„A csapaté a siker, csak most éppen én fogom a váltóbotot"

2021.04.06.
„A csapaté a siker, csak most éppen én fogom a váltóbotot
Áder János köztársasági elnök a Március 15-i Nemzeti Ünnep alkalmával Széchenyi-díjat adományozott Perczel András professzornak, az ELTE Szerves Kémia Tanszék vezetőjének, akit ez alkalomból tanárairól, pályájáról, a kutatásról, hitvallásáról és családjáról kérdeztük.

Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása során a fehérjekémia és a szerkezeti biológia területén elért, nemzetközileg is kiemelkedő eredményei, valamint iskolateremtő kutatói-oktatói tevékenysége elismeréseként dr. Perczel András okleveles vegyész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az ELTE TTK Kémiai Intézete Szerves Kémia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára Széchenyi-díjat kapott. Áder János köztársasági elnök a Március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából adományozta a kitüntetést Perczel professzornak, amelyeket a koronavírus-járvány miatt egy későbbi időpontban vehet át. 

Perczel András professzort a Széchenyi-díja kapcsán kérdeztük tanárairól, szakmai pályájáról, céljairól és a kutatók társadalmi felelősségvállalásáról.

Ön szerint a munkásságában mi volt a legmeghatározóbb eredmény, amiért a Széchenyi-díjat kapta?

A szerkezetkutató kémikus és biokémikus a molekulák téralkatának meghatározásával foglalkozik, így hát mi is ezt tesszük. Elsősorban polipeptidek és fehérjék dinamikus téralkatait határozzuk meg oldat és szilárd fázisban. A téralkat kódolja a biológiai funkciót, a partner molekulákhoz valló illeszkedést, a szomszéd molekulák aktivitásának befolyásolását. Tehát azt vizsgáljuk, hogy néz ki, mit és hogyan csinál egy fehérje. A mi munkánk, hogy új és korszerű módszereket fejlesszünk és alkalmazunk egy-egy érdekes és fontos kérdés megválaszolása érdekében. Az elmúlt években

eredményesen kutattuk daganatos megbetegedéshez, vesebetegséghez, öregkori demenciákhoz, cukorbetegséghez köthető fehérjéket és értünk el olyan eredményeket is, amelyek akár a klinikai gyakorlatot is befolyásolhatják.

Kutatócsoportunkban eredményesen fejlesztettünk spektroszkópia mérések értelmezését segítő algoritmusokat, téralkat keverékek azonosítását elősegítő módszereket. Persze ezeket a molekulákat – kicsiket és nagyokat, polipeptideket és fehérjéket – elő is kell állítanunk. Ennek kapcsán is mondhatunk magunknak sikereket, akár fehérjék bakteriális expressziója, akár a polipetidek és fehérje domének áramlásos kémiai előállítása terén.

Perczel András szerves- és szerkezeti kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia, A Szent István Tudományos Akadémia és az Academia Europaea rendes tagja, az MTA–ELTE Fehérje Modellező Kutatócsoport és az ELTE TTK Szerves Kémia Tanszék vezetője. Fő kutatási területe a biomolekulák szerkezetvizsgálata és a fehérjék NMR spektroszkópiája. 2011-ben a Bolyai János alkotói díj kitüntetettje. Legfontosabb tudományos eredményeit az alkalmazott spektroszkópia (CD, NMR, stb.), a kvantumkémia, a molekula modellezés és molekulaszintézis (szénhidrátok, glikopeptidek, fehérjék) területeken érte le. Figyelme fókuszában elsősorban a polipeptidek és fehérjék dinamikus térszerkezete és a biológiai hatású molekuláris hátterének feltérképezése áll, vizsgálataik kiterjednek az in vitro és in vivo molekuláris és nano-rendszerekre is. Összesen több mint 270 tudományos közlemény szerzője vagy társszerzője, amelyek elsősorban angol nyelven jelentek meg, ezekre több mint 5000 független hivatkozás érkezett.

Hatottak-e Önre középiskolai tanárai?

