknak ajánlunk is –, megtudhatjuk, hogy a tudomány működése mennyire összetett, és gyakran mennyire nehéz egyértelmű következtetéseket levonni. Ezzel együtt az is kirajzolódik, milyen elképesztő tudományos összefogás zajlott az elmúlt pár évben, amikor a nemzetközi tudományos közösség egyesített erővel keresett válaszokat és megoldásokat a világot veszélyeztető pandémiára. Szerencsére a hatékony vakcinák kifejlesztésével és a betegségen átesettek védettségének köszönhetően fokozatosan háttérbe szorult a járvány. Mindemellett – mivel a vírus várhatóan még sokáig velünk marad – a tanulmány következtetéseire még a jövőben is szükség lesz.