A Kárpát-medence legutóbbi vulkánkitöréseinek nyomában

2020.01.14.
A Kárpát-medence legutóbbi vulkánkitöréseinek nyomában
Dr. Harangi Szabolcs, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézetének igazgatója kutatótársaival a Kárpát-medence legfiatalabb vulkánjának, a Székelyföldön található Csomád vulkán magmatárolóját és a 30 ezer évvel ezelőtti utolsó kitöréséből származó törmelékanyagait vizsgálja, hogy egy nem teljesen kizárható újabb kitörés esetleges előjeleit idejében felismerhessék.

A Keleti-Kárpátok egyik legszebb látványossága a székelyföldi Szent Anna-tó. Különlegessége nem véletlen, a Nagy-Csomád legmagasabb részébe mélyült katlanban ez bizony egy igazi krátertó. Krátertavakat pedig vulkánokon találunk. Az, hogy a Hargita a Kárpátok ívének belső oldalán levő számos másik hegységgel, így a Mátrával, Börzsönnyel együtt vulkáni eredetű, nem újdonság, de ilyen tó csak egy van.

Mitől van ez, és miért olyan fontos vagy érdekes ez számunkra?

Az ELTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének több kutatócsoportja

kívül-belül vizsgálja a Csomád vulkánt, és most már pontos korral tud szolgálni a nem is olyan régi utolsó kitörések időpontjára.

A Kőzettani és Geokémiai Tanszék vezetője, Harangi Szabolcs professzor és munkatársainak napokban megjelent szakcikke a csomádi kitörések hamurétegét, annak jellegzetességeit, egyfajta ujjlenyomatát vizsgálja. A mai indonéziai vagy fülöp-szigeteki vulkánok által produkáltakhoz nagyon hasonló kitörések során nagy mennyiségű törmelék és finom hamu került a levegőbe, amelyet aztán a szél a vulkántól több száz vagy akár ezer kilométer távolságra is elszállíthatott.


Geológus hallgatók vizsgálják Harangi professzorral a Csomád kitöréséből származó kb. 30 ezer éves
tefra-réteget az egykori vulkántól 20 kilométerre levő Kézdivásárhely mellett.

A nyomokat – a tefrának nevezett jellegzetes, vékony vulkáni rétegeket, olykor csak vulkáni hamuszemcséket megtalálhatjuk fiatal üledékrétegekben. A most megjelent tudományos közlemény a csomádi kitörésekből származó tefra jellegzetességeit tárja fel, hogy a tűzhányótól távol megtalált vulkáni rétegek társíthatók legyenek e kitörésekkel.

A kulcs az üvegszemcsék összetételében és nyomelem-tartalmában, valamint a kapcsolódó kristályokban van.

Ha egy ilyen réteget a Csomádhoz vagy más, hasonló, nem túl távoli vulkánhoz és annak ismert korú kitöréséhez tudunk kapcsolni, az megkönnyíti a negyedidőszaki klímaváltozások nyomainak keresését éppúgy, mint a régészeti leletek kormeghatározását.

Hogyan segíti egy vulkánkitörés a régészeti leletek kormeghatározását?

Bizony, a régészeti leletekét: a Csomád utolsó kitörései alig 30 ezer évvel ezelőtt történtek, amint ezt a Csomádot vizsgáló másik, Karátson Dávid professzor vezette ELTE-kutatócsoport eredményei is megerősítették. Összehasonlításképp a Börzsöny kora 15-16 millió év, tehát nem véletlen, hogy

a Csomádon megmaradt krátertó geológiai értelemben nagyon fiatal vulkánt jelez.

A németországi Eifel vulkáni aktivitása ennél is fiatalabb: kb. 11 ezer éves, a francia középhegységben 6 ezer éves kitöréseket is azonosítottak, az pedig, hogy Görögországban és az olasz csizmán ma is működnek vulkánok, közismert. A székelyföldi vulkán tehát elég exkluzív ligába került.

A Csomád nem tekinthető végleg kialudt vulkánnak

A Csomád azonban nemcsak a geológiai közelmúlt kitörési miatt érdekes számunka – magyarázza Harangi Szabolcs professzor – vizsgáljuk ugyanis a vulkán alatti magmatároló állapotát és tulajdonságait is. Ennek alapján pedig a Csomád nem tekinthető végleg kialudt vulkánnak.

A folyamatos figyelem igencsak fontos, mert számításaink szerint akár hónapok alatt bekövetkezhetnek olyan változások a magmatároló állapotában, amelyek kitöréshez közeli állapotot is eredményezhetnek. A Csomád legutóbbi kitörései pedig nem tartoztak épp a barátságos fajtába: izzófelhők nyomait lehet megtalálni a hegy lejtőin, és ha Pompeji itt lett volna akkor, bizony hasonló sorsra jutott volna, mint a valódi település a Vezúv lábánál.

Bár a lehetőség megvan a vulkáni folytatásra, fontos hangsúlyozni, hogy jelenleg nincsenek jelek arra, hogy a vulkán aktivizálódna.

Hasonló vizsgálatokat végeznek a németországi Eifel-hegységben, ahol még fiatalabb kitörések mellett a magmatároló környékén kipattant földrengések is gyenge aktivitást jeleznek. A földtudományok által manapság legjobban kutatott jelenségek épp ilyenek: a „low probability but high impact”, tehát kis valószínűségű, de bekövetkezésük esetén nagy hatású és nagy károkat okozó események vizsgálata van előtérben – mondja Harangi professzor.

Az vulkanológiai kutatások iránt érdeklődő diákokat is várja az ELTE földtudományi alapszaka. Harangi Szabolcs professzort pedig a Természettudományi Kar január 17-i Nyílt Napján személyesen is kérdezhetik az érdeklődő diákok a kárpáti vulkánosságról és az ELTE TTK által ez irányban kínált képzésekről is.

Harangi Szabolcs és munkatársainak friss, szabadon hozzáférhető tanulmánya itt olvasható.

 

Borítókép:
Harangi Szabolcs (kép forrása)
Csomád vulkán (kép forrása)