A piaristákhoz jártam Budapesten, az ő diákokhoz való hozzáállásuk határozta meg gimnáziumi éveimet, és ez még most is sokban hat arra, ahogyan saját diákjaimhoz viszonyulni igyekszem. Egyfelől megtanítottak tanulni és arra, hogy kitartóvá váljak valamint azt, hogy szükség esetén képes legyek erőfeszítést tenni a cél érdekében. Nem voltam különösebben kiemelkedő, látványosan ígéretes középiskolás; nem nyertem tanulmányi versenyeket, és a kiemelkedően jó tanulók közé sem tartoztam. Mégis ugyanúgy odafigyeltek rám, mint az osztályelsőkre, éreztem, hogy bíznak bennem, vannak elvárásaik velem kapcsolatban. Ez nagy lelkierőt adott és példát ahhoz, hogy igyekezzem ne kategorizálni diákjaimat, munkatársaimat és kollégáimat, hanem mindig bízni bennük.

Hogyan és miért választott szakterületet?

Az ELTE-re kerültem laboránsnak, ahol a kémia varázsa először Kajtár Márton és Hollósi Miklós professzorok személyes lelkesedése nyomán kápráztatott el. Láttam, milyen mély érdeklődéssel foglalkoznak aktuális preparátumukkal, s várják feszülten, ahogy egy-egy CD görbe kirajzolódik a nyomtatón. Mellettük érdeklődésem csekélyebb szikrája is lángot fogott.

Mely professzorok szellemi örökségét folytatja kutatóként? 

Örömteli módon kollégáim az Egyetemről és tagtársaim az Akadémiáról egyazon évben terjesztettek fel Széchenyi-díjra, s ez így még nagy öröm és megtiszteltetés. Meg kell azonban azt is mondanom, hogy

lélekben és gondolatban ott lesznek velem az átadási ünnepség pillanatában azok a tanáraim, akik életükben nem kaphattak ilyen elismerést: 

Fórián-Szabó Zoltán, a gimnáziumi kémiai tanároma már említett Kajtár Márton és Hollósi Miklós, valamint Messmer András egyetemi oktatóim. A váltófutáshoz hasonlóan a csapaté a siker, csak most éppen én fogom a váltóbotot, nálam van a staféta. Szerencsés ember és kutató vagyok, mert sokat tanulhattam mentoraimtól, Pintér Istvántól, Csizmadia Imrétől, Náray-Szabó Gábortól, a Szerves Kémia Tanszék nagy elődeitől, Kucsman Árpádtól és Medzihradszky Kálmántól, valamint külföldi nagyságoktól: G.D.Fasman (Boston, USA), Iain D. Campbell, (Oxford, UK) és J. Markley (Medison, USA) professzoroktól.

De szerencsés vagyok, mert évtizedek óta lelkes és kitartó kollégákkal dolgozhatok együtt a csoportban. Talán legrégebben Jákli Imrével, de bizony Farkas Viktorral, Bodor Andreával, Harmat Veronikával, Stráner Pállal és Karancsiné Menyhárd Dórával is már évtizedes a gyümölcsöző szakmai kapcsolatunk. Nem is beszélve a még fiatalabbakról, a PhD és egyetemi hallgatókról, akik szellemi bontakozását, majd értett kutatóvá válását öröm nézni és kísérni. Sokan társak lesznek a közös gondolkozásban és kísérletezésben, a nagy kérdésének firtatásában. Néhányukkal még mélyebbre lehet ásni, a miért titkát közösen feszegetni! Ilyenekre tanítottak engem is, s ha most nálam a staféta, akkor nekem sem lehet más a feladatom.

Ön szerint mivel tudja leginkább a társadalom érdekeit szolgálni egy kémikus?

A Covid pandémia korában egyszerű és egyértelmű a válasz: alkalmas fehérje-gyógyszerek fejlesztésével. De

a kémia ennél sokkal több, hiszen körülöttünk az élővilág alapvetően szerves molekulák varázslatos együttese, ezért a kémiáé – hiszen centrális tudományág – és leggyakrabban a molekuláké a meghatározó szerep. 

Ne feledjük azt, hogy a ruházatunktól, a tisztítószereken át, a színezékektől a kozmetikumok széles spektrumáig, az energia előállításától annak tárolásáig, a polimerektől a gyógyszerekig mindenhol meghatározó módon van jelen a kémia és így a kémikus is. S a jövőben, ha igazán zöldek és környezetbarátok akarunk lenni, miközben az életminőségünket is javítjuk, akkor az igazán új megoldások jelentős részét, az új eljárások megalkotását elsősorban a kémikusoktól remélhetjük.

Ön aktív tudománynépszerűsítő tevékenységet is folytat. Milyen eszközökkel és milyen motiváltsággal teszi ezt?

A 2011-ben kapott Bólyai-díj meghatározó esemény volt a számomra, s ezt követően sokkal aktívabban vállaltam közéleti szerepet, legyen az tudománynépszerűsítés, kuratóriumi munka, vagy éppen szakmapolitikai vállalás. Lehetőségem van az ELTE-n több kutatócsoporttal kooperálni, s emellett az egyik tématerületi kiválósági programot, a Szint+ programot is vezetni. Véleményem szerint

a kutatók fontos feladata, hogy megértessék a természettudományok fontosságát az emberekkel és a gyerekek és diákok esetében pedig kedvet csináljanak a tanulásához.

Ezért egyik fontos célom, hogy minden olyan eszközt megragadjunk a csapatommal együtt, amely bemutatja azt, hogy milyen élvezetes és izgalmas a körülöttünk lévő világ, ezen belül is a kémia, s milyen jó az, ha értjük, hogy mi és miért történik benne. Az a célunk, hogy az emberekkel jobban megértessük, hogy társadalmunk megannyi problémájára lehet megoldást találni, ha odafigyeléssel és körültekintéssel bánunk a természettel és igyekszünk megérteni annak működését. Én a csapatommal arra törekszem, hogy olyan kémiai megoldásokat találjunk fel, amelyek megkönnyítik, szebbé és környezetbaráttá tehetik az emberek életét. 

Egyik tudománynépszerűsítő filmjében felteszi a kérdést a fiataloknak, hogy mit kutatnának ma, ha ismernék a jövőt. Ön mit kutatna most, ha visszarepülhetne az időben?

Ugyanezt csinálnám. Molekulákkal foglalkoznék kémikusként atomi szinten, de talán még több időt szentelnék annak, hogy jobban értsem azt, ami a szerveződés magasabb szintjén van, a sejteket és a molekuláris biológiát. S talán egy kicsit a kvantumkémia és fizika varázslatos történéseivel is többet foglalkoznék.

Mit tanácsol a fiatal kutatóknak?

Jöjjenek kutatónak, s foglalkozzanak a molekuláris tudományok valamelyikével! Az angol kifejezés

„molecular sciences”, egy igazi XXI. századi terminus technicus: az izgalmas jelen és a perspektivikus jövő!

A miniatürizáció mai szintje a molekulák világa, az atomi felbontásnak köszönhetően a világ molekuláris szintjének megértése és körültekintő domesztikálása. Itt fog az emberiség hatékonyan beavatkozni és alkotni a jövőben, s molekuláris gépeket (2016 Nobel-díj) és molekuláris robotokat, azaz például célracionálisan fehérjéket fejleszteni (2018 Nobel-díj), betegségeket örökre megszüntetni (2020 Nobel-díj).

Az ELTE egy kellőn nagy és remek terep ahhoz, hogy a diákok itt felfedezzék és megszeressék a tudományt. Itt minden segítséget megadunk nekik ahhoz, hogy mindenki megtalálja a "saját tudományát". Jövő ősszel ismét megrendezésre kerülő Molecular Frontiers konferencián arra vállalkozunk, hogy bemutassuk a középiskolásoknak a kémiában rejlő megannyi elképesztő lehetőséget. Bízunk benne, hogy ezáltal rabul ejti őket is az a világ, amely engem is ide vonzott diákként. A tudomány egyben szenvedély, ami motivál, miközben kihívások elé állít. A középiskolásoknak is azt tanácsolnám, hogy merjenek tudományos pályára lépni, így élményekkel teli hivatásuk lesz, amivel a társadalom javát szolgálják, s páratlan örömük lesz napi munkájukban.

Meséljen a családjáról; a gyermekeivel sikerült megszerettetni a tudományt?

Feleségem, Perczel-Forintos Dóra a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszék vezetője, kiváló szakpszichológus és pszichoterapeuta. Számára is nagyon fontos a hivatása és így összhangban igyekeztünk 3 gyermekünket úgy nevelni, hogy érdeklődéssel tekintsenek a Világra, hogy értékeljék a tudományos pályát. Mindhárman diplomások: Kristóf és György fiam orvosok lettek, lányom Júlia pedig pszichológus és művészettörténész. Büszkék vagyunk rájuk és támogatjuk őket pályájukon, s azt szeretnénk, ha megtalálnák ők is a Világnak egészleges látásmódját.


Perczel András kutatásairól itt olvashat: